Az öt évvel ezelőttihez hasonló, alacsonyabb részvételi arány alapvetően három tényezőnek köszönhető: a valódi tét hiányának, a kampány alacsony intenzitásának, és a kiélezett küzdelem elmaradásának. Először is az EP-választás tényleges tétje alacsony, nem a kormányzati hatalom megszerzése a tét, csupán az, melyik párt hány képviselőt küld az Európai Parlamentbe – olvasható a Nézőpont Intézet elemzésében. Másodszor a kampány viszonylag csendes és eseménytelen volt, nem került sor nagyszabású kezdeményezésekre, akciókra a pártok részéről. Harmadszor a választás annyiban lefutott volt, hogy kétség nem fért a Fidesz egyértelmű győzelméhez, így kiélezett harc sem növelte a választási kedvet.
Az EP-választás ugyan több mint egy közvélemény-kutatás, hiszen valódi választási szituációban mérettek meg a pártok, ám az alacsony részvétel, illetve a szocialista szavazók távolmaradása miatt eredménye vélhetően kevésbé tükrözi a valós erőviszonyokat. Az összes európai tendencia érvényesült a szavazáson: alacsonyabb lett a részvétel, mint a 2004-es első EP-választáson, elsöprő ellenzéki sikert hozott a voksolás, tehát a belpolitikai preferenciák érvényesültek, és szélsőséges párt is képviselethez jutott az EP-ben. A választás egyértelmű győztese a Fidesz és a Jobbik, valamint az MDF, vesztese pedig az MSZP és az SZDSZ, kisebb mértékben az LMP.
A Fidesz győzelme, a 14 mandátum megszerzése az előzetes felmérések szerint alakult, ennek megfelelően az eddigi irány folytatása, a követett stratégia fenntartása várható az ellenzéki párt részéről, ám a Jobbik komoly kihívást jelent majd számára a jövőben az egységes jobboldal megteremtése miatt. A Fidesz egyértelműen tarolt a bizonytalanok körében, megtartásuk fontos feladat a következő választások előtt.
A Jobbik a várakozásokhoz képest is jobban szerepelt, aminek következtében a politika állandó szereplőjévé válik, még nagyobb médiafigyelem irányul rá, megszólalási lehetőségei bővülnek. A 3 mandátum nagyrészt az alacsony választási részvételnek és a Jobbik-támogatók kiemelkedő aktivitásának köszönhető, illetve annak, hogy közvetlen következmények híján könnyebben adták rá szavazatukat a kiábrándult választók. A proteszt szavazók között tehát nagy számban voltak rejtőzködő Jobbik-szavazók.
Az MDF bejutása, az egy mandátum megszerzése nem jelent nagy meglepetést. A Bokros Lajos személyére épített kampány adekvátnak bizonyult, és sikerült megszólítaniuk az egyébként liberális szavazókat az általuk képviselt gazdaságpolitikával.
A részvételt, és a mandátumszámot tekintve a vezető szocialista politikusok által kalkulált MSZP vereség született, a párt 4 képviselőt küldhet az EP-be. Erre az eredményre számított és készült a párt, így a megrázkódtatás elmarad, az alacsony választási részvételre hivatkozva pedig azt üzenheti az MSZP, hogy nincs belpolitikai jelentősége a szavazásnak. Az SZDSZ kudarca azonban óriási az alacsony választási részvétel fényében és azáltal, hogy az LMP is több szavazatot kapott, mint a liberális párt. A megcélzott 200 ezer szavazóból csupán 60 ezer támogatta a pártot.
Az eredmények tükrében fontos kitérni a magyar pártrendszer változásának kérdésére. A 2002-ben, illetve 2006-ban rögzült pártpreferenciák módosultak, a stabilizálódott pártrendszer tehát változhat. A koncentrált, kétpárti berendezkedés átalakulhat a blokkok közötti szavazói vándorlás következtében. A szélsőjobb megjelenése átrendezheti a pártpalettát, de erre vonatkozóan végleges következtetést csak egy országgyűlési választás után lehet levonni.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
