Azonnali döntéseket várnak Székelytől

A kórházak a betegellátást akadályozó finanszírozási korlátok újragondolását, a szakrendelők a kieső vizitdíj pótlását, az orvosok és a szakdolgozók biztos megélhetést garantáló életpályamodell megalkotását várják Székely Tamás új egészségügyi minisztertől.

A tavaly áprilisban hozott hibás döntések káoszt okoztak a fekvőbeteg-ellátásban, ezek mielőbbi korrekcióját reméljük az új egészségügyi minisztertől – fogalmazott Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki azt hangsúlyozta, hogy ezek egy része nem igényel pluszforrást. Mint mondta: első lépésként át kell tekinteni az intézmények területi ellátási kötelezettségét és az ennek alapján meghatározott teljesítményvolumen-korlátját, amely áttételesen meghatározza az ellátható betegek számát is. A kapacitáselosztás egy évvel ezelőtt ésszerűtlenül történt: nagy kórházak kaptak indokolatlanul kis területet, míg a kisebbekhez sokszor annyi beteget „rendeltek”, amennyinek az ellátását nem tudják garantálni – mondta.

Hiába ígérte meg tavaly a döntés meghozatala utáni káoszt érzékelve Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter, hogy az intézmények és fenntartóik egymás között átcsoportosíthatják az ellátandó területeket és a volumenkeretet.

A Budai Irgalmasrendi Kórház például hónapok óta küzd ezért hiába. Mint azt Bene Krisztián főigazgató lapunknak elmondta: a tavalyi miniszteri döntéssel a kardiológiai ellátásuk szinte teljes területét – Pest megyét – elvették. Tették ezt annak ellenére, hogy az intézmény kiemelt haemodinamikai centrum, ám a betegeket olyan helyekre – a fővárosi Szent Margit, illetve János Kórházba – küldték, ahol csak alacsonyabb szintű ellátást kaphatnak: ott ugyanis nem végeznek koszorúérfestést, pacemaker-beültetést vagy éppen szívritmuszavar-analízist – tette hozzá Tomcsányi János, a kardiológiai osztály vezető főorvosa. – Hiába állapodtunk meg már tavaly szeptemberben a szóban forgó intézményekkel, a fenntartójukkal, azaz a fővárosi önkormányzattal és a Pest megyei települések vezetőivel a területek visszaadásáról, egyelőre nem történt semmi – szögezte le. – Ennek ellenére a Pest megyei betegek ismét hozzánk járnak, csakhogy az egészségbiztosító nem emelte a finanszírozásunkat meghatározó volumenkeretet.

A kórházak emellett fontosnak tartják a finanszírozásuk alapját jelentő kódok „karbantartását”, valamint a minimumfeltételek és az életszerűtlen adminisztrációs előírások módosítását. Külön díjazást kérnek továbbá a betegek jogviszony-ellenőrzéséért, s elfogadhatatlannak tartják az ellenőrzés elmulasztásáért járó pénzlevonást, mert – mint mondják – annak sokszor nem az intézmény, hanem a rendszer hibája az oka.

Varga Imre, a járóbeteg-szakrendelőket képviselő Medicina 2000 elnevezésű szervezet vezetője azt mondta lapunknak: elsőként a vizitdíj megszüntetése miatt kieső bevétel pótlásáról szeretnének tárgyalni az új miniszterrel. Jelenleg ugyanis ez a legégetőbb gond, hiszen az intézmények elveszítették bevételüknek körülbelül a tíz százalékát – hangsúlyozta. Örülnek, hogy a háziorvosoknál sikerült ezt megoldani, de ők sem tekinthetnek el a kompenzációtól – szögezte le. További intézkedéseket is várnak az új minisztertől. Mint azt Varga Imre elmondta: amikor Székely Tamás még a járóbeteg-ellátás átalakítását irányította a szaktárcánál, sikerült vele egy intézkedéscsomag-tervet összeállítani. Ebben szerepelt többek között az új finanszírozási rendszer kidolgozása, a kapacitások áttekintése, a szakorvosok jogállásának rendezése, ami garantálná számukra, hogy megfelelő anyagi biztonságot jelentő szerződéseket köthessenek, ám a megkezdett munka leállt, amikor Székely Tamást kinevezték az egészségbiztosító élére. Reméljük – tette hozzá Varga Imre –, hogy most leporolják az anyagot.

– Kétévnyi liberális ámokfutás után a tennivalók az azonnali és a sürgős kategóriába sorolhatók – fogalmazott Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. – A vidék gyógyszerellátásának összeomlása előtt mielőbb megoldást kell találni a több száz csődhelyzetbe került patika működőképességének fenntartására. Azonnal meg kell határozni a korábban politikai döntéssel kijelölt hárommilliárd forintos generikus programot támogató keret folyósításának módját, célszerűen az árrésrendszer módosításával. Végre kell hajtani azokat a törvénymódosítási javaslatainkat, amelyek minimális stabilizációs programként képesek megállítani a lakossági gyógyszerellátás rendjének és működésének káoszba fulladását. Helyre kell állítani a gyógyszertár-létesítés és -tulajdonlás befektetői érdekek helyett a közjót szolgáló rendjét, és a gyógyszerészek szakmai kompetenciáit a gyógyszerbiztonság, az ellátásbiztonság, a szolgáltatásminőség és a költséghatékonyság érdekében – sorolta a feladatokat.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a humánerőforrás helyzete okozza a legnagyobb gondot az egészségügyben. Az orvosok és a szakdolgozók utánpótlásának biztosításához, a külföldre történő elvándorlás megakadályozásához egy komplex életpályamodell megalkotására volna szükség, amit a kamara már régóta szorgalmaz. Az intézményi működésben egy új, a beavatkozásokat a valós költségen elszámoló, az amortizációt is figyelembe vevő finanszírozási rendszer kidolgozására volna szükség. El kell ismerni, ezek egy része anyagi kérdés, de ha az új miniszter nem tudja elérni, hogy a kormány tekintse prioritásnak az egészségügyet, s biztosítson a problémák megoldásához többletforrást, akkor hiába a szakmai hozzáértése, jóakarása, nem történik majd más, csak tűzoltás. Volna azonban olyan feladat is Éger István szerint, amelyhez nem szükséges pluszforrás: rendet kell tenni az egymásnak ellentmondó, logikátlan jogszabályok között. Balogh Zoltán, a Magyar Szakdolgozói Kamara vezetője is az emberi erőforrás helyzetét nevezte ágazatuk legjelentősebb problémájának. Mint mondta: mielőbb ki kell dolgozni a szakdolgozók számára megfelelő megélhetést garantáló életpályamodellt, e nélkül ugyanis 2–4 éven belül rendkívül súlyos létszámhiány állhat elő. Szükség van a létszámkérdést szabályozó minimumrendelet átdolgozására, pontosítására is. Az előírások rendezetlenek, az egyik rész például csak azt mondja ki, hogy elérhetővé kell tenni az intézményeknek a gyógytornászt. De azt nem tudni, hogy ez pontosan mit jelent, heti egy órát, esetleg napi négy órát? – tette fel a kérdést Balogh Zoltán. Más jogszabályok mielőbbi módosítása is szükséges, így tisztázni kellene például, hogy mit kell tartalmaznia az ápolási dokumentációnak.

Zivkovics Natália