Jávor egy lapinterjúban elmondta, hogy az MSZP-vel már bizonyos alapvető értékek elfogadása, közös ügyek képviselete köti össze az LMP-t. „Megjelentek új szereplők az MSZP-ben, akik sokkal inkább értik, hogy az LMP miről szól és mik a célkitűzései, akiknek a 2010 előtti időszakhoz nincsenek kötődései, nincs közük az akkori korrupcióhoz” – mondta a frakcióvezető, hozzátéve: vannak tehát változások, és ezek befolyásolhatják a szocialistákhoz való viszonyulásukat.
Az ellenzéki összefogás lehetősége, a népszavazási kampány, valamint a frakcióvezető-váltás határozta meg a Lehet Más a Politika elmúlt fél évét. A legfontosabb események az időszak első felében történtek, míg áprilist követően már nyugalmasabb időszakok jellemezték a pártot. Népszerűségük továbbra is a 8-11 százalékos sávban található, de az időközi választások közül több esetben az öt százalékot sem érték el, bár Dunaújvárosban az egyik megmérettetésen több mint 17 százalékot szereztek.
Az LMP tavaly év végén hirdette meg az új ellenállás politikáját, majd részt vett a január 2-i, operaház előtti tüntetésen is. Sokan akkor úgy értékelték, hogy a párt hamarosan szorosabb együttműködést köt az MSZP-vel, és elhárulnak az akadályok a későbbi választási együttműködés elől is. Ezt követően mindenkit váratlanul ért, hogy Schiffer András lemondott a frakcióvezetői posztról, amit azzal indokolt, hogy a parlamenti képviselőcsoportban nincsen az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága, és az utóbbi napok párton belüli kiszivárogtatásai bizalmi válságot okoztak a frakcióban.
Nem mennének vissza
A január végi kongresszuson a küldöttek megerősítették a párt önálló politizálási vonalát. Jávor Benedeket választották frakcióvezetőnek, aki akkor az MNO-nak úgy fogalmazott: az LMP számára fontos a mostani kabinet leváltása, de nem ez áll mindenekfölött, hanem az egész politikai rendszer megújítása. „Nem szeretnénk visszamenni 2009-be vagy 2010-be.” Szólt arról is, hogy az MSZP már korábban megkezdte a demokrácia lebontását, amire a legjobb példa a 2006 őszén történtek. Amíg a szocialisták nem tisztázzák a viszonyukat azokhoz az eseményekhez, addig nem tudunk jó szívvel együttműködni velük.
A párt március 5-én négy kérdésben kezdte meg az országos aláírásgyűjtést: a kezdeményezéssel azt szerették volna elérni, hogy a tankötelezettség korhatára továbbra is 18 év maradjon, emeljék vissza az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát a jelenlegi kilencven napról a korábbi 260 napra, 100 napnál hosszabb próbaidőt ne lehessen kikötni, és végül a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni.
Totális kudarc
A párt népszavazási kezdeményezése viszont totálisan megbukott, mivel csak 160 ezer aláírást sikerült összegyűjteniük 200 ezer helyett. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért szerint a kudarchoz szövetségkötési stratégiában elkövetett hibák vezettek. Úgy látják, a népszavazási kérdések témáiról is elmondható, hogy – szociális jellegük ellenére – nem kötődtek olyan általános, közvetlen tapasztalatokhoz, mint a Fidesz a 2008-as „szociális népszavazása” esetében.
Később egy értékelésben megállapították, hogy felülbecsülték a szakszervezetektől remélt támogató aláírásokat. A dokumentum szerint Karácsony Gergely – aki a kampányban stratégiai tanácsadóként vett részt – az MSZP beszállása esetén biztos volt abban, hogy meglesz a 200 ezer aláírás, ám a frakcióvezető-helyettes csak akkor kezdeményezte az ellenzéki pártok bevonását, amikor lassan jöttek az aláírások. Hozzáteszik, hogy a korábbi választmányban egyértelműen az volt a hangulat, „hogy természetes az MSZP-sek bevonása, de győzött a félelem, hogy lenyúlják az ötletet”.
Egyesek már menekültek
Komoly változások zajlottak az elmúlt fél évben az LMP háza táján, mivel új frakcióvezetőt választott a párt, de a bizonyos gyermekbetegségek továbbra is megmaradtak, mint például a bázisdemokrácia – mondta el lapunknak Kiszelly Zoltán politológus. Úgy látja, bár a párt határozott arról, hogy a jelenlegi parlamenti erőkkel nem kötnek választási szövetséget, de az Egymillióan a sajtószabadságért, a 4K és a Szolidaritás felé nyitottak. Szerinte „elbénázták” a népszavazást, de ebben az is szerepet játszott, hogy az MSZP direkt nem állt melléjük.
A politológus szerint a legfőbb kérdés, hogy a párt képes lesz-e megtalálni azokat a témákat, amelyekre a választók nagy része fogékony. Kiszelly példaként hozta föl az ökopárt 2010-es plakátjait, amely sokak számára fontos témákat dobott föl, de ezek további tematizációja elmaradt. Szólt arról is, hogy jelenleg az ellenzéki pártok a programkészítés fázisában vannak, így nem is lehet még elvárni, hogy egy átfogó tervvel álljanak elő. A politológus nem számít arra, hogy a választások közeledtével komoly harc bontakozzon ki az esetlegesen parlamenti bejutó helyek körül, mivel korábban többen is „menekültek” (Kaufer Virág) a frakcióból, de Scheiring Gábor később meggondolta magát.
