Magyar szakszervezeti nem az új lisszaboni stratégiára

A magyar szakszervezetek számára elfogadhatatlan, hogy az EU új, hosszú távú stratégiája megalkotásakor ugyanazokba a hibákba essen, amelyek az eddigi lisszaboni stratégia nyilvánvaló kudarcát okozták – mondta az MNO-nak Palkovics Imre.

Miről szól a lisszaboni stratégia? 2000. március 23-24-én Lisszabonban üléseztek Európa állam- és kormányfői, akik ez alkalommal hívták életre a Lisszaboni stratégia című dokumentumot. A stratégia egy átfogó reformprogram, mely fő célként tűzte ki, hogy Európa 2010-re a világ legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdaságává váljon, mely képes a fenntartható fejlődésre, több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére.

A Munkástanácsok elnöke képviseli a magyar munkavállalókat a Brüsszelben csütörtökön kezdődő szociális csúcson, ahol a „Lisszabon 2020” stratégiát értékelik többek között az uniós szakszervezeti és munkaadói szövetségek.

„Alapvető kifogásunk, hogy a tervet a meghaladott neoliberális paradigma szelleme hatja át. A stratégia megalkotói a feladatukat félreértelmezve egy jobb minőségű lisszaboni stratégiát kívánnak létrehozni” – tolmácsolta Palkovics Imre a magyar szakszervezetek álláspontját. Szerintük olyan, az elmúlt tíz év során megkopott „varázsszavak” térnek vissza az anyagban, mint versenyképesség, életfogytig tartó oktatás, rugalmasság, reform, globalizáció, fenntartható gazdasági növekedés.

„Amennyiben a versenyképesség alatt azt kell érteni, hogy az EU gazdasága versenyezhet Kínával, ahol az európai átlagbér egyharmincadáért állítanak elő világszínvonalú termékeket, a válaszunk egyértelmű nem” – mondta Palkovics. Szerinte a globalizáció eredménye, hogy az előbbi példa alapján a Kínában egyharmincadnyi béren előállított terméket az EU piacán értékesítik extraprofittal, amit egyre szűkebb csoportok vágnak zsebre. A szabad kereskedelem nagyon eltérően érinti az egyes tagországokat: az északnyugat-európai régió országai a győztesei, a délkelet-európai országok pedig egyértelmű vesztesei ennek a helyzetnek, ami elfogadhatatlan. A magyar érdekvédők ugyancsak nemet mondanak az úgynevezett „szociális és munkaerőpiaci reformokra”, amelyek alatt az egészségügyi és nyugdíjrendszerek privatizációját, valamint a nyugdíjkorhatár megemelését kell érteni.

Hasonló problémáik vannak a „tudás alapú gazdaság” fogalmával. Ez ugyanis egy üres frázis marad az egyes tudományterületeken kitűzött konkrét – és az adott gazdasági körülmények között megvalósítható – célok nélkül. A magyar szakszervezetek szerint végül az EU saját értékrendjét tagadja meg akkor, amikor a demográfiai problémák kezelése terén csupán a bevándorlók integrálását tűzi ki célul, és említést sem tesz a családok helyzetéről és jövőjéről. „A lisszaboni stratégia elementáris kudarca után azt javasoljuk, hogy az egyes kérdésköröket a neoliberális szemlélet csőlátásából kilépve újra vizsgálják meg” – jelentette ki Palkovics Imre.