K. Árpád a vallomásában azt mondta, nem érzi magát bűnösnek, nem követett el bűncselekményt, sem szándékosan, sem gondatlanul. Véleménye szerint a vád megalapozatlanul vonta le azt a következtetést, hogy a Mal ajkai telephelyén vezetői jogosultsága lenne, mert a bányászati üzem különálló egység. Hangsúlyozta: a gyár ajkai területén sem intézkedési, sem döntési jogosultsága nincsen, a timföldgyártással, a hidrátüzemmel és a vörösiszaptérrel összefüggésben a munkaszerződése szerint nincs kötelezettsége. Vitatta a vádirat állítását, hogy szándékosan akadályozta a kármentesítést, azt mondta, a katasztrófa után a cégvezetői utasításnak megfelelően bányászati szakemberekkel a gátépítési munkákban vett részt.
A bíró kérdésére elmondta, hogy az iszaptározóknál a katasztrófa előtt mindössze egyszer járt, a tározókkal kapcsolatban döntési jogosultsága nem volt. A tragédia napján történtekről elmondta: munkatársaival ebédelt, amikor telefonhívást kapott, miszerint „Kolontárnál piros a mező”. Hívta a halimbai bányaüzemet, mivel üzemzavarra gondolt. Amikor azt a tájékoztatást kapta, hogy ott nincs probléma, a helyszínre ment.
K. Árpád véleménye szerint a vádhatóság a vádlottak szakmai és emberi tisztességét vonja kétségbe, „a kollektív bűnösség elve alapján, beosztástól függetlenül”. Az ügyész válasza szerint a vád nem vonja kétségbe emberi és szakmai tisztességüket. Azt szeretnék tisztázni, hogy van-e a katasztrófának büntetőjogi következménye, és a vádlottak hibáztak-e.
Megalapozatlan volt a kárelhárítási terv?
Felmentését kérte a tárgyaláson a tizenegyedrendű vádlott Cs. László, a hidrátfeldolgozó divízió igazgatója is. A vád szerint mentésre irányuló intézkedést nem tett, és megszegte a segítségnyújtásra vonatkozó íratlan szabályokat. A bíróságon felolvasott vallomásában megalapozatlannak nevezte a kárelhárítási terv alapján neki felróttakat, azt, hogy értesítési kötelezettsége lett volna.
Tévesnek nevezte Cs. László a vádirat azon állítását, hogy ebéd közben értesült volna a katasztrófáról, mert csak a helyszínen szerzett tudomást a bekövetkezett tragédiáról, ahová az elsőrendű vádlott B. Zoltánnak, a Mal vezérigazgatójának kérésére ment ki. Kiemelte: a gátszakadás után a cégvezető utasítására a gyár vészleállítását intézte, amely több műszakon át tartott, és folyamatos intézkedést igényelt. Azt mondta, hogy a felelősségi körébe tartozó intézkedéseket megtette, és segítette a divíziójához közvetlenül nem tartozó feladatok ellátását is. Példaként a szennyezett talaj szállításának irányítását és a fedél nélkül maradt lakosoknak átmeneti szálláshely keresését említette.
Mindkét vádlott azt vallotta: a rendőrség, tűzoltóság szakemberei már a helyszínen voltak, mire ők a történtekről értesültek, ezért nem értesítették a hatóságokat.
A gátak „az örökkévalóságnak épültek”
A keddi tárgyalási nap elején az elsőrendű vádlott B. Zoltán az ügyvédek kérdéseire válaszolt. Védőjének a gátfalakra vonatkozó kérdésére azt mondta: a gátak „az örökkévalóságnak épültek”, soha nem került szóba az ott tárolt vörösiszap elszállítása. Az üzem a megengedett betöltési szint alatt működött – tette hozzá.
A tárgyalás szerdán a kilencedrendű vádlott R. Martin meghallgatásával folytatódik.
Megfontolatlannak nevezte a vörösiszap-katasztrófa után tett nyilatkozatát
B. Zoltán elsőrendű vádlott, a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. vezérigazgatója a büntetőper hétfői tárgyalásán, Szabó Györgyi tanácsvezető bíró kérdésére válaszolva „megfontolatlannak” és „önkéntelennek” nevezte azt a katasztrófa másnapján, 2010. október 5-én tett nyilatkozatát, miszerint a Mal ajkai telephelyén kiömlött vörösiszap veszélytelen. A cégvezetőt többek között azzal vádolják, hogy a valóságnak nem megfelelő tájékoztatást adott a kiömlött anyagról. A vezérigazgató egy másik kérdésre válaszolva azonban fenntartotta, hogy a vörösiszap nem mérgező anyag.
A Mal Zrt. vezérigazgatója a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper október 19-i tárgyalásán azt mondta, először egyikük sem gondolta, hogy ekkora a baj.
A vörösiszap-katasztrófa
A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt – az ügyben indult büntetőper vádirata nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszapömléssel –, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált.
