Nagy Erzsébet 1927-ben született Kaposvárott. Apja, Nagy Imre 1953-1955 között, majd az 1956-os forradalom idején Magyarország miniszterelnöke volt, 1958-ban kivégezték.
A család 1930-1945 között a Szovjetunióban, több évig kitelepítettként Szibériában élt. Ő maga 1944-ben Moszkvában érettségizett. Miután a család 1945 decemberében visszatérhetett Magyarországra, dolgozott a Külügyminisztériumban, a Földművelésügyi Minisztériumban, majd a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. 1952-1955 között a Vengrija-Hungary című orosz nyelvű havilap szerkesztője, azonban 1955-ben politikai okok miatt ott kellett hagynia a lapot és az Akadémia Kiadónál helyezkedett el. Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc igen mélyen érintette. November 4-én szüleivel, férjével (Jánosi Ferenc), gyermekeivel – és a forradalom több vezetőjével együtt – a budapesti jugoszláv nagykövetségen kapott menedékjogot. A szovjet katonai hatóságok 1956. november 22-én cselvetéssel elrabolták őket, és akaratuk ellenére mindenkit Romániába: Snagovba, később Pitestibe és Calimanestibe deportáltak. (Apját, Nagy Imrét Snagovban, de családjától elkülönítve őrizték 1957 április 14-ig, majd 1958. június 16-án Budapesten kivégezték. Férjét, Jánosi Ferencet nyolc évi börtönre ítélték.)
1958 decemberében véget ért a száműzetés. Ezután Budapesten lakott rokonoknál, majd az állami hatóságok által kijelölt helyeken, ugyanis eredeti otthonába a teljes vagyonelkobzás miatt nem térhetett vissza. Munkahelyét is a hatóságok jelölték ki: az Iparművészeti Múzeum fordítójaként működött, a lakásán dolgozva, mert 15 évig politikai okokból nem járhatott be a munkahelyére. A továbbiakban a Központi Múzeumi Igazgatóság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Népművelési Propaganda Iroda munkatársa volt. 1968-ban férje, 1978-ban édesanyja is meghalt. 1982-ben férjhez ment Vészi János újságíróhoz. 1983-1991 között – már nyugdíjasként – a Hungarian Digest-Revue de Hongrie angol-francia nyelvű folyóirat egyik szerkesztőjeként tevékenykedett.
1987-1988 óta aktívan részt vesz a magyar politikai közéletben. 1988-ban egyik megalapítója volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak (TIB). 1989-ban férjével létrehozta a Nagy Imre Alapítványt. 1992. március 28-tól szeptemberi lemondásáig a TIB elnöke volt. 1992-től örökös tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének.
Nagy Erzsébet nemcsak azért érdemelte meg a kortársak figyelmét, mert a modern magyar történelem egyik legnagyobb személyiségének volt a lánya. Szellemi értelemben is örököse volt Nagy Imrének, és mint ilyen, a saját jogán is fontos személyisége közéletünknek – írta a kormányfő keddi részvétnyilvánításában.
(mti)
