A történet 2009 nyarán kezdődött, amikor V. Annát, élettársát, B. Tamást (a későbbi harmadrendű vádlott), valamint a nő korlátozott gondnokság alatt álló apját, V. Lászlót kitették csepeli albérletükből, mert nem tudtak fizetni.
K. Ignác (a későbbi elsőrendű vádlott) és élettársa, K. Kitti (másodrendű vádlott) ekkor fogadta be őket bérlőként peremkerületi kertes társasházi önkormányzati lakásukba. Az előzményekhez tartozik, hogy K. Ignác és a befogadott nő évekkel korábban egy másik városban kapcsolatban voltak, és Budapesten találkoztak nem sokkal a 2009. júliusi kiköltöztetésük előtt.
V. Anna találkozásukkor elpanaszolta K. Ignácnak, hogy élettársa, B. Tamás bántalmazza őt, kisgyermekét (egy előző kapcsolatból) és a velük együtt élő, rokkantnyugdíjas apját. K. Ignác ezért követte V. Annát a csepeli albérletbe, ahol bántalmazta – a nála egy fél fejjel ugyan magasabb, de kevésbé kisportolt alakú – B. Tamást.
K. Ignác ettől kezdve rendszeresen feljárt V. Anna, V. László és B. Tamás közös albérletébe, majd kényszerű kiköltözésükkor befogadta őket a lakásukhoz tartozó sufniba, illetve az apát a padlásra. Így került, ha nem is egy fedél alá, de egy udvarba a két család. V. Anna gyermekét időközben elvitte annak vér szerinti apja, ugyanakkor ott lakott még K. Ignác élettársa, K. Kitti gyermeke, akit nem sokkal később a gyámhatóság intézetben helyezett el. Az áldozatok, V. Anna és V. László szerint ekkor, a gyerek elvételétől kezdődtek a problémák. K. Ignác egyre agresszívabbá vált, és napi rendszerességgel verte V. Annát – B. Tamás szavai szerint – nevelési célzattal, mert szerinte nem végzett rendes munkát a ház körül.
B. Tamás vallomása szerint K. Ignác őt is arra kényszerítette, hogy verje, illetve, hogy „nevelje” saját élettársát, V. Annát, – így lett ő az ügy harmadrendű vádlottja. Azzal fenyegette, hogy ha nem üti ő is a fiatalasszonyt, akkor őt is verni fogja. B. Tamás arra is utalt, hogy K. Ignác így akarta őt elhallgattatni, mondván, hogy „ha börtönbe kerül, így nem lesz egyedül”.
B. Tamás elmondta, tervezgették, hogy mindhárman megszöknek, de nem mertek, mert K. Ignác élve eltemetéssel fenyegette őket. Kitért arra is, hogy az utolsó időszakban a férfi többször is bezárta őket a sufniba, és gyakran még az udvari WC-re sem engedte ki őket. Az apát, akinek a nyugdíját elvette, nem bántotta, de a padláson kellett laknia.
V. Anna vallomásában azt mondta, K. Ignác vascsővel ütötte, acélbetétes katonai bakanccsal rúgta, és az udvaron a hajánál fogva húzta őt, az utolsó hetekben minden este, gyakran több órán át, zúzódásokat és töréseket okozva. A szökés előtti estén, 2009. szeptember 13-án a férfi úgy megverte a nőt, hogy súlyos sérüléseket, egyebek mellett bordatöréseket szenvedett.
Másnap V. Anna és apja ismét fémdobozgyűjtésre indultak, feladatuk, ahogy máskor is, az volt, hogy a szelektív hulladékgyűjtőket borogassák fel, például a Havanna lakótelep közelében, és szedjék ki azokból a fémdobozokat, amelyeket aztán az egyik közeli áruházban tudtak visszaváltani.
A gyűjtögetés közben azonban egy kutyáját sétáltató nő felfigyelt a láthatóan rossz egészségi állapotban lévő nőre és apjára, akik elmesélték neki a történetüket. A nő hazavitte, megvendégelte őket, majd ötvenezer forintot adott nekik, és vonatjegyet váltott, hogy hazautazhassanak több száz kilométerre élő rokonaikhoz.
V. Annát, ahogy hazatért, már a vasútállomásról kórházba szállították, életveszélyes állapotban megműtötték; felépülése több hétig tartott, de vallomása szerint a bántalmazások miatti egészségi problémái még ma is jelentkeznek.
V. Anna ezt követően feljelentést tett, a rendőrség pedig elfogta K. Ignácot. A férfi előzetesbe került, de jelenleg házi őrizetben van. Az ügyészség őt és két „társát” folytatólagosan elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettével vádolja. (K. Kittit is azzal vádolja az ügyészség, hogy néhány alkalommal részt vett a bántalmazásban.)
K. Ignác lényegében tagadta a vádakat, illetve részbeni bűnösségét elismerte, mondván, hogy „két-három pofont” adott V. Annának. Vallomásában B. Tamást agresszív embernek jellemezte, és arról beszélt, „vádolni” és „állítani” nem akar ugyan, de szerinte valójában B. Tamás verte a nőt.
Utalt arra, hogy V. Anna korábban neki is panaszkodott arra, hogy B. Tamás bántotta. Szavai szerint „gusztustalan”, ha agresszívan viselkednek egy nővel.
K. Ignác azt mondta, nem tartotta fogva a sértetteket, nem kényszerítette őket dobozgyűjtésre, nem vette el V. László nyugdíját, és nem követelte B. Tamástól azt sem, hogy rendszeresen verje V. Annát.
V. Anna vallomásából pedig azt vonta kétségbe, hogy egy vascső el tud görbülni, ha azzal vernek valakit.
A sértettek a tárgyaláson jelezték, hogy egy későbbi polgári peres eljárásban kártérítési igényük lesz, részben V. Anna megromlott egészségi állapota, részben pedig a tőlük elszedett értékek miatt. V. László azt mondta, egyebek mellett nagyapja „ruszkik elől elásott” és most eltűnt értékei miatt is kártérítést kér.
Az ügy következő tárgyalása március 13-án lesz, amikor ítélet is születhet az ügyben. K. Ignác addig házi őrizetben marad, a bíróság ugyanakkor engedélyezte, hogy „bizonyítékok” megszerzése, azaz egy számítógép memóriájában tárolt dokumentumok lementéséért két órára elhagyhassa otthonát.
