Április 21-e óta számtalan politikai elemző próbált magyarázatot adni a polgári pártok leváltására. Abban majd mindegyikük egyetértett, hogy a 2002-es választásokat nem az MSZP és az SZDSZ nyerte meg, hanem a Fidesz vezette koalíció vesztette el. A 2002-es választásokon elszenvedett váratlan vereség ismét rámutatott a polgári oldal szervezetlenségére Magyarországon. A 2002-es választások után a jobboldal helyzete több szempontból az 1994-es vereség utáni zavarodott állapotra emlékeztet. Ismét választási csalásokra gyanakszunk, ismét a baloldali médiatúlsúlyt emlegetjük, és ismét a zsebükre szavazó szocialista kisembereket szidjuk.
De fel kell tennünk a kérdést: megtett-e mindent a polgári oldal, hogy szervezettségben, a társadalom mikroközösségeinek elérésében utolérje a baloldalt? 1998 óta lett volna idő és talán elegendő pénz is erre, mégsem történt semmi. 1998-ban sokan úgy gondolták, hogy a polgári eszmerendszer győzött, pedig a szavazók egy része akkor is csak valami ellen szavazott. Ugyanez az örökké elégedetlen tömeg most a szocialistákra szavazott, igaz, most már nem valós helyzetének romlása, hanem a baloldal folyamatos negatív kampánya miatt. Orbán-bányák, Torgyán-villa, Kaya Ibrahim, Happy End Kft., autópálya-építések, ezek voltak a baloldal mély rétegekig hatoló kampányának elemei, amelyeket terjeszteni lehetett a suttogó propaganda eszközeivel. A szocialista kilós ruhavásárral és gyermekversenyekkel szemben az olimpia és a Nemzeti Színház ügye túl messzinek tűnt sokak számára.
Valószínűleg nem az utolsó hónapok egy-két rosszul kommunikált melléfogása, illetve az elhibázott kampánystratégia okozta a vereséget. Az alapvető okok az ellenoldal négyéves negatív kampánya, a baloldali médiatúlsúly és a polgári oldal szervezetlensége voltak. Ezek közül a médiatúlsúllyal nem tudunk mit kezdeni, sőt a helyzet a jobboldali lapok reklámbevételének várható csökkenése és a közszolgálati televízió áthangolása miatt csak romlani fog.
A negatív kampány eszközét (hazát, nemzetet nem kímélve) sajnos ezután is be fogják vetni ellenfeleink, hatását csak mérsékelni tudjuk, ha megvannak azok az önszerveződő polgári körök szerte az országban, amelyek megalakítására Orbán Viktor hívott fel a Dísz téren. De ezeknek a köröknek nemcsak megalakulniuk kell és kivonulniuk egy-egy tüntetésre, ha mennünk kell, hanem nagyobb célokat is maguk elé kell tűzniük. Saját környezetükben kell ellensúlyozniuk a folytatódó negatív kampányt és a baloldali sajtó ferdítéseit; ha kell, szóban, ha kell, tájékoztató anyagok készítésével vagy röplapok kézbesítésével.
Ma a polgári oldal előtt álló egyetlen lehetőség az önszerveződés a mikroközösségek szintjén. Meg kell alakítani a pártokhoz nem, csak eszmerendszerhez, közös jövőképhez kötődő polgári köröket, s kapcsolataikat intézményesíteni kell. Nemcsak egy központtal, hanem egymással is kapcsolatban kell állniuk ezeknek a köröknek. Nem lehet mindent felülről kezdeményezni, nem lehet mindig tüntetésre hívni az embereket. A polgári köröknek lehetőség szerint részt kell venniük a helyi közéletben, rendezvényeket szervezniük és általánosságban népszerűsíteniük kell a polgári eszmerendszert. A polgári körök révén nemcsak egyes pártok szavazóbázisát lehet egyben tartani, hanem közvetlenül meg lehet szólítani az ingadozó választókat (a centrum és a nemzeti radikalizmus jobb érzésű híveit) is.
A gyakran példaként emlegetett Forza Italia mozgalomhoz hasonlóan ugyan lehet és kell is klubokat vagy köröket alakítani, de nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon nem áll rendelkezésre az a sajtónyilvánosság,
amellyel Silvio Berlusconi rendelkezik Olaszországban. Nálunk tehát nem, vagy csak nehezen lehet felülről, egyetlen központból jövő igehirdetéssel irányítani a polgári köröket. Szükséges tehát, hogy a polgári oldal erőinek támogatásával létrejöjjön a kis közösségeket összefogó, kapcsolataikat koordináló központ, akár független alapítványi formában. A későbbi kapcsolattartás során főleg a modern kommunikációs eszközök (internet, SMS) által nyújtott lehetőségeket kell kihasználni. A választók közvetlen megszólítása és a polgári oldal alulról induló önszerveződése az egyetlen esély a baloldali médiatúlsúly és rágalomhadjárat ellensúlyozására.
Amennyiben a most megalakuló polgári körök megerősödnek, valamint a jobboldal szervezettségében legalább megközelíti a baloldalt, akkor esély van arra, hogy a következő választásokat nem csupán tiltakozó szavazatokkal, nemcsak ígérgetéssel, hanem konkrét programmal és pozitív kampánnyal is a polgári erők nyerjék meg. Sokan vagyunk, de szervezettebbnek kell lennünk ahhoz, hogy legyünk majd elegen is.
A szerző a Zöld Budai Polgári Kör társelnöke
Visítva, röhögve vesznek búcsút David Pressman amerikai nagykövet-aktivistától a mémgyártók