Előttem van az is, ahogyan Antall József halálakor a részvétüket nyilvánítók hosszú-hosszú sorokban állnak a Kossuth téren. Emlékszem, anno, Clevelandben nem tudtam elszakadni a televíziótól, amikor a romániai forradalmat közvetítették. Ekkor még nem sejtettem, hogy személyesen ismerhetem majd meg Tőkés Lászlót és Sütő Andrást. Erdélyben járva döbbentem rá, hogy amíg én büszkeséggel mondom, hogy magyar vagyok, az ott élők számára ennek az identitásnak a vállalása nehéz, kritikus helyzetekkel, negatív megkülönböztetéssel jár. Sokat tanultam e téren Szlovákiában Dobos László írótól is, aki később családunk barátja lett. A délvidéki helyzetet szintén ismerni szerettem volna, ezért ott is többször megfordultam. Közben budapesti levéltárakban, könyvtárakban kutattam, majd az 1956-os forradalmat megélt embereket, a harcok hőseit kerestem fel, és rögzítettem a beszélgetéseket. Mindez olyan mély hatással volt rám, hogy akkoriban azt éreztem, itt van feladatom, és tartósan itt maradok.
Andrea anyai felmenői magyarok, az édesapja amerikai–olasz–ír ősök leszármazottja, mindkét részről erősen összetartó családdal. Andrea és nővére, Kriszta gyermekkorukban odaadással hallgatták a nagyszülők élettörténeteit. Az amerikai nagyszülők, ahogy ők mondják, Nana és Granddaddy, valamint a magyar nagypapa, nagymama ugyanannak a XX. századnak az embert próbáló korszakait élték át, csak más földrészen, másképpen. A közös pont: a méltóság, a hűség, a kitartó munka, a tanulás és a közösséghez tartozás. Granddaddy a második világháború idején öt testvérével Európa felszabadításáért harcolt, egyikük Olaszországban esett el. Az anyai nagyszülőknek 1956-ban, már felnőtt fejjel, két lánygyermekükkel kellett menekülniük hazájukból. Andrea édesanyja, Kiss Edit a marylandi egyetemi évei alatt ismerte meg férjét, John Lauert, akit vezető állása egy időben Európába, majd Amerika más-más államaiba szólított. Három-négy évente költöztek. Ez nehéz volt, ugyanakkor edzettséget, új készségeket adott. Andreának a sport segített a beilleszkedésben, édesanyja az adott város önkénteseinek munkájába kapcsolódott be. Az iskolás években gyakran fordultak meg otthonukban afroamerikai osztálytársak, barátságukat természetesnek tekintették. A sok költözésnek, a nyitottságnak más hozadéka is lett: barátok az Egyesült Államok több államában, Európában, Magyarországon és térségünkben.
További részletek a Magyar Nemzet ünnepi számában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!