Köszöntöm Pásztor Istvánt, a vajdasági magyarok vezetőjét. Köszöntöm Joseph Daul elnök urunkat, az Európai Néppárt elnökét, aki megtisztelt bennünket látogatásával és támogatásával. És köszöntöm Önöket, a Békemenet résztvevőit. Isten hozta mindannyiukat!
Összesereglettünk hát ismét, az ország minden szegletéből Debrecentől Sopronig, Kézdivásárhelytől Szabadkáig és Beregszásztól Komáromig. A Jóisten megsegített bennünket, így ehhez a naphoz is elérkezhettünk. Nyolc nap múlva, jövő vasárnap mi, a magyar nép szabad és demokratikus választáson dönthetünk a jövőnkről. Véget ért hát kormányzásunk négy esztendeje. Úgy reméljük, az első négy esztendeje ért véget. Azért jöttünk ma ide, hogy elmondjuk egymásnak, elmondjuk az országnak és a világnak: még négy évet kérünk. Még négy évet!
Úgy tűnik, ez itt a megfelelő hely, pillanat és alkalom, amikor egyenesen, ahogy a szívemből jön, elmondjam, hogy hálás vagyok Önöknek. Hálás vagyok, mert alkalmat adtak, mert megadták nekem a tisztességet és dicsőséget, hogy négy évig miniszterelnökként szolgálhattam. Szolgálhattam Önöket és a hazámat. Nincs ennél felemelőbb küldetés és nagyobb megtiszteltetés. Együtt dolgozva Önökkel átalakítottuk Magyarországot. Átalakítottuk és megújítottuk, korszerűsítettük és áramvonalasítottuk. Lerobbant, döcögő és defektes járgányból üzembiztos, gyors és merész versenyautót építettünk. Egy hanyatló, a csőd szélén tántorgó, önbecsülését és önbizalmát vesztett Magyarországból olyan nemzetté emelkedtünk, amely napról napra erősödik, amelynek visszatért az önbecsülése és önbizalma. Olyan nemzetté, amely újra méltó régi nagy híréhez, és nagyszerű jövő előtt áll.
Jövő vasárnap egy szabad országban adjuk le a szavazatainkat. Még jól emlékszünk, nem volt ez mindig így. Rengeteg áldozatot hoztak, vért és verejtéket adtak a magyarok azért, hogy szabad országban szabadon dönthessünk a jövőnkről. Huszonöt évvel ezelőtt is ezen a téren találkoztunk. Itt kezdődött el minden. Itt, ezen a téren kezdődött Magyarország felszabadítása. Itt kiáltottuk oda a világnak egyenesen, a szeme közé, hogy megvetjük azokat, akik elárulják a hazánkat, és megvetjük azokat, akik megszálló idegenek zsoldjába lépnek. Ekkor kiáltottuk oda a világnak, hogy nem engedjük, hogy még egyszer elvegyék és eltemessék a jövőnket.
Nem véletlenül jöttünk hát éppen ide. A hely szelleme, a hősök tere erőt ad és kötelez. Itt azoknak a hősöknek a szelleme uralkodik, akik nem engedtek sem a saját félelmeiknek, sem a túlerőnek, akik mindig kitartottak, és végül győzedelmeskedtek. Ezt akarjuk mi is. Azt akarjuk, hogy ez a tér emlékeztessen bennünket. Emlékeztessen arra, amikor fiatalok, bátrak és elszántak voltunk. Emlékeztessen arra, hogy húsz éven át izmot, inat és verejtéket nem kímélve küszködtünk és küzdöttünk becsülettel. Emlékeztessen arra, hogy amikor végre sikerült előrébb jutni, mindig megjelentek a régi elvtársak, akik az idő kerekét, s vele a mi életünket mindig visszalökték, és visszafordították a múltba. Emlékezzünk arra, hogy ez így ment húsz éven keresztül. De emlékezzünk arra is, hogy mi, akik ma itt vagyunk, sohasem adtuk fel. Arattunk fényes győzelmeket, és szenvedtünk súlyos, fájó vereségeket is. Amikor vereséget szenvedtünk, nem szaladtunk el, nem széledtünk szét, és nem kerestünk egyéni menekülő ösvényeket, hanem maradtunk, ki- és összetartottunk. Álltuk a sarat, és vártuk a pillanatot. És húsz év után, amikor mindenkinek elege lett a széthúzásból, elege lett a régi elvtársakból, akkor összefogtunk, és 2010 áprilisában csináltunk egy forradalmat, egy alkotmányos forradalmat. Hogy mindenki egész Európában jól hallhassa és értse, világgá kiáltottuk, hogy a magyaroknak nem kell többé sem kommunizmus, sem szocializmus, nem kell többé a baloldal jelmezbálja, amellyel a kunbélák már száz éve szórakoztatják Európát. Elég volt az álszent színjátékból, a munkásokra hivatkozó bürokratákból és nagytőkésekből, elég volt a hamisságból, a trükkökből és a hazugságból! Emlékezhetnek, felgyűrtük az ingünk ujját, és nekiveselkedtünk. Amit nem volt erőnk elvégezni húsz éven keresztül, azt négy év alatt elvégeztük. Elvégeztünk mindent, amit lehetett, néha úgy éreztem, még annál is többet.
Amikor majd megírják e négy év példátlan történetét, le fogják írni, hogy a magyarok 2010-ben a modern Európában páratlan egységet hoztak létre. Le fogják írni, hogy a magyarok bevezették a méltányos közteherviselést, és kiterjesztették a bankokra és a multikra is. Le fogják írni, hogy csodaszámba ment, amikor a csőd széléről visszarántották az országukat, és négy év alatt szolidan növekvő gazdaságot faragtak belőle. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, le fogják írni, hogy a magyarok lehetetlen dolgokra vállalkoztak, de végül sikeresen megküzdöttek a pénzvilág góliátjaival, a birodalmi bürokraták hadseregével és a dunai árhullámmal is. És le fogják írni, hogy a magyarok megvédték a munkahelyeiket, sőt munkahelyek százezreit teremtették. Leírják, hogy kiszabadították magukat a Nemzetközi Valutaalap segítő öleléséből, kiváltották falvaikat, városaikat, és kitörtek az adósságcsapdából. És le fogják írni, hogy farkasszemet nézve a fél világgal saját, nemzeti alkotmányt alkottak, visszatértek a keresztény gyökereikhez, és egyesítették a Kárpát-medencében feldarabolt és a világban szétszórt nemzetüket. Megmutattuk, hogy így is lehet történelmet írni. Nemcsak fegyverrel, erőszakkal és vérrel, ahogy egyébként a világnak ebben a szegletében ez szokásban volt. Lehet összefogással, és lehet egységgel, áldozatvállalással, erőfeszítéssel, és lehet a magyar észjárást követve.
Kedves Barátaim!
Most következhet ennek a nagyszerű történetnek a második fejezete. Most azt kellene megmutatnunk, hogy amit tettünk, nem egyszeri fellángolás volt, hanem ráeszmélés, megvilágosodás és romjainkból való feltámadás. Nem egyszeri fényjelenség, hanem egy új korszak napvilága. Nem egyszeri virtus, nem felvillanás, hanem maga a láncoktól, pányvától és rozsdájától megszabadított jellemünk, a mi igazi énünk ez. Most azt kellene megmutatnunk, hogy mi, magyarok ilyenek vagyunk igazán. Egységesek és erősek. Szabadok és kötelességtudók. Bátrak és józanok. Emberségesek és hazafiak.
Kedves Barátaim!
Rengetegen gyülekeztünk ma össze. És sokan vannak, akik otthon vannak velünk. Sok százezernyi és milliónyi magyar. Ahány ember, annyi féle, annyi különböző és egyedi élet. De minden sokszínűség, különbözőség és egyediség mellett is valami összetart, egy irányba vonz, és egymás mellé állít bennünket. Nekünk, mindannyiunknak van egy közös szenvedélyünk. A mi közös szenvedélyünket úgy hívják: Magyarország. Mi, akik itt vagyunk olyan sokan, mint talán még sohasem a magyar történelem során, nem váltunk rabjává egyetlen politikai doktrínának és egyetlen ideológiának sem, a mi szívünket csak a hazánk volt képes rabul ejteni.
Kedves Barátaim!
Mi tudjuk, mit jelent magyarnak lenni. A Duna és az Ipoly mentén, végig a Kárpátok lábainál, lent a bácskai szőlőhegyek között, a Hargita alján, mindenhol a világnak ebben a sarkában magyarnak lenni bátorságot jelent. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy része vagy egy hatalmas és nyílt összeesküvésnek, hogy nem engedjük kiszorítani a magyar szót a magyarlakta falvakból és városokból, az iskolákból és a templomokból. Része vagy egy nagy és nyílt összeesküvésnek, hogy Magyarországot magyar országnak tartsuk meg. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy egyszerre vagy rebellis szabadságharcos és a megtartó rend odaadó őre. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy sohasem vagy elégedett a kormányoddal, de ha kell, mindig kiállsz érte, mert tudod, hogy a hazádat szempillantás alatt elfoglalják, kifosztják, felprédálják, és még téged is földönfutó szegénylegénnyé tesznek a saját országodban, ha nem áll az ország élén erős nemzeti kormány. Magyarnak lenni azt is jelenti, hogy rajtunk van az Isten áldása. Ezért állhatunk itt rokontalan és magányos népként ezer év után is. Ha betartjuk a legfőbb törvényeket, ha maradunk a kereszténység védőbástyája, ha átkozódás helyett inkább felemeljük a szívünket, akkor azt kapjuk, amit megérdemlünk: megtarthatjuk a világ legszebb országát és a hozzá tartozó boldog élet reményét. Olyan jövőt építhetünk magunknak, amelyben minden magyar megkapja az esélyt, hogy hasznos, értelmes és teljes életet teremtsen magának. És, Barátaim, magyarnak lenni azt is jelenti, hogy a hazád mindig többre képes, mint ahogy éppen teljesít. Magyarnak lenni kifogyhatatlan lehetőséget és kiapadhatatlan tehetséget is jelent, hogy mindig több van bennünk, mint amit eddig kihoztunk magunkból.
Kedves Barátaim!
Egy szó, mint száz: lehet eső, lehet sár, mi szeretünk magyarok lenni. És az elmúlt négy évben megmutattuk, hogy nemcsak szeretünk, de tudunk is magyarok lenni. Nagy dolgokat vittünk végbe, de meglátják, ez még csak a kezdet. Az igazán nagy tettek most várnak ránk. Most kell és most lehet megépítenünk a mindenkinek munkát adó, új magyar gazdaságot. Most kell és most lehet megállítanunk, és gyarapodásba fordítanunk a népességfogyást. Most kell és most lehet véglegesen biztonságba helyeznünk a magyar földet. Most kell és most lehet megadnunk a tisztes és biztonságos időskort. És most kell és lehet esélyt, felemelkedést és boldogabb nemzedéket nevelő iskolákat teremtenünk. Most kell és most lehet olyan Magyarországot teremtenünk, amely a gyerekeinket nemesebbé, okosabbá, erősebbé, vagyis különbbé teszi, mint amilyenek mi vagyunk. Ne hallgassatok azokra, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen. Aki végigcsinálta a négy évet, tudja, hogy a lehetetlen szót bátran kihúzhatjuk a szótárunkból.
Kedves Barátaim!
És végül az esélyekről. Ne kerteljünk, beszéljünk egyenesen: a csillagok jól állnak, és szépen vannak elrendezve. Ennek a választásnak mi vagyunk az esélyesei. De vigyázat! Az esélyesség még nem győzelem. Emlékezzetek 2002-re! Az esély nem szüli meg az eredményt, nem hozza el magától a győzelmet, azért dolgozni kell. Nekünk kell dolgozni, és keményen meg kell dolgoznunk érte. Sohase felejtsétek, hogy az esélyt be kell váltani. Nekünk kell beváltani mindannyiunknak közösen a következő nyolc nap munkájával. Nincs olyan esély, amit ne lehetne eljátszani. Aki megosztja a szavazatát, egységet bont. Aki egységet bont, hazardíroz. Ne feledjétek a választási harc első törvényét: egységben az erő. Egy a tábor, egy a zászló, csak a Fidesz! Igen, minden egyes szavazatot meg kell becsülnünk, mindenkire és mindenkinek a szavazatára szükségünk van. Egyetlen vokson is múlhat. Tanultuk az iskolában: egy szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett, máskor verd be jól a patkószeget! És ne lankadjatok, ne lankadjunk egészen vasárnap estig! Csak az az eredmény biztos, amit már kihirdettek. Ha úgy érzitek majd vasárnap este, hogy mindent kiadtatok magatokból, hogy jártányi erőtök sincs, és hogy alig álltok a lábatokon, akkor a győzelem nem marad el. Akkor, de csak akkor győzni fogunk. Fényes és nagy diadalt fogunk aratni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Büszke vagyok arra, hogy több mint húsz éve harcolhatok Önökkel. Büszke vagyok a második rendszerváltásra, a közösen végigdolgozott négy évünkre, és mi együtt, közösen büszkék lehetünk a hazánkra és a magyar emberekre, akik mindezt végigcsinálták. Büszke vagyok, és alig várom, hogy együtt dolgozhassam Önökkel a következő négy évben is. Magasba a zászlókat! Fel, győzelemre!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
