– Eszméletlen élményekkel gazdagodtam! Csak egyetlen konkrét példát hadd említsek: mikor Vácott felügyeltem a munkálatokat, és én is pakoltam a zsákokat, a mellettem lévő önkéntes mesélte, hogy még Borsodból is jöttek segíteni. Arra kértem, vezessen hozzá, hogy személyesen köszönjem meg a felajánlását, amikor is kiderült, hogy az a férfi a bátyám volt gimnáziumi osztálytársa volt. De Pest megyében segítettek kárpátaljai cserkészek és Somogy megyei önkéntes tűzoltók is. Teljes volt az összefogás, és még korosztályt sem lehet kiemelni: a fiataloktól kezdve a középkorúkon át egészen az idősekig mindenki kivette a részét a munkából. Miután szervezett volt a rendszer, a hangulat is kifejezetten jó volt. Senki sem idegeskedett azon, mikor érkezik a homok vagy a zsák, minden a helyén volt, ahogy az emberek is.
– A segélyszervezetekkel milyen az együttműködésük? Ők jól tudnak közösen segíteni vagy külön-külön próbálkoznak?
– Abszolút tisztában vannak azzal, mi a feladatuk, és a kommunikáció is jól működött. Folyamatosan jeleztük az igényeinket, amelyeket rendkívül gyorsan tudtak teljesíteni. A Máltai Szeretetszolgálat például száz darab ágyat szállított az egyik iskola tornatermébe, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig Sződligeten egy speciális otthon lakóinak az ellátásáról gondoskodott. De ezek csak kiragadott példák, rengeteg szervezet vette ki részét a munkából, és ezúton is szeretném kifejezni a hálámat ezért.
– Mi most a legfontosabb feladat, amelyre koncentrálni kell?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!