Következő mérkőzések
Lengyelország
15:002024. június 16.
Hollandia
Szlovénia
18:002024. június 16.
Dánia

Egy apró hazugságtól a gyilkos indulatig

A végzős egyetemista egy meteorológiai kutatóállomáson tölti nyári gyakorlatát a Jeges-tenger egyik szigetén. Kies táj, az életnek alig van nyoma. Hogyan lesz a puhány jellemből potenciális gyilkos? – ezt mutatja meg Alekszej Popogrebszkij lassú mozija, az Így ért véget a nyaram.

Tölgyesi Gábor
2011. 10. 01. 22:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Festői képeket láthatunk a Csukcs-félszigeten forgatott film számos jelenetében, ahogy a fény változik a kies tájon. Fehérség, fakóság, meditatív, végtelen tér, ahol alig van életnek nyoma. Néhány jegesmedve valahol a hegyen túl, eltévedt madarak és hatalmas halak egy távoli öbölben. És az emberi élet nyoma: a meteorológiai állomás, mérőműszerek, néhány faház. De van, amelyik lakatlan: egykor öltek benne.
Ilyen helyen tölti nyári gyakorlatát a végzős egyetemista, Pavel (Grigorij Dobrigyin), akinek a szemszögéből láttatja a rendező ezt a valóságot és a látszólag cselekményszegény történetet. Pavel egy idősebb, mackós külsejű kutató, Szergej (Szergej Puszkepalisz) gondjaira bízva igyekszik minden lelkesedés nélkül abszolválni a gyakorlatát, amely rendkívül monoton: mindössze annyi volna a dolga, hogy időnként leolvassa a mérőműszerek adatait. A két férfi habitusa tökéletesen különbözik: Pavel divatos ruhákban, romantikus pózban, sziklán ülve hallgatja trendi zenéjét, vagy lövöldözős, hősi videojátékokkal üti agyon az időt, míg Szergej nyugodt, elégedett a sorsával. Néha elcsónakázhat egy távoli öbölbe halászni, és büszke arra, hogy egy hagyomány folytatója lehet – ezt a meteorológiai állomást ugyanis 1935-ben alapították. Látszólag magának való figura: egy-egy elejtett mondatból derül ki, hogy feleségével élt a szigeten, aki akkor távozott innen, amikor áldott állapotba került.
A monotonitáshoz illően a drámai fordulat is egy szinte láthatatlan konfliktus: Szergej éppen halászik, remélve, hogy néhány napon belül elhagyva a szigetet a zsákmányt a feleségével oszthatja meg, kézbe foghatja gyerekét, amikor Pavel fogja a rádióüzenetet: Szergej családja halálos balesetet szenvedett. Ám az egyetemista sokáig halogatja az üzenet átadását – s mivel a rendező az ő szemszögéből láttatja a valóságot, szinte „jogosnak” is vélhetjük a kimondott-kimondatlan indokait: kíméletből, illetve félelemtől vezérelve hallgatja el sokáig az igazságot. Pavel az „apró” hazugságának a pillanatától kezdve az idő haladtával egyre inkább torzabb személyiségként tekint Szergejre, s amikor kibukik belőle az igazság, már úgy látja őt, mint aki az életére törhet: hiszen olykor puska van a másik kezében, sőt lő is. Valóban, adódnak Szergejnek olyan gesztusai, amelyek félreérthetők, pedig korábban semmilyen agresszióra utaló jelet nem mutatott. A fiatal bujkálni kezd, lélekben megmérgeződik a félelmével, olyannyira, hogy végül valós, láthatatlan méreghez fordul, aljas módon fertőzi meg Szergej halait. Így a film végére kiderül, valójában ki kicsoda.
Popogrebszkij moziját nézve az embernek önkéntelenül is Christopher Lasch amerikai történész Az önimádat társadalma című könyvének néhány sora jut eszébe. „A barátok és a szomszédok jó véleménye azelőtt annak bizonyítéka volt, hogy az egyén hasznos életet él, vagyis a teljesítményeké. Ma az emberek olyan elismerésre vágynak, amely nem tetteiknek, hanem személyes tulajdonságaiknak szól. Voltaképpen nem a megbecsülést kívánják, inkább azt, hogy körülrajongják őket.” Pavel valószínűleg nem a tapasztalatszerzés, hanem a menővé válás jegyében érkezett a szigetre, hogy megírhassa egy eszszében, hogyan ért véget a nyara egy extrém vidéken – erre utalnak egyéb foglalatosságai is. Ám a munka, a monotonitás elviseléséhez már kevésbé fűlt a foga – amiben pedig Szergej helyt tudott állni. Aki szereti Tarkovszkijt, annak nagyon fog tetszeni ez a film, aki pedig pörgésfüggő, a menőséget preferálja, annak meg úgyis mindegy.
(Így ért véget a nyaram – orosz filmdráma, 130 perc, 2010. Rendező: Alekszej Popogrebszkij. Forgalmazó: Vertigo Média.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.