„Akárhol járunk a világban, ha szabadságról van szó, ha kommunizmus elleni küzdelemről van szó, akkor az első mondat, amivel találkozhatunk, a kiindulópont: 1956 és Magyarország. Itt kezdődött, mi kezdtük, a mi szüleink, nagyszüleink, azok az elődeink, akikre ma emlékezünk, hiszen ők az életüket áldozták azért, hogy valaha egy szabad országban éljünk” – hangoztatta a miniszterelnök-helyettes, egyúttal annak a meggyőződésének is hangot adva, hogy „1956 csak erősebbé tette ezt a nemzetet”.
„Kimondtuk: 1956 nem ellenforradalom volt”
A forradalom leverését követő évtizedekről szólva azt mondta: 1956 olyan teherként nehezedett a kommunista rendszerre, hogy végül összeroppant. „1988–89-ben alapjaiban rendült meg a rendszer, egyszerűen azáltal, hogy kimondták, kimondtuk: 1956 nem ellenforradalom volt, hanem (…) népfelkelés, forradalom, szabadságért való küzdelem. Belepusztult a rendszer ebbe az egyszerű igazságba, és nem pusztulhatott volna bele (…), ha 1956-ban a mi szüleink, nagyszüleink nem kelnek föl látszólag teljesen esélytelenül, a győzelem leghalványabb reménye nélkül is a Szovjetunió ellen”. A miniszterelnök-helyettes a Magyarország szabadságáért életüket feláldozók mellett azokat is áldozatként említette, akiknek 1956 után el kellett hagyniuk az országot, külföldön kellett új élet kezdeniük. Az, hogy ők a világ minden részén magyarnak, 1956-os magyarnak vallották magukat, „erőt adott nekünk, és erőt ad ma is” – hangsúlyozta.
Navracsics Tibor a somogyi településen tartott ünnepség részeként megkoszorúzta azt a külhoni magyarok adományaiból állított '56-os emlékművet, melyet ezelőtt öt évvel ő avatott fel.
