Székely László ombudsman OPCAT-eljárás keretében vizsgálta meg a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházát, amelynek lényege, hogy olyan intézeteket ellenőriznek, ahol az ellátottak bizonyos fokig korlátozva vannak személyes szabadságukban. Az OPCAT-vizsgálatokat egy ENSZ-egyezmény alapján idén január 1-je óta végzik Magyarországon, ez a hatodik jelentés, amely eddig nyilvánosságra került. A tököli rabkórházban még tavasszal tartott ellenőrzést az ombudsman, ám a jelentést csak most hozták nyilvánosságra. A betegek szerint a kórtermekben „borzalmas állapotok uralkodnak”. Egyikük szemléletesen így magyarázta: – Ez nem kórház, a disznókat nem tartanák így. Higiéniáról nem beszélek, egy gazdasági épület különb a civil életben, mint itt egy kórterem.
Székely László jelentésében leszögezte: bár a kórház bővítését, illetve korszerűsítését egy korábbi kormányhatározat már a 2005. és a 2006. évekre előirányozta, a gyakorlatban az eltelt években nem sok minden történt. Egyedül a hőközpontot újították fel 2013-ban, a tervezett munkálatok többsége azonban elmaradt, és a karbantartás is csak a napi működést akadályozó hibák elhárítására szorítkozott. A kórház épületei, kórtermei és azok berendezése a látogatáskor is erősen elhasználódott állapotban voltak, túlnyomó többségük sürgős felújításra vagy cserére szorul.
A főépület általános állapota a balesetveszélyes kategóriához közelít. A nyílászárók porladnak, a járólapok, fali csempék hiányosak, így megfelelő tisztításuk sem lehetséges. A látogatáskor az ágyak, a vizesblokkok és a nyílászárók mind a női, mind a férfi kórtermekben igen rossz állapotban voltak. Az ablakok festékhiányosak, rosszul záródnak, huzatosak. Néhol az ágymatracok huzata ragacsos volt a kosztól, a takarók szövetét száraz kenyérdarabok szennyezték, az ágynemű szakadt, a pokrócok, paplanok foszlottak voltak. Néhány kórteremben még világítás sem volt. A betegek számára rendszeresített ülőkékről lekopott a festék, ami a fertőtlenítésüket is ellehetetleníti. A betegek a kézzel kimosott, vizes ruházatukat az ágyak szélére, vagy az ablakpárkányokra teregetve kénytelenek szárítani, ami a kórtermek levegőjét fülledté és párássá tette.
A főépület földszintjén található közös vizesblokk, a férfikórtermekhez tartozó mosdók, illemhelyek, csaptelepek és fűtőtestek állapota még az alapvető higiénés elvárásoknak sem tesz eleget. A harmadik emeleti közös fürdő és illemhely felújítása ugyan megtörtént, de az alacsony víznyomás akadályozza a rendeltetésszerű használatát. Ezen a szinten csak úgy lehet vízhez jutni, ha az épületben mindenhol elzárják a csapokat. Szinte az összes beteg panaszkodott, hogy meleg víz hiányában nem tudnak megfelelően fürdeni, hajat mosni és mosakodni sem, ami a műtéti beavatkozásokat megelőzően, illetve azokat követően különösen fontos lenne.
Ezen a szinten van a szülészet is, ahol külön melegvíz-tárolót, az újszülöttek számára átfolyó rendszerű vízmelegítőt szereltek fel, de az alacsony víznyomás miatt ezek működése is akadozik. Ez nem csak tisztálkodást, de az illemhelyek használatát is megnehezíti. A harmadik emeleten, de gyakran az alsóbb szinteken lévő illemhelyeket is kannában összegyűjtött vízzel kénytelenek leönteni a betegek. A kismamakórteremhez tartozó fürdő és WC is rendkívül elhanyagolt állapotú. Az anyák – mosógép hiányában – nemcsak a saját, hanem az újszülöttek ruháit is lavórban, kézzel kénytelenek kimosni.
Az ombudsman rámutatott: a kórtermek egy részében nincs asztal, a betegek csak az ágyakon ülve tudnak étkezni. A bútorzat állapota és különösen a betegek ruházatának tisztán tartásához szükséges feltételek hiánya veszélyezteti a testi és lelki egészséghez fűződő alapjog érvényesülését. Székely László hangsúlyozta azt is, hogy a kórtermek egy részében az egy személyre jutó mozgástér még a zárkákra irányadó minimális szintet sem éri el. Az is alkotmányosan visszás, hogy a kórház főépületének emeleti részein a betegek egyes napszakokban nem jutnak vezetékes ivóvízhez, nem tudnak fürdeni, és az illemhelyeket sem tudják megfelelően használni. Székely leszögezte: a kórtermek állapota, berendezése, a higiénés körülmények, különösen a betegek tisztálkodási lehetőségei a többi kórház számára előírt színvonalat meg sem közelítik, ami visszásságot okoz, éppen ezért az intézmény felújítása mára halaszthatatlanná vált.
A betegek közül többen sérelmezték, hogy a kórtermek ajtaja éjjel-nappal zárva van. Ez leginkább a legenyhébb bűncselekményeket elkövető, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélt betegekre nézve hátrányos, a büntetés-végrehajtási intézetekben ugyanis az ő esetükben a zárkákat nappal nyitva hagyják, vagyis ők a kórházi tartózkodásuk idején a bíróság által meghatározott fokozatnál szigorúbb mozgáskorlátozást kénytelenek elviselni, ami alkotmányosan visszás. A dohányzásra vonatkozó szabályok is problémásak, ugyanis a dohányzó betegek csak naponta kétszer mehetnek ki cigarettázni a sétálóudvarra. Mivel ezt az erős dohányosok keveslik, többen közülük cigarettát csempésznek a kórtermekbe, és ott dohányoznak, vagyis a kórház nem képes betartatni a kórtermekben a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírásokat.
A jelentés szerint a betegek beszámolói alapján úgy tűnik, hogy a kórházban lázat, testsúlyt, vérnyomást néha hetekig nem mérnek, még a hipertóniásoknak sem. Egy diabéteszes beteg reggelente maga mérte a vércukorszintjét, és az inzulininjekcióját is magának adta be. Ennek fő oka a szakemberhiány, számos orvosszakma képviselői ugyanis csak alkalmilag, konzíliumba jönnek Tökölre. Döbbenetes, hogy a kórház – jelentkező hiányában – évek óta nem tud traumatológust alkalmazni, ezért a sebészeti osztályon kizárólag hasi beavatkozásokat végeznek. A szakemberhiány miatt még az egyszerűbb töréseket, zúzódásokat is külső egészségügyi intézményekben kell ellátni, ami óriási terhet ró a büntetés-végrehajtás költségvetésére. Székely László szerint a betegek szakszerű ellátása lényegesen költséghatékonyabb lenne, ha a kórház megfelelő képzettségű szakemberekkel rendelkezne.
Az ombudsman leszögezte azt is, a műtők felszereltsége, színvonala és higiénéje egy átlagos kórházéval azonos, a diagnózis felállítása és a terápia azonban a kívánatosnál lényegesen lassabban történik. Az egyik tumoros beteg például csak két hónappal a kórisme felállítása után kapta meg az első kemoterápiás kezelést. Székely szerint a betegek szakszerű ellátása lényegesen költséghatékonyabb lenne, ha a kórház megfelelő képzettségű szakemberekkel rendelkezne.
A látogatáskor az egyik legdöbbenetesebb hiányosság az volt, hogy a kerekes székek gumiabroncsaiban nem volt levegő, ami ellehetetleníti az ezekkel való közlekedést. A betegek a leeresztett gumiabroncsokkal a kórtermek, illetve a kezelőhelyiségek bejáratánál lévő küszöbökön segítség nélkül képtelenek átjutni, a sétaudvart még csak megközelíteni sem tudják.
A betegek étrendje sem minden esetben követi az egészségi állapotuknak megfelelő diétát, a cukorbetegek számára például hetente többször nagy adag tésztaételt osztanak. A kórházban vegetáriánus, továbbá zsírszegény étrend is létezik, azonban a fogvatartottak beszámolói szerint ezek a gyakorlatban a normál étrendtől nem nagyon különböznek, és végtelenül rossz a minőségük.
A betegeknek szinte semmi szórakozási lehetőségük sincs, erről azonban – legalábbis részben – ők maguk is tehetnek, ugyanis megrongálják a televíziókat és széttépik a könyveket. Bár a kórház tavaly pályázati pénzből nyolc darab televíziót nyert, az ombudsman csapata a kórtermekben csak üres könyvespolcokat és csupasz tévéállványokat látott. A személyzet elmondása szerint a könyvek és a tévék elzárására azért került sor, mert a betegek kitépkedik a könyvtári könyvek lapjait, és azokat is cigaretta készítéséhez használják fel, a televízióknak pedig a vezetékeit rongálják meg.
A betegek az üres könyvespolcokat és tévéállványokat edzésre, „húzódzkodásra” használják. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: a kórházban sem a szabadidő eltöltésére szolgáló közösségi helyiség, sem szabadtéri sportpálya nincsen, igaz, az intézmény a betegek sport-, kulturális, vagy egyéb szabadidős tevékenységének biztosítására már évek óta nem rendelkezik költségvetési forrással. A betegek egy része kártyázással, mások ablakon keresztüli udvarlással töltik a szabadidejük jó részét.
A kapcsolattartás kapcsán az ombudsman megjegyezte: a betegek korlátlan számú levelet válthatnak, továbbá havonta két csomagot is kaphatnak, telefonhívást azonban egyáltalán nem fogadhatnak. Azok, akiknek van rá pénzük, előzetes írásbeli bejelentés alapján hetente egyszer, tíz percre felhívhatják hozzátartozójukat, de ezt csak a BVfon Kft. készülékein tehetik meg, amelynek percdíja több mint 100 forint. Székely szerint a rendkívül magas tarifa miatt az elítéltek a kapcsolattartásnak ezt a módját csak korlátozottan, esetenként egyáltalán nem képesek igénybe venni, és ez veszélyezteti a kapcsolattartáshoz való jog érvényesülését.
Az ombudsman szerint az intézményi állománytábla által engedélyezett létszám nem elégséges a feladatok zökkenőmentes, magas színvonalú ellátásához. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a biztonsági osztály felügyelői körében már 2014 első felében olyan magas volt a túlórák száma, ami veszélyeztette a kórház működőképességét. Az állandósult létszámhiány miatt egyes dolgozók attól tartanak, hogy „egy fogvatartott behúz minket a zárkába, és elvágja a torkunkat”.
A látogatócsoport a végrehajtó állomány tagjainál a börtönstressz olyan tüneteit észlelte, mint a túlzott kávéfogyasztás, intenzív dohányzás, túlsúly, feszültség, egyeseknél pedig kiégésre utaló jegyek mutatkoztak. Székely László leszögezte: a börtönstressz és a kimerültség oda vezethetnek, hogy a végrehajtó állomány az őt ért frusztrációt a fogvatartottakon vezeti le, ezért ennek megelőzése érdekében az állománytábla bővítésére, valamint rendszeres szupervízióra lenne szükség, és a munka megerőltető jellegének a szociális juttatások és az alkalmazási feltételek kialakításánál is tükröződnie kellene. Ezzel szemben a kórház végrehajtó állományának még öltözőhelyiség sincs rendszeresítve, a mellékhelyiségben kell átöltözniük. A biztos szerint a végrehajtó állomány munkavégzésének körülményei meg sem közelítik az egészséges munkavégzés feltételeit. Székely hangsúlyozta azt is, hogy a fogvatartottak és az ápoló személyzet közötti rossz kommunikáció, a rendszeres elfoglaltság hiánya, valamint a zsúfoltság és a bezártság által okozott feszültség a fogvatartottak között is inzultusokat okoz. A stresszhelyzet miatt dühöngő magatartás is előfordul, amellyel összefüggésben testi kényszer alkalmazására is sor került.
Székely László a megállapított hiányosságok orvoslása céljából felkérte a kormányt, hogy biztosítsa a tököli rabkórház bővítésének és korszerűsítésének pénzügyi feltételeit. A Büntetés-végrehajtás országos parancsnokát többek között arra kérte, hogy biztosítsa a betegek – állapotuknak megfelelő – foglalkoztatásának feltételeit, és intézkedjen a biztonsági osztály felügyelői létszámának növelése érdekében. A kórház főigazgatójától Székely egyebek mellett azt várja, hogy gondoskodjon a nemdohányzó betegek védelmét szolgáló előírások betartatásáról, rendelje el a gyógyszerfajtánként elkülönített porítóedények használatát, intézkedjen a kerekes székek gumiabroncsainak karbantartásáról, és biztosítsa a betegek egészségi állapotának megfelelő étkeztetést.
A Magyar Nemzet eddig valamennyi OPCAT-jelentésről beszámolt, több dokumentum részleteit elsőként írtuk meg. A korábbi jelentések közül nagy visszhangot váltott ki a debreceni, 250 fogyatékkal élőt gondozó Terápiás Háznak, a tököli fiatalkorúak börtönének, valamint a Merényi kórház zárt osztályának az ellenőrzése, ugyanis valamennyi esetben súlyos visszásságokat tárt fel az ombudsman vizsgálata.
A betegek beszámolói szerint ugyanakkor a kórházban a leromlott tárgyi feltételek ellenére is jobbak a körülmények, mint azokban a büntetés-végrehajtási intézetekben, ahonnan idehozták őket, ezért gyakori, hogy valaki kifejezetten a kórházba szállítása céljából követ el önkárosítást. Az ombudsman munkatársai olyan beteggel is találkoztak, aki annyira nem akart egy másik intézetbe kerülni, hogy különböző fémtárgyakat (ágyrugó, teáskanál, evőkanál, fogkőtisztító) nyelt le. A betegek egybehangzóan állították, hogy a Váci Fegyház és Börtönben, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben és a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben az őrszemélyzet arrogáns és lekezelő módon bánik velük, sőt az őrök által elkövetett fizikai abúzusról („gyomrosok”, ütések, pofonok), valamint veréssel való fenyegetésről is beszámoltak. Több testi fogyatékossággal élő beteg állította, hogy a fogyatékosságuk miatt szóban megalázták őket. Voltak, akik azért „menekültek” a kórházba, mert állításuk szerint korábbi helyükön a többi rab verte őket.