A párt március 5-én négy kérdésben kezdte meg az országos aláírásgyűjtést: a kezdeményezéssel azt szerették volna elérni, hogy a tankötelezettség korhatára továbbra is 18 év maradjon, emeljék vissza az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát a jelenlegi kilencven napról a korábbi 260 napra, 100 napnál hosszabb próbaidőt ne lehessen kikötni, és végül a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni.
Totális kudarc
A párt népszavazási kezdeményezése viszont totálisan megbukott, mivel csak 160 ezer aláírást sikerült összegyűjteniük 200 ezer helyett. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért szerint a kudarchoz szövetségkötési stratégiában elkövetett hibák vezettek. Úgy látják, a népszavazási kérdések témáiról is elmondható, hogy – szociális jellegük ellenére – nem kötődtek olyan általános, közvetlen tapasztalatokhoz, mint a Fidesz a 2008-as „szociális népszavazása” esetében.
Később egy értékelésben megállapították, hogy felülbecsülték a szakszervezetektől remélt támogató aláírásokat. A dokumentum szerint Karácsony Gergely – aki a kampányban stratégiai tanácsadóként vett részt – az MSZP beszállása esetén biztos volt abban, hogy meglesz a 200 ezer aláírás, ám a frakcióvezető-helyettes csak akkor kezdeményezte az ellenzéki pártok bevonását, amikor lassan jöttek az aláírások. Hozzáteszik, hogy a korábbi választmányban egyértelműen az volt a hangulat, „hogy természetes az MSZP-sek bevonása, de győzött a félelem, hogy lenyúlják az ötletet”.
Egyesek már menekültek
Komoly változások zajlottak az elmúlt fél évben az LMP háza táján, mivel új frakcióvezetőt választott a párt, de a bizonyos gyermekbetegségek továbbra is megmaradtak, mint például a bázisdemokrácia – mondta el lapunknak Kiszelly Zoltán politológus. Úgy látja, bár a párt határozott arról, hogy a jelenlegi parlamenti erőkkel nem kötnek választási szövetséget, de az Egymillióan a sajtószabadságért, a 4K és a Szolidaritás felé nyitottak. Szerinte „elbénázták” a népszavazást, de ebben az is szerepet játszott, hogy az MSZP direkt nem állt melléjük.
A politológus szerint a legfőbb kérdés, hogy a párt képes lesz-e megtalálni azokat a témákat, amelyekre a választók nagy része fogékony. Kiszelly példaként hozta föl az ökopárt 2010-es plakátjait, amely sokak számára fontos témákat dobott föl, de ezek további tematizációja elmaradt. Szólt arról is, hogy jelenleg az ellenzéki pártok a programkészítés fázisában vannak, így nem is lehet még elvárni, hogy egy átfogó tervvel álljanak elő. A politológus nem számít arra, hogy a választások közeledtével komoly harc bontakozzon ki az esetlegesen parlamenti bejutó helyek körül, mivel korábban többen is „menekültek” (Kaufer Virág) a frakcióból, de Scheiring Gábor később meggondolta magát.
