Ebben a válságban még a ciprusi módszer is puhának tűnik

„A helyzet – minden tragédiájával együtt – már rendeződött” – nyilatkozta pénteken Nikosz Anasztasziadisz, miután a ciprusi bankok többnapos szünet után kinyitottak, a kormány pedig megállapodott a mentőcsomag feltételeiről. Teljesen nyilvánvaló, hogy Ciprus köztársasági elnöke a szigetország lakóinak kedélyét próbálta javítani, no meg a pénzpiacokat nyugtatni, ez viszont mit sem változtat azon a tényen, hogy az országnak akkora gyorssegélyt postáz az Európai Központi Bank–Európai Bizottság–Nemzetközi Valutaalap által alkotott trojka, melyet még nem láttak arrafelé.

A GDP 57 százalékára rúgó, 10 milliárd eurós összeghez ciprusi részről mintegy 7 milliárdot kell majd hozzátenni. Ennek kisebb részét a társasági adóból és a kamatadó egy részéből fedezik, 5,8 milliárdnyit pedig a betétesek megadóztatásából kívánnak előteremteni. A hatalmas felháborodáshoz és a bankok megrohanásához vezető ötletről végül lemondott a kormány, és „csupán” a 100 ezer eurós uniós betétgarancia feletti megtakarításokat terhelnék meg, azokat viszont kőkeményen. A különböző híradások 40-80 százalék közötti sarcról szólnak.

A trojka és a ciprusi kabinet között született megállapodás időlegesen nyugtatólag hathat, de hosszú távon ugyanabba az irányba tart a szigetország, mint a görögök. Artner Annamária legalábbis így gondolja. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének (VGI) szakértője szerint sajnos Ciprus esete annak ellenére sem mondható egyedinek, hogy ilyen drasztikus lépésre még sehol sem került sor a gazdasági válság kirobbanása óta. „Fontos tudni, hogy itt nem pénzügyi, hanem tőkeértékesülési válságról van szó. A 2008-as krízisnek van egy különleges sajátossága, mégpedig az, hogy a pénzügyi válság szőnyeg alatt bontakozott ki.

„Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az euró pénzügyi befektetések formájában vándorolt a fejletlenebb országokba, például különböző beruházásokhoz nyújtott hitel formájában” – magyarázza a közgazdász. Hozzáfűzte: a válság valójában már 2001 óta jelen van. Az Egyesült Államok infotechnológiai fejlesztéseibe innentől kezdve egyre kevesebb pénzt fektettek be, a tőke pedig innen elkezdett beáramlani a pénzügyi világba. A recesszió ezen logika alapján egészen addig fog tartani, amíg a tőke ki nem áramlik erről a területről, és nem tud új technológiai alapon új termelési szerkezetet felépíteni.

Artner úgy véli, hogy a ciprusi mentőcsomag csupán egy újabb lépcsőfok az összeomlás felé vezető úton, ugyanis annak teljes megoldásához egy gigantikus méretű veszteségleírás szükséges. A történelem során eddig kétszer volt ilyenre példa. Az 1929–33-as világválság után a második világháború kellett a mérhetetlen veszteségek és adósságok leírásához és a termelés beindításához. Az 1970-es években pedig úgy oldották fel a krízishelyzetet, hogy a fejlett világban már elavultnak számító technológiát a fejletlenebb országokban értékesítették. Ma már azonban – így a VGI kutatója – nincs ehhez hasonló periféria, így nem marad más megoldás, mint a lakosság nyugdíjának, béreinek, egyéb juttatásainak és – mint a ciprusi példa is mutatja – megtakarításainak megsarcolása. A kérdés csupán az, hogy az emberek meddig tűrik el az új módszert.

Hiába hűtötte le a hangulatot pénteken a ciprusi elnök, a holland pénzügyminiszter hétfői szavait nehéz lesz kitörölni az emberek emlékezetéből. A politikus azt a megjegyzést tette, hogy ha a bank nem tudja megoldani a helyzetet, akkor utána a részvényesekkel és a kötvénytulajdonosokkal kell tárgyalni, hogy járuljanak hozzá a feltőkésítéshez, és amennyiben szükséges, akkor a biztosítás hatályán kívül eső betéteseket is be kell vonni.

Két nappal később egy svéd EP-honatya arról beszélt, hogy képviselőtársai többségének egyetértésével támogatják azt a javaslatot, mellyel 2015-től a kötvénytulajdonosokat is bevonnák a betétadóval terheltek körébe, sőt a 100 ezer euró alatti betétek sem mentesülnének az új adó alól. Artner ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, egy ilyen forgatókönyv megvalósulásában benne van a katasztrófa lehetősége. Felmerül például a kérdés, hogy meddig lehet bővíteni a megadóztatható betétesek körét. Nagy összegű betétnek számít-e például egy ötmilliós megtakarítás Magyarországon?

„Nem lehet kategorikus nemmel felelni arra a kérdésre, hogy felmerülhet-e a »ciprusi módszer« alkalmazása Magyarországon, hiszen fogalmunk sincs, milyen lesz a gazdasági helyzet 10-15 év múlva. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy hazánk igen messze van attól, hogy olyan pályára álljon, mint a szigetország. Nem vagyunk adóparadicsom, és banki kapcsolataink miatt sem kellett leírnunk a görög államadósság egy részét” – véli a közgazdász.

És hogy mi lehet a kiút a jelenlegi világgazdasági válsághelyzetből? A szakember szerint egyszerűen nem szabad többé beleesni a 22-es csapdájába. A rendszer ugyanis most a termelőeszközök magántulajdonára épül, a cél pedig a profit felhalmozása. Ha ebben a folyamatban valaki megadóztatja a tőkét, kiveszi azt a fogaskereket, mely mozgásban tartja a gépezetet, és összedől a szisztéma.

„Cipruson nem azoknak a betéteit zárolták, akik a gázszámlára spórolnak, de persze a hangsúly nem ezen van. Akármilyen furcsán hangzik is ez ma, valószínű, hogy valamilyen közösségi termelési forma megoldást jelentene a globális problémára, hiszen ezzel kiiktatnánk az egyéni nyerészkedés lehetőségét, sőt piaci kényszerét. Biztos vagyok benne, hogy létezik valamilyen kiút, aminek része az is, hogy miképp éli túl az emberiség a jelenlegi krízist.”