Az Európa Tanács égisze alatt Strasbourgban működő Emberi Jogok Európai Bírósága kedden közzétett elsőfokú ítéletében elmarasztalta Magyarországot a tényleges – vagyis a felülvizsgálat lehetőségét kizáró – életfogytiglani szabadságvesztés-büntetés miatt.
A bíróság az emberölésért és rablásért elítélt Magyar László ügyében megállapította, hogy a későbbi szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró ítélet megalázó bánásmódnak minősül, és így sérti az emberi jogok európai egyezményének előírásait.
Magyart 2009 decemberében ítélte el jogerősen a Debreceni Ítélőtábla rablógyilkosságért, mert az ítélet szerint társával – aki nem tényleges, de ugyancsak életfogytig tartó szabadságvesztést kapott – oly mértékben bántalmaztak két idős embert, hogy azok belehaltak a sérülésekbe. A jogerős döntés szerint a két elítélt mintegy harminc betörésben vett részt. A banda tagjai – akik szinte valamennyien csaknem tucatnyi alkalommal kerültek már szembe a törvénnyel – 2001 novembere és 2002 júliusa között főleg Kelet-Magyarországon törtek be általában egyedülálló, idős emberekhez, legtöbbször éjszaka.
Találomra, telefonkönyvből vagy a helyszín feltérképezése után választották ki a célpontokat. Megkötözték, fenyegették és bántalmazták a sértetteket, hogy mondják meg, hol tartják értékeiket. Dunaharasztiban egy 71 éves nő, Zircen pedig egy 84 éves nő halt bele a bántalmazásba. A betörők által okozott kár meghaladta a 15 millió forintot.
Az ítélőtábla két vádlottra mint különös visszaesőre életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki emberölés, súlyos testi sértés és rablás miatt. A perben egy vádlottat 16 év fegyházbüntetésre ítéltek súlyos testi sértésért, rablásért és magánlaksértésért. Két vádlott 5-5 év, egy pedig 3 év börtönbüntetést kapott, egyikőjüket a bűnrészesség mellett kábítószerrel való visszaélés miatt is elmarasztalták. Három embert, aki felbujtóként, illetve hamisított iratok beszerzésével vett részt a rablássorozatban, pénzbüntetésre ítéltek.
A Magyar Helsinki Bizottság még 2009-ben beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz (Ab), azt kérve, hogy semmisítse meg a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását lehetővé tevő rendelkezéseket. Beadványukban hangsúlyozták: a társadalom védelme mint cél ezen intézmény nélkül is elérhető, a társadalomra veszélyességet ugyanis a feltételes szabadságra bocsátáskor a bíróság minden esetben vizsgálja, és harminc év múltán is dönthet úgy, hogy a szabadságvesztést fent kell tartani.
Emellett a tényleges életfogytiglan a büntetés-végrehajtásra is nagy terhet ró: nehéz, veszélyes és egyben rendkívül költséges feladat olyan rabok szakszerű őrzése, akiknek már nincs vesztenivalójuk. A beadványról azonban az Ab 2012. január 1-jéig nem határozott, így az eljárás megszűnt.
Miután a magyar alaptörvényben rögzítve lett a tényleges életfogytiglan lehetősége, az EP-ben 2011 nyarán Tabajdi Csaba és Göncz Kinga (MSZP) európai parlamenti képviselők javaslatára a szocialista–liberális–zöld–kommunista többség kimondta, mivel az új magyar alaptörvény tartalmazza a tényleges életfogytiglani büntetés kiszabásának elvét, módosítani kellene az alkotmányt. Ez egyben azt jelentette, hogy a szocialisták azon a véleményen voltak, hogy az életellenes bűncselekményeket elkövetők lényegesen enyhébb ítéletre számíthassanak a tényleges életfogytiglani büntetés helyett.
Az EP-szavazást követően bő fél évvel a Magyar Helsinki Bizottság 2012 elején a strasbourgi bíróságtól azt kérte, hogy Magyar László oldalán bekapcsolódhasson az eljárásba, amelynek végén született meg a mostani elsőfokú ítélet, amely elmarasztalta hazánkat, a tényleges – vagyis a felülvizsgálat lehetőségét kizáró – életfogytiglani szabadságvesztés-büntetés miatt.
