Sz. László – a X-es kazetta kiviteli tervei közül a mélyépítési földmunkák tervezését végezte – azt mondta: az általa készített terv megfelelt az előírásoknak, tervezői felelősséget nem érez a katasztrófa bekövetkeztéért. A szakértő szakmailag problémásnak tartotta, hogy a lerakót először erőművisalak-hiány miatt a Balti-tenger szintje feletti 205 méteres magasságúra építették, és az eredetileg tervezett 216,5 méteres magasságot csak 1997-ben érte el. Mielőtt megmagasították volna a lerakót – 11,5 méterrel – , már beüzemelték.
A tanú szerint ez azért volt problémás, mert a talajmechanikai szakvélemény a teljes, 216,5 méteres gátmagasságra vonatkozott, – ami a talaj egyenetlenségei miatt 20-23 méteres tényleges magasságnak számít –, a köztes állapottal nem számolt. A talajra így nem a teljes magasságú fal nehezedett, miközben az elhelyezett vörösiszap már áztatta a gát alatti talajt – tette hozzá.
Magas volt a vörösiszap lúgtartalma
Szerinte a tározóban elhelyezett folyadék kémhatásának a tervezés szempontjából nem, csak a technológiai berendezések szempontjából volt jelentősége, tudták, hogy a vörösiszap lúgtartalma magas. Azzal számoltak, hogy a lúg nem lép reakcióba a gátak alatti talajjal, mert erről a hatvanas évektől megépült tározók több évtizedes tapasztalatot nyújtottak. A szakértő ismeretei szerint a megépült létesítményt a jogszabályok szerint a tervezőnek nem kellett besorolnia egyetlen lerakókategóriába sem.
A tervezőt hosszan kérdezték az általa a tározótérbe megtervezett úgynevezett csurgalékvíz-elvezető árkok működéséről, amely a gátakon átszivárgó víz elvezetését biztosítja. Kiemelte: az árkok félévenkénti tisztítására, karbantartására vonatkozó előírás fontos, mert a vízelvezetés akadályozása a gát lábánál a talaj „elmocsarasodását” okozhatja. A szakértő jelezte, az árkokból származó víz gyári szivattyúrendszerét nem ismeri, azt nem ő tervezte. Az ügyész kérdésére elmondta: a szivattyúk működésének naplózásából – amelyek a szivattyúakna vízszintjét jelzik – nem lehet következtetni arra, hogy az árkokból kilépett a víz. A hatodrendű vádlott, P. Ferenc, a vörösiszap-tároló területének felügyeletével megbízott vezető erre reagálva közbevetette: ilyen „vízkilépés” 1998 óta soha nem fordult elő.
Két éve zúdult le a vörösiszap
A Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt – az ügyben indult büntetőper vádirata nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszap-ömléssel –, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A Veszprémi Törvényszéken szeptember 24-én kezdődött – a többi között közveszélyokozás miatt – a timföldgyár vezetői, egyes alkalmazottjai ellen indított büntetőper. A héten több vádlott is felmentését kérte az ügyben.
A per november 26. és 30. között újabb szakértők meghallgatásával folytatódik.
