A megemlékezésen vitéz Krasznay Béla nyugalmazott honvéd ezredes, a szervezet megbízott elnöke szólt a résztvevőkhöz. Hangsúlyozta, hogy ez a tábor a mementója annak, hogy hová jut egy ország, ha különféle hatalmak segítségével nemzetidegen emberek kerülnek az élére. A korábbi alkalmakkor sokszor szó esett már a táborról, ezért Krasznay most inkább a nemzetről beszélt. Az elnök – bár nem kívánt politizálni – elmondta: döbbenten láthatjuk, hogy hová jut a nemzet. Évente egy mezőváros lakosságával lesz kevesebb Magyarország.
Krasznay Béla beszélt a társadalom kettészakadásáról is: míg vannak, akiket nem érdekel a nemzet sorsa, addig mások döbbenten nézik, hogy merre tartunk, úgy, hogy nem látszik a jövő, a remény. Szerinte a Nyugat felé nincs keresnivalónk, hiszen a strasbourgi bíróság visszahelyezte jogaiba a vörös csillagot, amely egykoron ott „ragyogott” e tábor felett is. A döntés ellen egyébként a Recski Szövetség is kifogással élt. Nem jobb a helyzet azonban a Kelettel szemben sem: innen birodalmi szándékok érzékelhetőek.
„Hogy mi lesz, azt tudom, csak azt nem tudom, hogy addig mi lesz” – idézte a táboriak egyik hajdani, a töretlen hitre utaló mondását Krasznay, hozzátéve, hogy ennek a hitnek a nemzet sajátságának kellene lennie.
Az ünnepségen és a koszorúzáson számos ismert személyiség is megjelent. Így ott volt Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke, Lukács Tamás KDNP-s honatya, Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, Palásti Ferenc dandártábornok és Duray Miklós a felvidéki Magyar Koalíció Pártja részéről.
(heol.hu)
