Az elsőrendű vádlott nem kívánt vallomást tenni, egyik vádlott-társa, az őssejtklinika munkatársa pedig többek között arról beszélt, hogy a vádirattal ellentétben nem beszélték rá a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő pácienseket az általuk nyújtható kezelésre mint az egyetlen eredményes terápiára, csupán javasolták azt a hozzájuk fordulóknak. A büntetőper várhatóan szeptemberben folytatódik az amerikai állampolgárságú, külföldön tartózkodó, súlyosan beteg másodrendű vádlott meghallgatásával.
A múlt heti, első tárgyaláson az őssejtügy harmadrendű vádlottja, egy magyar professzor tagadta bűnösségét és írásbeli vallomást olvasott fel, melyben többek között azt hangsúlyozta: nem haszonszerzés vezette, a szenvedőkön akart önzetlenül segíteni és mindig orvosi esküjéhez híven járt el.
A professzor az előző tárgyaláson állította, hogy célja a hazai őssejtkutatás bázisának létrehozása volt, de úgy érzi: üzlettársai kihasználták az ő orvosi reputációját, a megállapodásokat viszont nem tartották be, és ő végül kiszorult a saját laboratóriumából. Utólag már abban sem biztos, hogy egyes vádlott-társai valóban a betegek érdekét nézték-e.
A harmadrendű vádlott az előző tárgyaláson kérdésekre nem kívánt válaszolni, ismertetett nyomozati vallomásaiból pedig kiderült, hogy a vádbeli időszakot megelőzően egyik vádlott-társa Barbadoson működtetett őssejtklinikát.
Az ügyészség szerint a vádlottak 2007–2008-ban haszonszerzés céljából, részben engedély nélkül végeztek őssejtkezeléseket, és ennek során megtévesztették a hozzájuk forduló, gyógyíthatatlannak tartott betegeket a kezelés várható eredményéről, melyért több millió forintot, illetve több tízezer dollárt vagy eurót kértek.
A kezelésekhez szükséges embrionális őssejtek beszerzése érdekében egyes vádlottak, illetve cégük együttműködési megállapodást kötött négy dunántúli városi kórházzal a szülészeti osztályokon elvégzett terhesség-megszakításokból származó abortumok biztosítására, és ez alapján több száz abortumból az egyik vádlott mintegy másfél száz őssejtdózist állított elő. Az Egészségügyi Tudományos Tanács azonban elutasította a terápiás felhasználáshoz szükséges engedélyek kiadását, mert bár az őssejtek felhasználása a gyógyításban jelentős áttöréseket ígér, csakis olyan klinikai vizsgálatok támogathatók, amelyek szakmailag, jogilag és etikailag egyaránt megalapozottak. A kiadott engedélyek vizsgálatra, tárolásra vonatkoztak, másféle klinikai alkalmazásra, terápiára nem – tartalmazza a vádirat.
A terápiás felhasználás engedélyezését célzó beadványok többszöri elutasítása ellenére 2007 nyarától megkezdődtek az őssejtkezelések. Az ügyészség szerint a vádlottak tudták azt, hogy nincs hatósági engedélyük az emberi sejtek haszonszerzés céljából történő eladására, továbbá azt is, hogy a gyógyulás, illetve jelentős állapotjavulás reményével kecsegtető tájékoztatásuk valótlan, hiszen az ígért eredményt az orvostudomány jelenlegi állása szerint még valószínűsíteni sem lehet, az esetleges mellékhatások és azok következményei pedig ismeretlenek.
Az ügyészség a történteket csalásnak minősítette és felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. Az eljáró törvényszéki tanács elnöke az előző tárgyaláson elmondta, hogy a kerületi bíróság, ahová a vádirat érkezett, úgy ítélte meg, hogy a vádirati tényállás bizonyítottsága esetén emberi test tiltott felhasználása bűncselekményének is minősülhet, melyben már a kerületi bíróságnak nincs hatásköre eljárni, ezért továbbították az ügyet a törvényszékre.
