A még megmaradt őshonos fafajtákból álló erdőket is veszélyezteti a tervezet. A jelenlegi előírások szerint az ilyen erdők körül egy legalább 200 méteres védősávot kell hagyni, ahová tilos idegen és gyorsan terjedő, úgynevezett invazív fafajokat telepíteni (jellemzően akácot). Az új törvény alapján a védősáv átmérője 100 méterre csökkenne, ami Gálhidy László szerint azt a veszélyt hordozza magában, hogy az őshonos erdők megfertőződnek az invazív fajtákkal. Ez leginkább néhány hegylábi tölgyest és síkvidéki erdőt veszélyeztetne.
A telepített, úgynevezett kultúrerdők minősége is jelentősen csökkenhet, ha életbe lép az új törvény. Bár ezek korántsem számítanak olyan értékesnek természetvédelmi szempontból, mint az őshonos fajokból állók, mára sok helyen, főleg az Alföldön ezek a – szintén jellegzetesen akácosokból álló – területek jelentik az erdőt. A törvény eddig meghatározott egy fafajtánként változó időtartamot, ameddig ezen erdőket tilos volt kiirtani. A védett időszak jellemzően évtizedes nagyságrendű volt, de egyes fajok esetében elérhette akár az ötven évet is. A parlament napirendjén szereplő tervezetbe azonban csak ajánlásként kerültek be, vagyis teljes mértékben a tulajdonoson múlik majd, hogy egy-egy erdőt mikor vág ki teljesen.
Az új törvénytervezet jelentősen megkönnyíti az erdei utak építését is. Eddig erre is szigorú szabályozás vonatkozott, éppen azért, hogy út – különösen szilárd burkolatú út – csak ott épüljön, ahol tényleg szükséges. Az úgynevezett közelítő nyomok kialakításának megkönnyítése szintén az erdőgazdaságok érdekeit szolgálja, hiszen a több úttal egyszerűbbé válhat a kivágott fa elszállítása. Csakhogy Gálhidy László szerint ez utakkal felszabdalt erdőket, ennek nyomán folyamatosan degenerálódó faállományt jelent majd.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!