Az ügyészség szerint T. Attila ölte meg a két embert az Anger-réti lövészklubban. A tárgyaláson az ügyész kérdésére azt mondta, „megbántam nagyon, bűnösnek érzem magam, vállalom a következményeket”. Arra, hogy miért vett részt a cselekményben, nem tudott választ adni. Az elsőrendű vádlott elmondta, társának, V. Roland másodrendű vádlottnak kaszinószenvedélye miatt kellett a korábban betörésből, rablásból szerzett pénz, de arról fogalma sem volt, mihez akar a másik fiatalember fegyvereket szerezni.
Mint mondta, V. Roland már hetekkel korábban beszélt a tervről, de ő és M. Tamás, a harmadrendű vádlott kitért a kérés elől, társuknak végül mégis sikerült meggyőznie őket. T. Attila azt hangoztatta a bíróság előtt, hogy a bűncselekményeket kiötlő V. Roland két héttel a gyilkosság előtt azt mondta két társának, ha elhozzák a fegyvereket és a szerinte több százezer forintot a lőtérről, „úgy lesz biztonságos, ha lelőjük a vezetőt”.
Az elsőrendű vádlott vallomása szerint azért tüzelt újra a már földön fekvő lőtérvezetőre, mert társa mondta, lőjön még, mert az áldozat még nem halt meg. A zsákmány összerámolásakor belépő egyleti taghoz pedig úgy küldte ki V. Roland, hogy abból úgy értette: őt is meg kell ölnie. Vallomásában arról beszélt, neki nem volt szüksége pénzre, mert kapott a családjától, de V. Roland rendszeresen járt kaszinóba, „minden pénzét ott költötte el”.
Bírói kérdésre T. Attila azt mondta, a lőtéri gyilkosságról tett első vallomásában azért cserélte fel az általa és V. Roland által elkövetett tetteket, mert félt, de aztán ráébredt, hogy vállalnia kell tetteinek következményét. Mint mondta, valóban kijelentette kihallgatása során, hogy azért szállt be a bűncselekményekbe, mert így nem lesz sablonos az élete, valami „újdonságot” csinál, de ezt már messze nem gondolja így.
Szavai szerint harmadik társuk, a kint őrködő M. Tamás harmadrendű vádlott előre jelezte, nem megy be velük, mire V. Roland azt felelte, „ha már pénzt akar, dolgozzon meg érte”.
V. Roland, akit előzőleg ötletadónak nevezett a társa, közölte: ők korábban abban állapodtak meg, hogy bemennek, majd amikor fegyvert szereznek, kifutnak vele. Azt mondta, hogy ő azért segített két iskolatársának korábban a betörések, rablások során, mert azok ebből akarták visszafizetni neki tartozásaikat.
Tagadta, hogy kaszinószenvedélye miatt vett volna részt a rablásokban, betörésekben, szavai szerint ennek az időtöltésnek 2012 februárjában kezdett hódolni. „Ekkoriban bűncselekményt már nemigen követtünk el” – mondta. A barátnője apjától két ízben ellopott, szerinte összesen két-, a sértett szerint négyezer eurós összegről pedig úgy nyilatkozott: csak visszavette a pénzt, amit a lányra költött, mert szerinte korábban kétszer is megcsalta.
Hozzátette, az Anger-réti lőtéren pedig azért halt meg két ember, mert T. Attila „megőrült” és lelőtte a lőtérvezetőt, majd a nem sokkal később betoppanó egyesületi tagot. A fiatalember, aki a többi bűncselekményről szabadon, szóban, a lőtéri eseményekről azonban papírról felolvasva nyilatkozott a bíróság előtt, arról beszélt, azért működött együtt lövöldöző társával, így azért tüzelt a második áldozatra, mert attól félt, hogy különben T. Attila ellene fordítja a nála lévő fegyvert.
„Én nem akartam senkit lelőni, én nem lennék képes rá” – mondta egy kérdésre válaszolva V. Roland. Szerinte a két másik vádlott aznap éjjel találhatta ki rá nézve terhelő vallomását, amikor az ő soproni lakásában aludtak, ő viszont hazament apjához egy közeli faluba. „Mindent rám vallottak, mert volt idejük mindent megbeszélni” – fogalmazott, szólva arról is: nem mert sem apjának, sem a hatóságoknak szólni a történtekről, és nagy megkönnyebbülést érzett, amikor másnap behívták a rendőrségre, azonnal be is ismert mindent.
