Pogány emléknapból lett katolikus főünnep

Noha már sok-sok évszázada keresztény ünnepnek tudjuk, kifejezetten pogány gyökerekből táplálkozik a ma Mindenszentekként ismert nap, november elseje.

2011. 11. 01. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy tőről metszett keresztény emléknap volna a Mindenszentek, nem állíthatnánk. Sőt, amíg a római egyház hivatalosan és mai formájában bevéste naptárába november elsejéhez az ünnepet, évszázadok teltek el. Lássuk, hogyan sikerült! Úgy tűnik, a gyökereket a keltáknál kell keresnünk, samhain nevű ünnepük – amelynek hajnalán, november 1-jén az elhunytak lelke átvándorol a halottak birodalmába – stílszerűen fogalmazva „kísértetiesen” hasonlít a nálunk ismert Mindszentek, illetve halottak napja világához. A kereszténység terjesztésekor a Rómából érkezők azt a feladatot kapták, hogy az efféle pogány ünnepeket ne tiltsák be, hanem próbálják valamiképp megszelídíteni. A samhainból Mindenszentek ünnepe lett, méghozzá úgy, hogy III. Gergely pápa 741-ben „áthelyezte” a májusi „Szűz Mária és az összes mártírok napját”. (A tavaszvégi dátum egyébként régóta élt a köztudatban, hiszen a keleti kereszténység 380-tól már tartott vértanúnapot, a nyugati egyház pedig 609 óta ülte, ekkor „szekularizálta” IV. Bonifác pápa az eredetileg pogány isteneknek emelt Pantheont.) Bő száz év is eltelt, amikor IV. Gergely egyetemessé tette november elsejével a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” ünnepét, röviden Mindenszenteket.

A katolikus egyházban mára úgynevezett főünneppé vált, és a rómaiaktól átvették a görög katolikusok is. Ilyenkor a templomokban mondott szentmisék állandó imádsága: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.” Az e napon imádkozott litánia egyébként a húsvéti feltámadási szertartáskor is előkerül. A keleti egyházban és az ortodox kereszténységnél megmaradt a tavaszi ünneplés – a pünkösdöt követő vasárnappal. A reformátusok és az evangélikusok szintén „tartják” Mindszentet.

A mindszenti hagyományok „tortájának” csak egy kis szelete a temetőlátogatás, ami egyébként német katolikus hatásra terjedt el és csak a 19. században. A honi néphagyományban ezen a napon tilos volt a munka (apropó: az ezredfordulón az Orbán-kormány nyilvánította munkaszüneti nappá), halottak lepényét sütöttek a legelesettebbeknek, és bizony számos településnév őrzi a Mindszent nevet, nem is említve a Mindenszenteknek emelt megannyi templomot.

S végül egy érdekesség: nem véletlenül íratott le fentebb a „mindszenti” szót, Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) esztergomi érsek csehimindszenti születése okán vette fel ezt a vezetéknevet 1942-ben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.