„Következő nap elterjedt a városban a hír, hogy egy olyan autót, amely Pest felé ment, mert segítséget akart vinni, Mezőkövesd előtt a miskolci ÁVH-sok megelőztek, és elfogták a fiatalokat, visszavitték az ÁVH épületébe, s ott vannak. Hatalmas tömeg verődött össze, és az ÁVH épülete elé vonult. Ekkor az első emeleti ablakból (…) nevezetű őrnagy a revolverét lóbálva felszólította a tömeget az oszlásra. A tömeg nem tágított, be akart nyomulni az épületbe. 2-3 perc múlva Antal nevezetű törzsőrmester, aki rendőr volt, de az ÁVH szolgálatába állt, rakétalövedékkel jelt adott a tüzelésre, és az ablakokból, a pincéből és az ajtókból megindult a tömegre, a fegyvertelen tömegre a tüzelés. Antal őrmester még két kézigránátot is dobott, és a tömeg közé beszorult lovaskocsit, azt darabokra vitte.” – emlékszik vissza az 53 évvel ezelőtti miskolci eseményekre Kassa Péter közgazdász, aki 1956. december 13-án – 18 évesen – előbb Bécsbe, onnan pedig Venezuelába ment.
- Nem csináltam én sokat igazából, csak ott voltam mindenhol. A miskolci Diákparlament szervezésében voltam benne, és a Diósgyőri Vasgyár Munkástanácsának összekötője voltam. Kíváncsi voltam, antikommunista, itt-ott megfordultam, de nem tartom hősnek magam – mondta csütörtöki rádióinterjújában a közgazdász. A forradalom hangulatára visszaemlékezve elmondta, az október 24. és november 4. közti időszak nagyon szép volt, az emberek mások voltak, szolidárisak egymáshoz, talán még nem is volt a magyar történelemben erre példa, „legfeljebb 1848-ban”.
A szakembert 1957-ben kérte meghallgatásra az ENSZ, arra voltak kíváncsiak, mi történt Miskolcon. – Akkor már külföldön megkezdődött a kommunista propaganda ellenünk – emlékszik vissza. Megjegyezte, a bizottság egyébként olyan kérdéseket tett fel, amelyeket „nem lett volna szabad”, hiszen egy ilyen nemzetközi szervezetnek illene ismernie azt az országot, ahol éppen dolgozik, ám a „mélyen tisztelt” képviselők olyasmiket kérdeztek, hogy mi az a Borsod és merre van Miskolc. Arra is kíváncsiak voltak, hány halott volt a megyében, ezt Kassa 90 körülire becsülte, de mint mondta, lehet, hogy ennek háromszorosa a valóság. Hozzátette: igazán nem akarja kiábrándítani a hallgatókat, de az ENSZ akkoriban tulajdonképpen nem tett semmit.
Arra a kérdésre, hogyan látja most az '56-os forradalmat, Kassa úgy vélekedett, nehéz erre felelni, hiszen életének szerves része. Úgy látja, követtek el akkoriban olyan hibákat, mint annak idején Kossuth Lajos, például a semlegesség kikiáltását és a Varsói Szerződésből való kilépést talán megfontoltabban is lehetett volna követelni. Szerinte legrosszabb időszak a Kádár-korszak volt, annak is a '60-as évek végétől a '70-es évek végéig tartó, „gulyáskommunizmusnak” nevezett időszaka. Mint mondta, látszott, hogy Kádár „megvásárolta” a magyar embereket. – Ebben az időszakban jöhettem először haza, és már akkor tudtam, hogy hitelbe' van a nagy jólét, mondtam is, hogy ezt valakinek meg kell majd fizetni – emlékszik vissza a közgazdász. Láttam, hogy nagy a fegyelmezetlenség a munkában és súlyos az alkoholizmus. Szakemberként ismertem az ipar szerkezetét, nem volt nehéz észrevenni, hogy mintegy harmincéves technológiai lemaradása van. Tudtam, hogy ennek rossz vége lesz – tette hozzá.
Úgy véli, az egyetlen jó dolog, hogy a rendszer megbukott, de ami most történik Magyarországon, plusz az úgynevezett rendszerváltás csak nekünk, magyaroknak köszönhető. „Ugyanaz történik most, mint a '70-es években, csak nem Zsigulival, hanem Mercedesszel; nincs fegyelem, az emberek felelőtlenül vásárolnak” – fogalmazott. Hozzátette, nem tudni, milyen lesz a jövő. Úgy látja, a baloldal milliomosokból áll, akik ilyen-olyan módon megszerezték a nemzeti vagyon nagy részét.
„Meg kéne mondani a magyar népnek, hogy nagyon komoly és nehéz idők jönnek” – figyelmeztetett hozzátéve, az a probléma, hogy nem tudni, mit fog csinálni Magyarország a „nagy kiábrándulás” után.
(forrás: radio.hu)
