A történet 2009 nyarán kezdődött, amikor V. Annát, élettársát, B. Tamást (a későbbi harmadrendű vádlott), valamint a nő korlátozott gondnokság alatt álló apját, V. Lászlót kitették csepeli albérletükből, mert nem tudtak fizetni.
K. Ignác (a későbbi elsőrendű vádlott) és élettársa, K. Kitti (másodrendű vádlott) ekkor fogadta be őket bérlőként peremkerületi kertes társasházi önkormányzati lakásukba. Az előzményekhez tartozik, hogy K. Ignác és a befogadott nő évekkel korábban egy másik városban kapcsolatban voltak, és Budapesten találkoztak nem sokkal a 2009. júliusi kiköltöztetésük előtt.
V. Anna találkozásukkor elpanaszolta K. Ignácnak, hogy élettársa, B. Tamás bántalmazza őt, kisgyermekét (egy előző kapcsolatból) és a velük együtt élő, rokkantnyugdíjas apját. K. Ignác ezért követte V. Annát a csepeli albérletbe, ahol bántalmazta – a nála egy fél fejjel ugyan magasabb, de kevésbé kisportolt alakú – B. Tamást.
K. Ignác ettől kezdve rendszeresen feljárt V. Anna, V. László és B. Tamás közös albérletébe, majd kényszerű kiköltözésükkor befogadta őket a lakásukhoz tartozó sufniba, illetve az apát a padlásra. Így került, ha nem is egy fedél alá, de egy udvarba a két család. V. Anna gyermekét időközben elvitte annak vér szerinti apja, ugyanakkor ott lakott még K. Ignác élettársa, K. Kitti gyermeke, akit nem sokkal később a gyámhatóság intézetben helyezett el. Az áldozatok, V. Anna és V. László szerint ekkor, a gyerek elvételétől kezdődtek a problémák. K. Ignác egyre agresszívabbá vált, és napi rendszerességgel verte V. Annát – B. Tamás szavai szerint – nevelési célzattal, mert szerinte nem végzett rendes munkát a ház körül.
B. Tamás vallomása szerint K. Ignác őt is arra kényszerítette, hogy verje, illetve, hogy „nevelje” saját élettársát, V. Annát, – így lett ő az ügy harmadrendű vádlottja. Azzal fenyegette, hogy ha nem üti ő is a fiatalasszonyt, akkor őt is verni fogja. B. Tamás arra is utalt, hogy K. Ignác így akarta őt elhallgattatni, mondván, hogy „ha börtönbe kerül, így nem lesz egyedül”.