Sztálin Hitler vonzásában

Nem csupán történettudományos, de kriminalisztikai csemegével is szolgál Kun Miklós legfrissebb kötete, a Sztálin alkonya.

A háború előtt mindentől félt, ezért a rettegés úgy elhatalmasodott rajta, hogy mindenkit megöletett, aki konkurenciát jelenthetett számára, a tisztikartól a bolsevik vezetőkig. Képes volt arra, hogy azt, akivel jókedvűen elbeszélgetett, két órával később már kivégeztesse. Megdöbbentő, de igaz: kvótákat készített, melyik nációból, társadalmi rétegből mennyi embert kell megölni. A háború úgy zajlott le, hogy a főparancsnok mindössze egyszer merte kidugni az orrát a frontra.

1945 után mégis rá lehetett már beszélni, hogy a vérengzésbe vigyen egy kis racionalitást. Mikojan megértette például vele, hogy ha büntetésből minden geológust leküld az uránbányába, akkor nem lesz, aki a mérnöki munkát elvégezze, célszerűbb ezért másokat ítélni a biztos halálra. A két zsarnoknak, Hitlernek és Sztálinnak mégis talán a bizalmatlanság volt a legfontosabb közös jellemzője. Sztálin 1953-as halála előtt nem sokkal nemcsak az antiszemita zsidó orvosper előkészületeiben volt nyakig elmerülve, de készülődött a Berija–Malenkov–Molotov–Mikojan négyesfogattól való megszabadulásra is. Kun Miklós tudott beszélni egy akkori komszomolistával, aki egyik tagja volt annak a garnitúrának, amellyel le akarta cserélni a régi gárdát, Malenkovékat a vörös despota.