Európa járműipara bajban van: a 2035-re kitűzött, teljesíthetetlennek tűnő uniós elvárás a piac teljes elektromosításáról és a valóság ezzel párhuzamos piaci trendjei nem igazán bíztatók. Egyelőre nehezen látszik kivitelezhetőnek, hogy csak villanyautókat lehessen piacra dobni tíz év múlva, különösen annak fényében, hogy a vásárlók ragaszkodnának a belső égésű motorokhoz. Ők az óriási állami támogatások ellenére sem tülekednek az egyelőre hatalmas értékvesztéssel bíró villanyautókért, melyek fejlesztésére az elmúlt években a gyártók óriási energiát és pénzt fordítottak.

Ráadásul több márkánál, köztük a Porschénál még előrébb is hozták az átállást: a tesztünkben szereplő új Macan – a márka második legnépszerűbb modellje – egy évtizeddel a határidő előtt már kizárólag elektromos változatban kapható. Csakhogy úgy tűnik, a márka vásárlói nem néma csendben szeretnének a boltba zümmögni, vagy ha igen, arra bőven elég nekik egy másféle közlekedőedény. Imádott Porschéjukba igénylik az isteni – fordulaton üvöltésbe csapó – hangot, a rezgéseket, a váltásokat, a klasszikus élményt. A hírek szerint érzékelik ezt a döntéshozók is, és fontolgatják a kéztördeléses beismerést, pontosabban a benzinmotor visszavezetését.

Zuffenhauseni hangulat, modern tálalásban
Fontos leszögezni, hogy a Macan formájával nincs baj, sőt. Nekem már az előző generáció is tetszett, a Cayenne-nél játékosabb, arányosabb, sportosabb dizájnjával a SUV-lét ellenére egész jól hozta a hagyományos Porsche-hangulatot. Az új generáció ezt az örökséget vitte tovább, miközben meg is nőtt, hosszában négy centivel 4,78 méterre, szélességében és magasságában egy-egy centivel 1,92 és 1,60 méterre. Szögletesebb, szigorúbb frontrésze irgalmatlanul jól sikerült, a lökhárítóba épített főfényszóró pedig olyan ügyesen lett elrejtve, hogy mindenki az osztott, LED-es nappali menetfényre koncentrál.

Adott a SUV-kupé forma, a hátsó rész is vonzó és letisztult a mára újra klasszikussá vált csíklámpával és a 3D-s Porsche felirattal. Hatalmas listáról lehet személyre szabni a Macant, a hétféle belső színvilág és sok tucat egyedi fényezési opció közül nekem a tesztautó konfigurációja alighanem pont passzolna.
Igaz, a tölgyfalevél-zöld metálszín a 22-es neodímium színű RS Spyder dizájnfelnikkel egyébként négymillió forinttal dobta meg az autó árát…
Nagyon tudtam szeretni a belsőt is, főleg, hogy ellenálltak a digitális kísértésnek, és nem tették egy összefolyó képernyővé a teljes műszerfalat.