A bíróság előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen – az első- és a harmadrendű vádlott esetében nyereségvágyból is – elkövetett emberölés bűntette miatt mondta ki bűnösnek a vádlottakat.
A bizonyítékok alapján a 48 éves kaposvári Polcz Erika azért bérelte fel a bűncselekmény elkövetésére a két hajléktalant, az 58 éves Bogdán Józsefet és a 42 éves Kertész Józsefet, mert úgy gondolta, a gyerek okolható azért, hogy volt élettársával – a 11 éves fiú nevelőapjával – megromlott a kapcsolata, ezért meg akart szabadulni tőle.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlottak és védőik felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek a Pécsi Ítélőtáblához.
Indoklás
Vadócz Attila tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a bíróságnak lett volna lehetősége megállapítani az életfogytiglaninál a próbára bocsátás minimális határát, ám ebben az esetben ez szóba sem került, a vádlottak feltételesen sem bocsáthatók szabadlábra. Egyetért az ügyésszel, hogy az ügyben nem kellett figyelembe venni az enyhítő és súlyosbító körülményeket – jegyezte meg.
A védők szerdán a vádlottak felmentését kérték. Kedden az ügyész tényleges életfogytiglant kért mindhármukra.
A gyilkossággal foglalkozó korábbi cikkeinket itt olvashatja.
A törvényszék nem a társadalmi elvárásnak, hanem a lelkiismeretének és a törvényeknek akart megfelelni – hangsúlyozta a bíró, hozzátéve: ráadásul a társadalmi akarat nem az életfogytiglani lett volna.
Rámutatott: a bíróság az egyik legfontosabb bizonyítéknak a telefonos híváslistákat tartja, ugyanis ez bizonyította, hogy a vádlottak nemcsak felületesen ismerték egymást, mint ahogyan állították, hanem szoros kapcsolatban álltak egymással. A cellainformációk alapján jól követhető és beazonosítható volt a mozgásuk. Emellett az ékszereladás, a kölcsönkért ásó és a vádlottak egymásra tett terhelő vallomásából is azt derült ki, hogy hármuk közül került ki a gyilkos, de a DNS-minták már önmagukban is elegendőek lettek volna a bűnösség megállapításához.
