Idén lesz 21 éve annak, hogy 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy is elhagyta Magyarország területét, így 1944. március 19-e óta először nem tartózkodtak idegen csapatok hazánk területén.
A kivonulásról Horn Gyula magyar és Eduard Severnadze szovjet külügyminiszter állapodott meg 1990. március 10-én. A csapatok hazaszállítása két nappal később vette kezdetét. A személyi állomány teljes kivonására június 30-áig kapott határidőt Moszkva. A 100 ezer katonát és polgári személyt, közel 27 ezer harci eszközt és a több százezer tonna hadianyagot 35 ezer vasúti kocsi szállította vissza a Szovjetunióba.
Az ország szabadságának visszaszerzését ünnepelve az első Orbán-kormány javaslatára az Országgyűlés 2001. május 8-ai ülésén emléknappá nyilvánította június 19-ét, és döntés született arról is, hogy június utolsó szombatján ünnepeljük a magyar szabadság napját.
A szabadság napja alkalmából tartott ünnepségen Tarlós István főpolgármester beszédében megemlékezett arról, hogy 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot az utolsó szovjet katona. Hozzátette, azóta felnőtt egy nemzedék, s a szerencsésebbek számára nem megélt történelem a kommunizmus, sokaknak azonban konkrét emlékek fűződnek az időszakhoz, s beidegződött eszme. Antall József, volt miniszterelnök szavaira utalva megjegyezte: „ez volt a szabadság fordulója, ez volt az a korszak, amikor nehéz hónapok, nehéz évek jöttek reánk, de megérte.”
Tarlós István azt mondta, „olyan országban, olyan városban élhetünk, ahol érték a hit, az emberi erőfeszítés, az elkötelezett munka, érték az önfeláldozás, a közösség tisztelete, a többség érdeke”. A városvezető kiemelte, mennyire fontos, hogy olyan életpályák és példaképek legyenek előttünk, amelyek igazi értéket képviselnek – olyan emberek személyében, akik „nem olcsó, bulvár reklámfogásból lesznek ideiglenesen a haza nagyjai", hanem tetteik, eredményeik által.
Szükségesnek tartotta kiemelni, hogy ne „azok a talmi, giccses, testi és alacsony nívójú művészi teljesítmények kapjanak rivaldafényt, amelyek manapság olykor megjelennek némely kereskedelmi csatornán vagy az újságban”. A főpolgármester kihangsúlyozta: a felnövekvő nemzedék „ne az értékek nélküli, napról napra élő, állítólagos liberális értékrendű szabadság világában nőjön fel", hanem egy olyan országban, ahol becsülete van a kitartó munkának, a szorgalomnak, a szellemi és a lelki értékeknek.
„Az elmúlt 21 esztendő alatt éltünk át értékválsággal vagy hamis értékkel kijelölt éveket is, amikor csak az elvhűséget méltatták, vagy éppen az erkölcsi eltévelyedést emelték ki követendő példának" – fogalmazott Tarlós, aki annak a reményének adott hangot, hogy ez az időszak nem vitt végbe a lelkekben helyrehozhatatlan rombolást.
Az idén tizenhatan részesültek díszpolgári címben: Balázs György okleveles mérnök, professor emeritus, a műszaki tudomány doktora; Bara Margit Kossuth-díjas színművész, Bertalan Tivadar festő-grafikus, díszlettervező; Bolberitz Pál Széchenyi-díjas római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár; Frenreisz Károly rockzenész, zeneszerző, az LGT alapító tagja, Göröcs János válogatott labdarúgó, edző; Jókai Anna Kossuth-díjas író, költő; Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr; Kubik Anna Kossuth-díjas színművész; Mága Zoltán hegedűművész; Máthé Erzsi, a nemzet színésze; Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes; Ránky Mátyásné Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító; Sótonyi Péter, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének volt igazgatója, egyetemi tanár; Zsíros Tibor mesteredző, az 1955-ös kosárlabda-aranycsapat tagja; valamint Teller Ede atomfizikus posztumusz kitüntetésben részesült.
