Engesztelés

Ahol a Piave a Dolomitok szorításából kilép a síkságra, mint egy bástya, úgy őrködik a meredek falú Montello. Vele szemben, a folyó teraszán fekszik Falze di Piave falucska. Semmiben sem különbözik más olasz falvaktól. Mediterrán kertekben megbújó villák szegélyezik főutcáját, amely két helyen kiöblösödik, kijelölve a falu két nevezetességének a helyét. Az egyik háromalakos szoborkompozíció. Nagysága és mozgalmassága egyaránt feltűnő. A három rohamozó olasz katona sejteti, hogy a település a nagy háború idején nem volt „hétköznapi” hely. Sőt! Stratégiai helyzeténél fogva kétszer került tűzvonalba. Először 1918. június derekán, a nagy piavei áttörés idején. De ez még nem volna ok arra, hogy felhívjuk rá az emlékeket kereső magyarok figyelmét. Az viszont már felettébb érdekes, hogy a település múltját feldolgozó olasz helytörténész Zilahy Lajos A szökevény című regényéhez fordult. Azt nem tudtuk kideríteni, hogy a két háború között Olaszországban is ismert Zilahy Lajos a galíciai frontról hazatérve harcolt-e Falzéban. De amit írt, az nagyon is élethű. A regény visszatérő eleme az a kis történet, amint egy hajdúsági katona óvja, védi, cipeli magával az egyik romos házból elhozott órát. Talán nem is figyelnénk fel rá, ha nem ismernénk egy kísértetiesen hasonló eseményt. Ez a kis falu másik nevezetességéhez – bazilikaszerű templomához – kötődik.
A faluban hosszabb ideig állomásozott egy székesfehérvári ezred. Megmaradt néhány kép, amelyeken az ezred katonái a romok között fényképezkednek. Mindennapjaikat pedig éppen Zilahy tárja elénk. Ebbe az ezredbe vonult be egy kis rábaközi faluból Király Iván. Mint fiatal tüzértiszt jutott el az Isonzótól Falzéig, s lett részese a falut érintő két támadásnak. Az egyikről, amikor a magyar katonák indultak a Montello ellen, Zilahy számolt be. 1918. október 24-én volt a másik, amikor az olaszok rohantak át a folyóra épített pontonhidakon. Minden roham szörnyűséges, de ez különösen az volt, mert erejüket és hitüket vesztett egységek várták az olaszok támadását. Tervszerű visszavonulásról nem lehetett szó. A kialakuló káoszt akarta megfékezni a hadvezetőség azzal, hogy fegyverszünetet kért. Sajnos fordítva történt: a zűrzavar még nagyobb lett, több mint háromszázezer katonánk esett fogságba. Király Iván – aki nem volt közöttük – ebben a minden mindegy helyzetben elhozta a bazilika romjai között hányódó gyertyatartót.
Hazatérve Király visszailleszkedett a civil életbe. Nap mint nap kutatta a Rába mente és a Hanság madárvilágát, majd neves ornitológusként ment nyugdíjba. De háborús tette egész életén át égette, nyomta a lelkét. Talán a gyertyatartó megmaradt volna tulajdonában, ha nem látja a Gulyás testvérek Én is jártam Isonzónál című filmjét. Az akkor már időskorú tudós lelkiismerete megmozdult. Erről a Magyar Nemzet 1987. május 30-i számában Király Iván így írt: „Birtokomban van egy gyertyatartó, amelyet egy szétlőtt templom romjai között találtam. E templom Riva di Bagnolo vagy Falze di Piave lehetett. A hatalom annak idején szembeállított bennünket, és gyilkoltuk halomra egymást… Lelki szükségletnek érzem az olasz néppel a szimbolikus kiengesztelést ennek a gyertyatartónak az eredeti helyére történő visszaszármaztatásával.” Az öreg tudós nem akart úgy meghalni, hogy nem adja vissza a szép ötvösremeket, és hogy nem kér bocsánatot tettéért. Gyermekei kivitték Falzéba, a falu pedig nagy tisztelettel fogadta. Mindenki felsorakozott előtte. A hagyományőrző szervezet zászlóval, egy tábornokkal az élen, a polgármester a képviselő-testülettel, a plébános, aki a misét celebrálta.
A templom alaprajzi elrendezése és homlokzata középkori olasz templomok stílusát idézi. De ez csupán az igényes újjáépítést bizonyítja. Az 1918-ban rommá lőtt templom 1925-ben már újra állt. A bejárat fölötti freskó színvilága harsányabb, mint kívülről várnánk egy középkori templomtól. Ugyanez a „csalódás” ismétlődik meg, ha belépünk a tágas térbe. Itt sem találjuk azokat az Olaszországban megszokott középkori freskókat, amelyeket a méretek és a külső után elvárnánk. A két mellékhajót oszlopsor választja el a festett kazettás mennyezetű főhajótól. A köríves szentély boltozatán Szent Márton legendája kel életre újkori vonalakkal és világos színekkel. Király Iván történetét ismerve azonnal a híres tárgyat keressük, s akaratlanul is a díszes oltár felé haladunk, de nem találjuk. Balra, egy mellékoltáron már patinásabb a gyertyatartó, de semmi nem mutatja, hogy közös kincsünkről lenne szó. Elvárnánk valami jelet – amit hamarosan meg is találunk. A bejárattól jobbra lévő kis fülkében, egy Madonna-szobor lábánál megleljük a gyertyatartót. A mellettük lévő márványtábla szövege utal a történetre: történelmi ölelés a Duna partjától a Piave tiszta vizéig.