A parcellák emléktábláinak vizsgálatára felkért történészbizottság tagja szerint az elektronikus emlékponton meg kell jeleníteni a korabeli jogszabályokat, amelyek alapján elítélték az ott nyugvókat. Ezenkívül a parcellák digitális térképén ábrázolni kellene az egyes sírokhoz rendelhető személyeket, valamint azok életrajzát, képét.
A parcellák emléktábláinak leszerelése után létrehozandó információs pontban legyenek hozzáférhetők azok a listák, amelyek a különféle politikai leszámolások során különféle cselekményekért kivégzettek neveit tartalmazzák, azokét is, akik nincsenek a 298-as és a 301-es parcellában – hangoztatta Rainer M. János.
Fotó: Máté Péter
A történész javaslatában kijelentette: ha újabb emlékművet emel a Magyar Köztársaság, akkor azt előzze meg széleskörű szakmai és társadalmi vita. Az emlékmű kapcsán viszont véleménye szerint a megrendelőnek világosan kell megfogalmaznia, „mit tart a háborús és népellenes bűnökről, hogyan vélekedik az azokért történt felelősségre vonásokról, miként ítéli meg a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió és a szovjet hadsereg elleni hírszerző tevékenységet”.
Rainer M. János azt is leírta javaslatában, hogy az esetleges új emlékművet nemzetközi bírálóbizottság elé kell bocsátani.
Megfogalmazása szerint a 298-as és 301-es parcellák azok a sírhelyek, ahová a magyarországi szovjet típusú rendszer a Budapesten ítélet alapján kivégzett emberek holttesteit titokban, jeltelenül eltemette, és ahol 1989-ben, „a rendszerváltás lélektani fordulópontján” az 1956-os forradalomban való részvételért kivégzetteknek emlékhelyet rendeztek be.
Rainer M. János azt is megjegyezte, hogy itt ezek a parcellák 1990-től 2008-ig a magyarországi szovjet típusú diktatúra áldozataira való emlékezés kitüntetett helyévé váltak.
A 298-as parcellában 1945 és 1956 között, míg a 301-esben 1956 és 1962 között temették el a börtönben különböző módon meghalt személyeket. A 300-as parcellában nyugszanak Nagy Imre kivételével a Nagy Imre-per áldozatai (Maléter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József), a megtorlások során kivégzett, de akkor vidéken elhantolt szabadságharcosok, valamint itt találhatók az 1956-ban börtönbüntetésre ítélt, de a rendszerváltozás után meghalt személyek közül néhányan.
Boross Péter volt miniszterelnök a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnökeként a Népszabadság tavaly novemberi és decemberi cikkeire reagálva kérte fel a történészbizottságot, amely 2008 elején kezdte meg munkáját. A legfőbb cél az emléktáblákra felírt személyek neveinek beazonosítása volt. Zinner Tibor és Szakály Sándor a 298-as parcellával, míg M. Kiss Sándor, Rainer M. János és Horváth Miklós a 301-es parcellával foglalkozott elsősorban.
A bizottság egységes véleménye szerint az emléktáblákat el kell távolítani, mert azokon mintegy 40 százalékban olyan nevek szerepelnek, amelyek emlékezésre nem méltó embereket takarnak.
(mti)
