Nagy a zavar a kormánypártok soraiban: egyszerre szajkózzák, hogy van a kormánynak programja, s közben azzal védekeznek – ha az eredménytelenséget vetik a szemükre – hogy ez csak válságkezelő terv. Emlékezzünk: megütközést váltott ki, hogy a Gyurcsányt leváltó furcsa konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében jelölt kormányfő személyéről a program ismerete nélkül szavazott a T. Ház. Az antidemokratikus törekvéseket tetézte, hogy a miniszterek is a program nyilvánosságra hozatala nélkül tettek esküt április 20.-án. Az egy szem miniszterelnökből álló kormányt képviselő Bajnai Gordon előző nap tartott egy nehezen meghatározható műfajú diavetítéses prezentációt – megismerhető szöveg nélkül.
Hétfői parlamenti beszéde idején még mindig hozzáférhetetlen volt a dokumentum, s jogállamban elképzelhetetlen módon csak másnap délután került fel a miniszterelnöki honlapra. Az országgyűlési vitát tehát mindenáron el akarták kerülni.
Ez az antidemokratikus stratégia nem volt véletlen, mivel silány iromány született. Az egészségügy szó például egyetlen egyszer sem szerepel a harminchét oldalas szövegben. Ezért fél éve mindenkibe bele próbálják fojtani a szót, aki kritizálja azt a dokumentumot, amely az ország leépítési menetrendjét tartalmazza. A jól ismert erőszakos mozgalmi sémát alkalmazzák: modernizációellenességgel, a haladás akadályozásával vádolják azt, aki nem helyesli a lakosság és az állam legyengítését.
Alig van olyan ígérete az álszakértői kabinetnek, amit beváltott volna. Azaz ne legyünk igazságtalanok: minden olyan ígéretét túlteljesítette, ami megszorítást, elvonást, megszüntetést tartamazott. Azokból a pontokból azonban, amelyek innovációt, kitörési lehetőséget nyújtottak volna – mint például az iskola- bölcsődeépítkezések, a bürokrácia visszafogása, az EU-pénzekhez való könnyebb hozzáférés – lényegében semmi nem valósult meg.
A válságkezelési terv az „emberi tényezőt” mintha kifelejtette volna az iratból. A „Célzottabb szociális rendszer kialakítása” fejezet kizárólag elvonásokat tartalmaz. Az ósdi marxista-leninista terminológiának megfelelően mintegy a termelőerők részeként tekintenek a társadalom tagjaira. Nemigen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ha elvonják az emberi egyedektől az újratermelésükhöz elengedhetetlenül szükséges javakat, mi a teendő. A program fogalmazói nem akarják tudomásul venni, hogy a válság nem csupán a bankokat, pénzügyi szolgáltatókat és a nagy cégeket érintette, hanem az emberek mindennapi életviszonyait is. Ennek az ordító hiányosságnak a következménye, hogy a költségvetési tervezetben sem hajlandók szociális szempontokra tekintettel lenni. Sem a fogyatékosok, sem a betegek, nyugdíjasok, árvagyermekek gondjai nem érintik meg őket, így hatalmas elvonásokkal sújtanak minden rászoruló réteget.
Azzal a trükkel éltek a hétfői parlamenti ülésnapon, hogy nem a kormány szólalt meg, hanem a pártelnöknő értékelte a hat hónapot napirend előtt, így a házszabály szerint az ellenzék nem reagálhatott. Lendvai Ildikó és a neki felelő Kiss Péter miniszter a kötelező Fidesz-ócsárláson túl lényegében csak a forint részleges visszaerősödésére tudott hivatkozni, mint kedvező tendenciára. A térségben azonban erősödött minden nemzeti valuta, ezért visszatetsző az öndicséret. A pártelnöknő által ünnepelt másik pozitívum a hitelminősítő intézetek állítólagos kedvezőbb ítélete volt. Szerintük tehát nagy siker, hogy a várakozások ellenére a Standard and Poor’s nemrégiben kétségtelenül nem rontott tovább eddigi BBB mínusz, vagyis befektetésre még éppenhogy ajánlott besorolásunkon, amit az üzleti szakzsargon „egy fokkal jobb, mint a szemét”-ként tart nyilván.
Az ígéretsor tudathasadt állapotot tükröz: mintha egy tűzoltási intézkedéssorozat és egy távoli jövőt vizionáló majdani projekt vadházassága lenne. Nyilván a statáriális elvonásokat akarták a távoli rózsaszínű jövővel kompenzálni. Így viszont a tervek egy része értékelhetetlen, hiszen lépten-nyomon 2013-ban megvalósuló, illetve lebegtetett határidejű tervezetekbe ütközünk. Egy rövid távra mandátumot vállaló kabinet esetében nonszensz, hogy a következő kormányok kontójára szabná meg az irányt, s a konkrét teendőket. A nagy garral meghirdetett járműipari, logisztikai, gyógyszeripari és biotechnológiai, valamint infokommunikációs fejlesztések megvalósulását éppúgy hiába keresnénk, mint ahogy az építőipari ágazat, a turizmus és az agrárium terén sincsen semmilyen nyoma a megvalósulásnak. Gyanús, hogy ezeket a fejezeteket egy régebbi programból „copyzták” ki.
Erre utal, hogy egy helyen április elsejei határidő szerepel, holott maga a program április huszadikai keltezésű. A hiánylista hosszú: a korrupcióval szemben nemhogy határozott, de semmilyen fellépés nem történt. Ellenkezőleg: nap mint nap újabb kormányzati korrupciós ügyek buknak ki az offshore-ügyektől, százmilliós végkielégítésektől és kutyafitnesztől az egybekezdéses tanulmányokra kifizetett tízmilliókig. A rendőrséget nem fejlesztik, hanem létszámleépítésekkel sújtják. Kivéve a lakosság megzabolására specializált készenléti rendőrséget. Százhetven kilométer vasútfejlesztésről írnak, ezzel szemben ezer kilométer leépítését erőszakolják. Több mint kétezer kilométer út építését olvashatjuk, miközben semmilyen új szakasz átadásáról sem érkezik hír. Az adócsökkentésből többek közt a szuperbruttósítás miatt inkább adónövelés lesz. Az adóparadicsomokba menekített jövedelmek ellen fellépést ígértek – amnesztia lett belőle. A devizahitelesek megsegítésére, a kilakoltatások megszüntetésére, a bankok egyoldalú szerződésmódosításaira, valamint az uzsoráscégek elleni eljárásra is hiába vártak az emberek. A bankokkal aláírt etikai kódex sem kötelez semmire.
Egyetlen tekintetben célratörő Bajnaiék dolgozata: tűzzel-vassal olcsó munkaerőtömeget akar kialakítani, amelyhez az emberek személyi tulajdontalanításán keresztül vezetne az út. Ezért hajtaná vissza a piacra a rokkantakat, nyugdíjasokat és kisgyermekeik mellől az édesanyákat. Miután egyre kevesebb a munkahely és fokozódik a munkanélküliség – tíz százalékra rúg – a látszólag logikátlan intézkedéshalom az alkalmazotti bérek minimalizálását célozza. Ez az oktatás, az intézményi rendszer, az önkormányzatok, vállalkozások erőltetett integrációjával együtt a korszerűtlen mamut-monopóliumok további hizlalását szolgálja. Amellett az elavult neoliberalizmus mellett törnek lándzsát, amely a válsággal az egész világon megbukott.
önkormányzati választás
Több mint ötvenmillió forinttal károsította meg az I. kerületieket V. Naszályi Márta
Böröcz László szerint ez az eset is mutatja, hogy rossz irányba mennek kerületünk dolgai a gyenge városvezetés miatt.
