– Mit szólt az édesanyja, Schmidt Mária – aki a Fidesz értelmiségi holdudvarának kiemelkedő alakja – ahhoz, hogy önt az LMP elnökségébe választották?
– Annak ellenére, hogy sok kérdésben nem ért egyet a politikai tevékenységemmel, szerintem a sikeremnek örült.
– A vasárnapi ebédeknél azért szóba kerül, mi a helyzet az LMP és a Fidesz körül?
– Nagyon kemény politikai vitáink vannak. Kiemelkedik ezek közül, hogy szerinte jó, ha Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, szerintem pedig ez nem szolgálja az ország érdekét.
– Nem érzi úgy, hogy a családi háttere hátráltatja az LMP-t? Hiszen nem biztos, hogy ellenzéki pártként éppen a családi kötődései miatt minden fronton tudják a kormányt támadni.
– Úgy gondolom, hogy az LMP mindig támadja a kormányt akkor, ha az nem képviseli a nemzeti érdeket. A párton belül pedig az az általánosan elfogadott hozzáállás, hogy az embert nem a családja, hanem a cselekedetei alapján ítélik meg.
– Az édesanyjához fűződik az ’56-os emlékdal esete is, amelyet az ellenzék egy emberként kritizált, az LMP hangját viszont nem igazán lehetett hallani.
– Az Átlátszó derítette ki a dal hátterét, itt már egy politikai pártnak nem volt több szerepe.
– Eddig nem volt gond, ha a sajtó valamit korábban kiderített. Ezek után is úgy érzi, hogy nem gátolja a pártját?
– Nem gátolom.
– Hogyan emlékezik vissza arra az időszakra, amikor még 2006-ban édesanyja George Orwell Állatfarmját idézve írt arról, hogy Jones gazda, vagyis Orbán Viktor nem fog már visszajönni?
– Életkoromból adódóan abban az időszakban nem voltam sem politikacsináló, sem igazán politikafogyasztó, így nehezen tudnék bármit is mondani.
– Spéder Zoltánnal milyen viszonyban van?
– Nem szoros, de személyes kapcsolat van közöttünk.
– Legutóbb a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt., vagyis a BIF kapcsán cikkezett a sajtó arról, hogy Spéder Zoltán összefogott Schmidt Máriával; vagy éppen ellenkezőleg, Spéder Zoltánt „kicsinálták” a cégből. El tudja mondani néhány mondatban, mi is történt?
– A BIF egy tőzsdén jegyzett ingatlanfejlesztő cég, amelyben én örökléssel szereztem részesedést édesapám halála után 2006-ban. A részvények jelentős része a családi cégünké – én nem vagyok benne vezetőségi tag –, illetve két olyan üzletemberé volt, mint Spéder Zoltán és Nobilis Kristóf. Ezeknek az embereknek az érdekei néha megegyeznek, néha pedig különböznek. Én őszintén nem tudom elmondani, hogy pontosan mi történt.