Liz Taylor és Paul Newman játszotta a főszerepet a nagy sikerű dráma filmváltozatában, itthon Ruttkai Éva, illetve Darvas Iván alakította a Vígszínházban Margaretet és Bricket. A hatvanas években rendkívül népszerűek voltak idehaza az új amerikai drámák. Hozzájárult ehhez némi sznobizmus is: az előző fordításában Macska a forró bádogtetőn címmel futó darab (az új fordítást a Magyar Színház számára Gecsényi Györgyi készítette) szüzséjében, összeadódó emberi konfliktusaiban talán az egyik legerőltetettebb volt közöttük. Manapság nehéz mást érezni a dráma szövege mögött, mint felszínes moralizálást, hatásvadászatot például a (latens) homoszexuális, alkoholista fiúval, Brickkel, nyers ridegséggel haszonleső testvérével, az ostoba, számító mamával és a haldokló apával, akinek születésnapja – erősen kizsarolt motívum ez is – szembenézésbe, az igazság(ok) kimondásába torkollik.
Egy felvonásban, a színpadra szervezett nézőtérrel, a fekete-fehér szín dominanciájában rendezte meg az előadást Guelmino Sándor. Az alkalmi színpad az eredeti nézőtér felé a konfliktus szinte teljes kibontakozásakor nyílik meg: a születésnapját ülő apa menthetetlen, s ezt immár ő is tudja, a pénzét alaposan megfogó, számos gyereket nemző fia, a mintaapa Gooper ekkor már zsarolva követeli vélt jussát. Az összeomlás kézzelfogható, a világ ennek nyomán kitágul. Egy pillanatra háttérbe szorulnak a riasztóan formatervezett, a családi-emberi viszonyok ürességét fullasztóan árasztó díszletek. Az erősen kontrasztos fekete-fehér kombináció pőreségével a rendező mintha erre játszana rá. (Ebben akaratlan jelentéstöbbletként jelen lehet a néző számára a darab keresettségének ironikus visszhangja is.) A mű újrahangolása szerencsés kézzel történt, jól mutatja ezt a beiktatott kezdő játék atmoszférateremtő ereje és Brick hangsúlyosan zárógondolattá tett belső konfliktusa a homoszexualitás és a gyereknemzés együttes megéléséről.
Az előadás legnagyobb színészi erőssége Balsai Móni, aki sokszínűségét, helyenként érezhető virtuozitását nem először csillantja meg; gondolhatunk akár korábbi Stuart Máriájára vagy a szintén a Magyar Színházban, a Guelmino Sándor rendezésében látható Máli néni című Füst Milán-darab Margit kisasszonyára is. Mellette a túlzón elrajzolt arcú Béres Ilona (Anya) és többé-kevésbé a Bricket megformáló Pál András tűnik ki. Guelmino a művet nem remélt magasságba emelte azzal, hogy releváns kérdéseket állított sajátos optikával az előadás origójába.
(Tenessee Williams: Macska a forró tetőn. Pesti Magyar Színház. Rendező: Guelmino Sándor.)
origo.hu
Robbanás volt Budapesten
