A 2012-ben felavatott emlékműnél tartott beszédében Tőkés László kiemelte: az emlékezés napján felidézik azoknak az emlékét, akik „az istentelen kommunista hatalommal”, a megszállókkal vívott harcban vesztették életüket a hazáért és a szabadságért. Az életüket ők maguk áldozták másokért, a vérük árán váltották ki őket a szolgaságból, hozzájárulva ezzel a szovjet rendszer megdöntéséhez – emlékeztetett. „Ők azok, akik érted haltak, szent világszabadság” – idézte Petőfi Sándor szavait. Tőkés László úgy fogalmazott: „méltó és elengedhetetlenül szükséges, hogy az emlékezés hőseink vérével megszentelt, és halálával hitelesített napján egyszer s mindenkorra szakítsunk az intézményes felejtés és hazugság kegyeletsértő és nemzetellenes gyakorlatával, és 1989 után egy negyed századdal végre véget vessünk az 1956 óta mindmáig folytatódó ellenforradalmi politikai kurzusnak”.
Áder János köztársasági elnök lerótta kegyeletét Budapesten, a rákoskeresztúri Új köztemetőben hétfő reggel az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének nemzeti emléknapján.
Az EP-képviselő szerint ma az 1956-os szabadságharc vérbe fojtásának évfordulóján nemcsak „a kárhozatos felejtés”, hanem a múltat megmásító történelemhamisítás ellen is fel kell lépni, ugyanis bizonyos erők semlegesíteni akarják a forradalom hagyatékát, és azt igyekeznek bebizonyítani, hogy 1956 a szocializmus megújításának vállalkozása volt. Ők azok, akik október 23. ürügyén legutóbb az egyesült baloldal nevében a Műegyetem rakparton „randalíroztak” – mondta. Közölte: a forradalom 50. évfordulóján egyszerre avattak emlékművet és „rontottak rá a Budapesten békésen felvonuló nemzetre”.
Kucsák László, a XVIII. kerület alpolgármestere, országgyűlési képviselő (Fidesz) hangsúlyozta: 1956 hőseire, az áldozatokra és az elesettekre emlékezünk, egyúttal a diktatúrában élő nemzet vágyaira, megpróbáltatásaira, felemelkedésére, a forradalom leverésére, „egy álom majdnem beteljesülésére”. Akkor az emberek hitték, csak akkor születnek nagy dolgok, ha mernek bátrak lenni – fűzte hozzá. Véleménye szerint 1956-ban egy nemzet megpróbálta az elképzelhetetlent, lehetetlenre vállalkozott, mert nem volt más választása. A forradalom az összefogás jelképévé vált, a szabadságvágy elemi erejű megnyilvánulása lett – mondta. Kucsák László szerint merni kell ma is élni azzal, „amit az elődeink kiharcoltak nekünk”, meg kell ismerni azokat az értékeket, amelyekért ők kiálltak.
Regéczy-Nagy László nyugállományú dandártábornok arról beszélt, hogy régen az ellenség „dübörgött”, nyilvánvaló volt, hol van, ma azonban nem ilyen a helyzet, sokkal nehezebb felismerni, küzdeni ellene. Most mégis „mintha magyar testvéreink kezdenének magukhoz térni”, a fiatalok már kritikával nézik a világot, a munkások mintha szerveznék a maguk tisztességes érdekvédelmét, és mintha a szükség kikényszerítené a becsületes ellenzék megalakulását, amely nélkül nincs parlamentarizmus – jelentette ki. Azt mondta: a magyarokat remélhetőleg soha többé nem osztja meg semmilyen külső erő, hogy egymás ellen forduljanak.
