Ha hamarosan nem jövök vissza, akkor tömegverekedés tört ki Varbócon – köszön el mosolyogva a település alpolgármestere a szomszédos Perkupa egyik presszójában. A felvetésre, hogy ennek akkora az esélye, mint egy komoly földrengésnek, csak a fejét csóválja, s hozzáteszi: hamarabb lesz Varbócon természeti csapás, mint tömegverekedés. És hogy Varga László nem a levegőbe beszél, azt a rendőrségi statisztikák is alátámasztják. A Borsod megyei kistelepülésen ugyanis 2010-ben és 2011-ben két-két bűncselekmény volt, míg tavaly, tavalyelőtt és 2009-ben nem volt dolga Varbócon a rendőrségnek. Ennek az alpolgármester szerint több oka is van.
– Varbóc zsákfalu, így annak, aki ide bejön, ezen az úton is kell kimennie – mondja Varga László már a faluban, ahol életvitelszerűen alig több mint harmincan laknak. Az alpolgármester szerint ez a másik oka annak, hogy a település biztonságos. – Mivel a falut kevesen lakják, és a többség gyermekkora óta ismeri a másikat, úgy élnek itt az emberek, mint egy nagy családban. Régen nem is zárták az épületeket, mert annyira nem kellett bűncselekménytől tartani. A helyzet most sem rossz, de manapság már óvatosnak kell lenni. Ha idegen személy vagy autó érkezik a településre, akkor abban a pillanatban felfigyelnek az emberek. S ha gyanús az illető, akkor jeleznek – hangsúlyozza Varga László. Az alpolgármester kiemeli, hogy jó a kapcsolat a rendőrséggel, az egyenruhások gyakran járőröznek a településen, és elbeszélgetnek az emberekkel.
– A helyzetet az is megkönnyíti, hogy a környékbeli bűnözők autójának rendszámát, típusát és színét ismerjük, így könnyebb megelőzni a bajt – teszi hozzá a politikus, aki elmondja azt is, hogy a környéken azért nem mindenhol ilyen jó a közbiztonság. Akad olyan falu, ahol már pusztán az élelemért is betörnek a boltokba.
Van aki keményebben fogalmaz arról, hogy Varbóc miért biztonságos. A háza előtt tevékenykedő Dániel László két okot említ: azt, hogy Varbóc zsákfalu, és azt, hogy nincs kisebbség a településen. – Ők nem szeretik a zsáktelepüléseket sem lakni, sem látogatni – jegyzi meg határozottan. Az autókat éppen ezért nappal sem zárják, csak éjszakára, akkor is csak elővigyázatosságból. Ettől függetlenül ő is megerősíti, hogy figyelik a településre érkezőket.
– Nem nagyon próbálkoznak itt, hiszen innen nincs mit elvinni. Évekkel ezelőtt azonban, amikor csatornáztak, egy éjszaka felszedték a vasrácsokat. Azokat csak azért hagyták itt, mert le vannak hegesztve – mutat az út széle felé Dániel László. A férfi abban bízik, hogy ha a becsületes emberek megismerik Varbócot, akkor kedvet kapnak, és vesznek egy-egy ingatlant a településen.
Innen körülbelül ötven kilométerre keletre, a megye másik felében fekszik Kány, amely sok tekintetben hasonló Varbóchoz. Lélekszáma alig haladja meg a hatvanat, további hasonlóság még, hogy Kány is zsákfalu. Ahogy a településre érünk, Vaszily Szilárd polgármester integet az egyik udvarból.
A teljes cikket a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
