Jézus újra összekapcsolja a mennyet és a földet, a valóságos Istent és a valóságos embert, a Teremtőt és a teremtett világot, s benne összekapcsolja a teremtménytársakat is testvéri szeretetben és békességben – mondta az evangélikus elnök-püspök.
Megfogalmazása szerint így szabadulhatunk ki abból a sötétségből, amelyben úgy érezzük, hogy „Isten háta mögé kerültünk”. Rácsodálkozhatunk arra, hogy „Isten felénk fordítja, reánk ragyogtatja az ő arcát, az ő mosolyát Jézus Krisztusban, hiszen ő a békesség fejedelme, aki megbékéltet Istennel, megbékéltet a másik emberrel, és megbékéltet minket önmagunkkal” – tette hozzá.
Gáncs Péter szólt arról: az ézsaiási prófécia valósággá lett azon az első betlehemi éjszakán, amikor „a sötétben gubbasztó pásztorokra Isten rámosolygott a jászolbölcső kisgyermekében, aki nemcsak Máriának és Józsefnek, a pásztoroknak és a bölcseknek adatott, hanem nekünk is született. Nekünk, akik 2012 karácsonyán is néha úgy érezzük, megkísért, szorongat minket a szerető Istennek és a szerető embernek a hiánya”.
Jézus maga is tudott térdre hullani
Úgy fogalmazott: az Ószövetség evangélistája, Ézsaiás „4D-ben”, négy dimenzióban mutatja be Jézust: csodálatos tanácsos, erős Isten, örökkévaló Atya és békesség fejedelme. Jézusban „a valóságos Isten lett valóságos emberré, hogy belülről élje át földi életünk minden nyomorúságát és tanácstalanságát” – mutatott rá. Hangoztatta: Jézus maga is tudott térdre hullani, az égre tekinteni, tanácsot kérni és elfogadni, így szolidáris empátiával tud mindazok mellé odalépni, akik tanácstalanok, „és ha őszinte bizalommal (...) megosztjuk vele kérdéseinket és kétségeinket, ő tud tanácsot adni”.
Az evangélikus elnök-püspök kiemelte: Jézus egyben erős Isten is, „akinek van ereje, hogy igazán segítsen rajtunk”, a betlehemi kisgyermek pedig, amint felnőtt, elég erőssé vált ahhoz, hogy embereket talpra állítson, meggyógyítson és az örök élet útjára vezessen, s ez „a jelenben is megtapasztalható, napjainkban is átélhető valóság”. Szólt arról, hogy az emberi erőforrás lehet megújuló energiaforrás is, „ha kapcsolatba kerülünk és kapcsolatban maradunk minden emberi élet forrásával, az erős Istennel”.
A halálnál is erősebb
Gáncs Péter hangsúlyozta: az erős Isten egyben örökkévaló Atya is, „sőt (...) a mi Atyánk”, aki nemcsak életet ad gyermekeinek, „hanem ő maga, a szeretetet kiapadhatatlan forrása”, szeretete pedig örökkévaló, ami még a halálnál is erősebb. Jézus egyben a békesség fejedelme is – fűzte hozzá. – Mert „karácsonykor Jézus Krisztusban megjelent az a mennyei világosság, amely nemcsak a valahol és valamikor elveszített vagy eddig igazán még fel sem fedezett égi rokonságunkat ismerteti meg velünk, hanem megláthatjuk a másik emberben a teremtménytársat, a testvért”.
Gáncs Péter a Jézus négy tulajdonságát szimbolizáló gyertyákat a szertartás keretében kivitte a templom ajtajáig, hogy onnan továbbadják őket a Deák téren. Az ünnepi istentiszteleten az evangélikus elnök-püspök lelkésztársával úrvacsorát osztott.
Bölcskei: Isten karácsonykor elhozta a fényt
A reménytelenségből kivezető Istenről beszélt Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök kedden a debreceni református nagytemplomban tartott karácsonyi istentiszteleten. „Isten karácsonykor ránk mosolygott, elhozta a fényt a sötétben járó népnek” – mondta a püspök. A sötétség bizonytalanságot szül, a sötétben az ember nem tudja pontosan, hol a helye, hogy mi vár rá a következő években, és hogy kik azok, akik szembejönnek vele. De Isten karácsonykor elhozta a fényt, hogy észrevehessük azokat is, akik félnek vagy reményvesztettek – üzente a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke.
„Legyen vége a sötétségnek! Minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg égjen el, és váljék a tűz martalékává!” – idézte Isten karácsonyi üzenetét. Amikor Isten elhozza a fényt, akkor az ember nem csak sötétben látó lesz, megszűnik sötéten látónak lenni – mutatott rá Bölcskei a templomot zsúfolásig megtöltő hívek előtt. Olyannak – hangoztatta –, aki mindig az aktuális bűnöst, a bűnbakot keresi a világban, azt, akire rá lehet fogni a rossz dolgokat. A csillag azért jelent meg a szenteste sötétségében, hogy az ember odataláljon, ahová kell – fogalmazott a püspök.
Kiemelte: karácsonykor az Isten tiltakozott az embert megnyomorító, megalázó helyzet ellen, és kinyilvánította akaratát, hogy „legyen vége a sötétségnek”. Addig azonban, amíg az ember nem fogadja el Isten dicsőségét, nem talál békességet. Addig marad a sötétben – figyelmeztetett. „De ha ezt a békességet tovább tudjuk adni, szétosztani egymás között, akkor érezzük Isten ránk sugárzó mosolyát.” A sugárzó isteni világosság közelében lenni pedig jó – mondta. Bölcskei áldott karácsonyt kívánt az egybegyűlteknek, majd az istentisztelet a hagyományos úrvacsoraosztással ért véget.
Vigyük el a karácsonyt mindenhová
