Ha nem válaszolnak öt kérdésre, „akkor annyi”

Németország kezében van az euró jövője, de kérdés, meghozzák-e a kemény döntést.

Megfelelő felkészültséggel és intézményrendszerrel kezelhetőek lettek volna az eurózónán belüli belső ellentétek, de a jelenlegi szerkezettel ez megoldhatatlannak tűnik – mondta el Oszkó. Véleménye szerint a zónán belül egyensúlytalanság alakult ki, amely akkor is megtörténik, ha például a görög költségvetést Brüsszelben írják. Az eurózóna esetében a válságkezelés sokszor nehézkesnek tűnik a túlságosan kompromisszumkereső intézményrendszer miatt – tette hozzá. Oszkó úgy látja: nem lehet visszafordulni és felbontani az eurózónát, „nem lehet részben autóval, részben gyalog menni”.

Róna Péter szerint a maastrichti szerződés létrehozásakor csupán monetáris tényezőkkel foglalkoztak, míg többek között a gazdasági növekedésről nem esett szó. A közgazdász úgy látja, pénzügyi eszközökkel nem lehet kezelni az eurózónán belüli versenyképességi különbségeket. Németország az eurózónába óriási fölénnyel lépett be, amely azt eredményezte, hogy számára a valuta alulértékelt, míg a többiek számára felülértékelt lett – hangsúlyozta a szakértő.

Öt kérdésre kell válaszolni

„Európának világos választ kell adnia arra, hogy ki legyen egy optimális valutaövezet tagja, mi legyen a tagság kritériuma, miről szól a fiskális unió, mi legyen a nagyon fejlett központi hatalmakkal és a leszakadókkal, és végül mi legyen az Európai Központi Bankkal.” Ha ezt az öt kérdést megválaszolják, akkor minden megy tovább, ha nem, „akkor annyi” – fogalmazott Róna. A pénzügyi szférát nem lehet szétválasztani a reálszférától, elhamarkodott volt az euró bevezetése, ami az unió szétesésével fenyeget – mondta a közgazdász.

Oszkó szerint nem szükségszerű, hogy egy valutaövezeten belül egyforma béreket fizessenek, és a versenyképességi egyenlőség sem szükségszerű. A válságból az egyik kiútnak a Balti-országok példáját nevezte meg, ahol egy komoly belső leértékelést hajtottak végre, amely révén nőtt a versenyképességük. „Nem látom azt az utat, ami egy létrehozott valutaövezetből visszafelé vezetne.” A költségvetési hiányok kordában tartása sem fogja megoldani az összes problémát – hangsúlyozta Oszkó.

Kizsákmányolók lennének a németek?

Észtország még a mostani helyzetben sem képes a 2007-es szint elérésére – reagált a volt pénzügyminiszterre Róna. Úgy látja, a versenyképesség erősítése révén a gazdaság belső tartalma leépül, és csupán beszállítóvá válik. „Mindebből hiányzik a felzárkózási pálya, mert az alacsony bérű munkaerő nem képes a gazdaság belső szellemi erejét növelni.”

Róna rámutatott arra, hogy Németországon belül működik egy olyan mechanizmus, amely révén a gazdagabb tartományok bizonyos formula alapján pénzt csoportosítanak át a szegényebbek felé. „A németek ezt európai szinten mélységesen elutasítják.” Németország ragaszkodik a jelenlegi helyzet révén megszerzett versenyelőnyéhez – tette hozzá.

„Nem követhetjük a cseh példát”

A magyar eurócsatlakozásról Oszkó elmondta, hogy óriási hiba lenne figyelmen kívül hagyni a maastrichti kritériumok teljesítését, nem követhetjük a cseh példát. Akkor érdemes lemondanunk az önálló árfolyampolitikáról, ha eléggé felkészültek vagyunk annak hatására – tette hozzá. „Nem kell sietnünk, de a kritériumokat mindenképpen teljesítenünk kell.”

„Nincs nominálkonvergencia reálkonvergencia nélkül” – mondta Róna. Rendkívül sajnálom, hogy az euróbevezetés céldátuma komolytalan versennyé vált – vélte a közgazdász. Úgy látja, a pénzügyi szférában nagyon fontos követni, hogy az adott kockázatok éppen hová tűntek. Példaként említette a 2007-es pénzügyi válság kitörését, amikor a kockázatokat „eltüntették”, mégis a felszínre kerültek. „Ha a reálszféra nem működik, a hitelek nem kerülnek visszafizetésre.”