Jósok és orvosok

Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke tudja, mi lesz öt év múlva. Ebben alighanem ő az egyetlen az országban. Ezek szerint – ha ilyen jóstehetség – pályát tévesztett, jósnak kellett volna mennie és nem orvosnak. Legalább lenne az országnak egy jó képességű látnoka, a betegek is gyógyulnának, valamint a fiatal, friss diplomás orvosok sem lennének kitéve az ő megtévesztő nyilatkozatainak.
Papp Magor azzal téveszti meg a fiatal orvosokat, hogy elhallgatja azt a tényt, hogy a velük kötött ötéves szerződés csak az első lépés az egészségügyben dolgozók bérének rendezésére. A kormány mindig csak annyit tud tenni, amit a költségvetés megenged. A kassza határozza meg, hogy mikor és mely területen rendezhetik az egészségügyi dolgozók bérét. Egyelőre nem lehet tudni, hogy öt év múlva a szakorvosok 110000 forintot fognak-e keresni vagy jóval többet, bár a rezidensszövetség elnöke ezt az összeget vizionálja előre. A kormány az egészségügy átalakítására programot dolgozott ki, és azt lépésről lépésre meg fogja valósítani, amelyben figyelembe veszi az elhivatottságból lett orvosok érdekeit. Igen, Papp Magor elfelejtette: arra tett esküt, hogy minden tudásával a betegek érdekeit szolgálja. A hazájáról nem is szólva. Jó lenne, ha minél több fiatal orvos a saját honfitársait, szüleit szeretné elsősorban gyógyítani, és nem idegeneket más országban. Még akkor is, ha a szomszéd kertje mindig zöldebb.

Veér Gyula
Budapest