Huszonnégy éves férfi áll a révkomáromi Klapka téren a kamerák kereszttüzében. Egyetlen mondatának köszönhető a médiaérdeklődés: pár perce, egy sajtótájékoztató végén úgy mutatkozott be a nyilvánosságnak: „Gubík László vagyok, szlovák–magyar kettős állampolgár.” Valószínűleg nem ő az egyetlen, aki ezt elmondhatja magáról, de eddig csak ő merte kimondani nyilvánosan, ráadásul úgy, hogy hozzátette: a tavaly májustól érvényes jogszabály ellenére nem óhajt lemondani a szlovák közjogi kötelékéről sem, és igaza érdekében kész bíróságra is menni.
A budapesti ELTE végzős joghallgatója családjának is csak a nyilvános bejelentést megelőző estén beszélt terveiről:
*
– Nem örültek neki – mondja –, meg akarnak óvni a bajtól, de támogatnak a döntésemben – kezdi a lévai fiatalember, aki az anyaországban tavasszal adta be magyar állampolgárság iránti kérelmét, és néhány napja tehette le az állampolgársági esküt. Könnyű volt igazolnia magyar származását, hiszen egyik nagyapja 1944-ben született a Felvidéken, amely akkor Magyarországhoz tartozott. Azt mondja, tartozott ezzel az őseinek: dédnagyapjának választania kellett a deportálás és a reszlovakizálás között, és a magyarságot, ezzel a másfél éves kényszermunkát választotta. – Hatvan év után erkölcsi elégtételt jelent az, hogy immár hivatalosan is magyar vagyok, és ezt a tényt nem akartam elhallgatni.
Gubík László eddig csak bátorító telefonhívásokat és üzeneteket kapott, fenyegetést és hatósági zaklatást nem. De áll elébe a pernek, ha erővel meg akarják fosztani őt a szlovák állampolgárságától – a Pozsonyban tavaly májusban elfogadott, 250/2010-es számú, állampolgárságot szabályozó törvény ugyanis kimondja, hogy aki önként felveszi egy másik ország állampolgárságát, az elveszíti a szlovákot. Ezzel szemben az alkotmány azt mondja: senki sem fosztható meg az állampolgárságától saját akarata ellenére! Gubík kész perre menni: jogászhallgatóként szakmai kihívást is lát a procedúrában, de nem akarja önmagát képviselni az ügyben, így igénybe fogja venni tapasztalt, végzett ügyvédek segítségét is.
A fiatalember döntése, úgy látszik, feloldja a magyar állampolgárság során kialakult patthelyzetet.
– Végre neve van a gyereknek – fogalmazott lapunknak az egyik magyarországi illetékes –, hiszen amíg csak elméleti síkon jelentkezett a probléma, nem volt kit megvédeni. Ha végre valaki perre viszi a dolgot – mondta a neve mellőzését kérő magyar tisztviselő –, azt mi teljes mellszélességgel támogatjuk, és amennyiben elveszik tőle a szlovák állampolgárságát, az ő példáján keresztül fehéren feketén be tudjuk mutatni, hogy ez a szlovák törvény antidemokratikus és ellentétes az Európai Unió elveivel.
Magyarország különben nem ad tájékoztatást arról, hány szlovák állampolgár kért magyar állampolgárságot, és természetesen neveket sem ad ki, bárki kérné is azt. A mostanában egyre gyakrabban szervezett csoportos eskütételeken pedig arra kérik a sajtót, ügyeljenek arra, hogy a tudósítások során a képeken ne legyenek felismerhetőek a felvidéki és kárpátaljai magyarok, mert otthon bajuk lehet belőle.
Gubík kiállása katalizálta a helyi közéletet és a politikát is. A kedden délután Révkomáromban sajtótájékoztatót tartott több civil szervezet tagjai és ezen szervezetek vezetői – magánemberként – nyilvánosan bejelentették, hogy kérik a magyar állampolgárságot, ugyanakkor körömszakadtukig ragaszkodnak a szlovák közjogi kötelék megtartásához is. „Mi ebben az országban születtünk, itt nőttünk fel, és továbbra is itt kívánunk boldogulni, tartós értékeket teremtve a szlovákiai társadalom számára, ezért nem fogadjuk el, hogy csak azért, mert kulturális, érzelmi vagy egyéb okokból egy másik ország állampolgárságát is felvesszük, minket bárki kitagadjon” – fogalmaztak.
A Magyar Koalíció Pártja (MKP) ifjúsági szervezete, a Via Nova Ifjúsági Csoport, a Te Ügyed Kör, az Egy Jobb Komáromért polgári társulás és a Magyar Megmaradásért Mozgalom képviselői három nyelven (magyarul, angolul és szlovákul) is elmondták, hogy szervezett lépéseket tesznek az alkotmányellenesnek tartott szlovák állampolgársági törvény ellen. Nyilatkozatukban kifejtették: „A most felnövő fiatal generációk számára teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan egy olyan törvény, mely az ország saját állampolgárait kriminalizálja azért, mert azok szabad akaratukból élnek a civilizált világ már régóta bevett, kipróbált és teljesen természetes intézményével: a kettős vagy akár többes állampolgárság eszközével. Egy olyan állam, amely egy ostoba és rövidlátó törvényi szabályozás miatt képes akár tömegesen is megszabadulni saját állampolgáraitól, adófizetőktől, családoktól, és hajlandó lesz lemondani olyan értékes kettős állampolgárokról, mint például jeles sportolók, tudósok, művészek, közgazdászok, sikeres üzletemberek vagy feltalálók, önmaga érdekei ellen vét, és képtelen módon éppen saját létét veszélyezteti, önmagát számolja fel.”
A szervezett lépés elsősorban aláírásgyűjtést jelent: szignókkal támogatott beadványukban arra kérik a szlovák törvényhozás képviselőit és a belügyminisztériumot, hogy segítsenek megszüntetni az értelmetlen és káros törvényi szabályozást, és akit időközben az akaratától függetlenül már megfosztottak állampolgárságától, zaklattak, vagy kiszabták rá a 3319 euró összegű pénzbüntetést, azt a törvényben kárpótolják a szlovák állampolgárság visszaadásával, továbbá erkölcsileg és anyagilag is.
A tájékoztatón részt vett Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke is, aki – magánemberként – csatlakozott a beadványt aláírókhoz. Berényi már az év elején bejelentette, hogy január 3-án beadta a magyar állampolgárság iránti kérelmét, s bár azóta szlovák politikustársai és a belügyminisztérium illetékesei számtalan fórumon próbálták színvallásra kényszeríteni, ő elkerülte a választ, hogy rendelkezik-e már magyar honosítási dokumentumokkal. Sőt magyar politikai ellenfelei is gyávasággal vádolják: Bugár Béla, a kormányon lévő Most-Híd párt vezetője szerint Gubík Lászlóban „volt kurázsi, nem úgy, mint az MKP elnökében, aki bejelentette, hogy kérvényezi, majd bujkálásba kezdett”.
Bugár viszont arról nem beszél, hogy a kormányprogram része lenne az állampolgársági törvény jogfosztó rendelkezéseinek hatálytalanítása (az ominózus törvényt még az előző, Fico, Slota, Meciar triumvirátus idejében fogadták el). Egyszer meg is próbálkoztak a módosítással, de a kezdeményezés csúfosan megbukott, és azóta nincs politikai akarat a változásra. A Most-Híd hónapok óta tétlenül szemlélte a helyzetet, ám most, a Gubík-féle kiállás nyomán aktivizálta magát, és politikusai bejelentették: az alkotmánybíróságon támadják meg az állampolgársági törvényt. Ennek csak az a szépséghibája, hogy ehhez harminc képviselő aláírására lenne szükségük, ám nekik csak tizennégy van.
A szlovák belügyminisztérium szerint eddig különben százöt személy vesztette el az állampolgárságát amiatt, hogy kiderült, időközben másik ország állampolgárává is vált. Közülük csak kilenc magyar (az Új Szó értesülése szerint a legtöbben, negyvenketten cseh állampolgárok lettek, tizennyolcan német, tizenhatan pedig osztrák, kilencen brit, öten amerikai, hárman holland állampolgárságot vettek fel, egy-egy személy pedig olasz, kanadai és ukrán állampolgárságot kapott). Közéjük tartozik a dunaszerdahelyi Cséfalvay Pál is, aki – még Gubík László lépése előtt – levélben tájékoztatta a belügyminisztériumot, hogy júniustól már magyar állampolgár, és önként lemond a szlovákról. Levelét elküldte a SME napilapnak is; az újság a következő mondatát idézte: „Ezennel tudomásukra hozom, hogy a nemzeti kisebbségek hosszan tartó megalázása után, 2011 júniusától végre magyar állampolgár vagyok. Elegem van önökből, isten áldja a szlovák államot!”
A belügyminisztérium – állítása szerint – egyelőre nem nyomoz az után, kik lettek magyar állampolgárok, és bírságot sem szabtak még ki. Azt viszont a többségi nemzet tagjai is látják már, hogy a szabályozás nem jó: élsportolókat, tudósokat, fiatalokat veszítenek el az értelmetlen szabályozással. Például Ladislav Sikorcin fiatal jégkorongozót, aki tősgyökeres szlovákból lett magyar válogatott. „Sajnálom, hogy elveszítem a szlovák állampolgárságot, de Magyarországért akarok hokizni” – nyilatkozta, miután letette az esküt.
Gubík László (aki az MKP lévai elnöke is) azt mondja: tisztában van azzal, hogy az általa választott út nem járható mindenki számára. Egy pártvezetőnek például mérlegelnie kell, hiszen ha megfosztják szlovák állampolgárságától, nem lesz választható, és maga sem szavazhat. Cséfalvay magatartása sem követendő példa, hiszen nem szabad önként lemondani arról, ami jár.
A fiatalember örül annak, hogy egyre többen állnak ki mellette. Úgy látja, sikerült az állóvizet felkavarnia, és bízik abban, hogy a közös ügy melletti fellépés erősebb közösséggé kovácsolja a felvidéki magyarságot. És nemcsak őket, hanem minden szlovák állampolgárt, akinek fontos a jogállam.
Nem akarok mártír lenni – mondja Gubík búcsúzóul –, de valakinek vállalnia kellett ezt a lépést.
origo.hu
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
