Egy szolnoki nő 2006-ban vásárolt egy Suzuki Swift típusú gépjárművet, amihez kölcsönt is vett fel a szegedi székhelyű Lombard Zrt.-től. Az autó megvételéhez két és fél millió forint hitelt igényelt, a megállapodás pedig úgy szólt, hogy a kölcsönt tíz év alatt kell visszafizetnie fix törlesztésű részletekben.
Az adós a szerződést betartva, több mint hét éven keresztül zökkenőmentesen fizette a részleteket, ám 2013 utolsó hónapjaiban megcsúszott a törlesztéssel, s kéthavi számlával maradt adósa a pénzintézetnek.
Az adós lapunknak azt mondta, ekkor a Lombard levélben közölte vele: mivel többszöri felszólításuk ellenére nem fizetett, felmondják a szerződését. Az adós – mint mondta – nem kapott felszólításokat, de a levél láttán azonmód bement a pénzintézet ügyfélszolgálatára, s kifizette az elmaradt részleteket. Ekkor azonban további, csaknem egyhavi részletnek megfelelő összeget kértek tőle, amit nem értett.
De mivel nem akarta, hogy felmondják az oly régóta törlesztett hitelszerződését, jelezte, befizetné a további költséget, azonban hamarosan kiderült, hogy ezzel nem ért véget kötelezettségeinek sora. Arra is felhívták a figyelmét, annak is díja van, hogy a felmondott szerződést visszaállítsák, ez pedig további 41 ezer forintba kerül. Az adós még ebbe is belement volna, de hirtelen nem volt ennyi pénze, ezért két nap haladékot kért, amitől azonban az ügyintéző elzárkózott. Ezután már arról értesítették, hogy habár két és fél millió forint kölcsönt kapott, s visszafizetett csaknem három és fél millió forintot, további több mint kétmillió forintot kell fizetnie egy összegben.
Az adós nem tudott mit kezdeni a helyzettel, nem értette, hogy a hét éven át rendesen törlesztett szerződését miért mondták fel ilyen lelkiismeretlenül, s miért nem voltak vele szemben egy leheletnyivel rugalmasabbak. Nem sokkal később, már idén év elején az adós munkába ment, s a szokásos módon beparkolt munkahelye dolgozói parkolójába. Azonban este, amikor végzett munkájával, hűlt helyét találta autójának. Ezt azonnal jelentette a zárt parkoló biztonsági szolgálatának, akik egy jegyzőkönyvet adtak át neki, s közölték, hogy autóját egy teherautón elszállították. Az adós kihívta a rendőrséget, s a kamerafelvételeken visszanézték, miként viszik el a kocsiját. A jegyzőkönyvből az is kiderült, hogy a Lombard behajtója tulajdonította el a kocsit. Az adós levélben fordult a pénzintézethez, s kérte, mutassa be azt a bírósági végzést, amely szerint elvihetik az autót. A behajtó hamar válaszolt, közölte, szerinte jogszerű volt az autó elszállítása, azonban bírósági végzést nem küldött.
Két hét múlva a Lombard levélben tájékoztatta adósát, hogy autója budaörsi telephelyükön áll, a benne tárolt személyes tárgyait átveheti a megjelölt időpontban. Az autótulajdonos nem tétovázott, elment a pénzintézet telephelyére, s kihívta a rendőrséget. A budaörsi rendőröknek azonban hiába mutatta be az adós azokat a papírokat, amelyek igazolják, hogy ő a tulajdonos, nem intézkedtek. Még akkor sem, amikor jelezte: a felek közti elszámolási vitát a bíróság dolga rendezni. Az adós elmondása alapján a rendőrök azt mondták neki, hogy ha záróra után is ott lesz a telepen, őt fogják előállítani.
Az adós nem adta fel, s a budaörsi rendőrkapitányságon bemutatta papírjait, de – mint mondta – nem vettek fel jegyzőkönyvet, ezért panasszal élt a Fővárosi Főügyészségnél az eset miatt. Egyúttal jelezte az ügyészségnek, ugyanebben az ügyben két feljelentését is elutasították a budapesti VI. kerületi rendőrségen.
Az adós jelezte a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEK KH) is, hogy mi történt, s azt is, hogy ő mint a tulajdonos nem járul hozzá az autó átíratásához. Ekkor a KEK KH viszont azt közölte, hogy a Lombardnak 2006 óta vételi joga van a gépjárműre, emiatt ha a pénzintézet akarja, át tudja írni az autót. Arra a levélre viszont már nem reagált az okmányiroda, amelyben az adós azt jelezte, hogy a törvény szerint csak öt évre lehet kikötni az opciós jogot, viszont ő már nyolc éve tulajdonosa a gépjárműnek.
Az adós úgy döntött, pert indít a Lombard ellen, ugyanis mint az kiderült, hitelszerződését sem a szabályoknak megfelelően köthették meg vele. Emellett birtokvédelmi eljárást is kezdeményezett a Szegedi Járásbíróságon autója ügyében. Nem sokkal később azonban kiderült, hiába fordult számtalan hatósághoz autója eltulajdonításának ügyében, gépjárművét elárverezte a Lombard. Erről levélben értesítették őt, amelyben azt is közölték vele, hogy 830 ezer forintért kelt el autója, amiért egyébként addig csaknem három és fél millió forintot fizetett. A pénzintézet mindezen túl részletfizetési ajánlatot tett ügyfelének, ugyanis szerintük eladott autója nem fedezte a fennálló tartozását. Jelezték neki, hogy a felmerült egyéb költségeket is beleértve további több mint másfél millió forinttal tartozik a pénzintézetnek. Az adós nem fogadta el a diktátumokat.
Miután elárverezték az autót, az adós úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban, és nem nyugszik, amíg jogorvoslatot nem kap. Ezért folyamatosan figyelte az internetes autóhirdetéseket, hátha felbukkan autója. Így is történt, s egyszer csak megtalálta tulajdonát, amit egy székesfehérvári márkakereskedést kínált eladásra. Ekkor úgy döntött, nem a hatóságoknak szól, mivel korábban sem történt semmi feljelentései nyomán, hanem megkereste a Magyar Nemzet munkatársát, aki korábban már beszámolt kálváriájáról.
Megállapodtunk az adóssal, hogy Székesfehérváron találkozunk, miután lapunkat arra kérte, kísérjük el, s kövessük nyomon, mi történik, ha el tudja juttatni autóját a helyi rendőrkapitányságig, hogy újra feljelentést tegyen. Mint mondta, vásárlóként fog bemutatkozni a kereskedésben, s megpróbálja próbaútra vinni az autót, majd leparkolni azt a rendőrség elé.
Az autókereskedésben készségesen fogadtak bennünket, elmondták, egy Lombard által viszszavett autóról van szó, így nem is lehet megállapítani, hány tulajdonosa volt előtte. Az észrevételekről, sérülésekről pedig már a jól ismert reklámszöveget mondták el. Közölték, nagyon jó az autó, s mivel márkakereskedésről van szó, nem lehet baja a kocsinak, sőt, féléves garanciát is vállalnak rá. Némi vizsgálódás és beszélgetés után megengedték, hogy próbaútra vigyük az autót, így is tettünk, s az autó valódi tulajdonosa meglehetősen izgatottan a rendőrséghez vezette a járművet.
A kapitányságra belépve az adós elmondta, mi történt, s jelezte, hogy feljelentést kíván tenni autólopás miatt. Rövid várakozás után egy nyomozó érkezett, akinek az adós bemutatta az eredeti forgalmi engedélyt, az autó gyári kulcsait, a szervizkönyvet, illetve minden olyan dokumentumot, ami alátámasztja, hogy jogtalanul fosztották meg autójától. A rendőr megvizsgálta a papírokat, azonban első olvasat után azt mondta, ez kevés ahhoz, hogy eljárás induljon. Kijelentette, hogy az autót a rendőrség így nem tudja lefoglalni, illetve kilátásba helyezte, hogy az adós ellen indulhat eljárás, mert szerinte egyelőre nála van jogtalanul az autó, annak ellenére, hogy hivatalosan épp kipróbálja. Az intézkedő rendőr arra a kérdésre habozva válaszolt, hogy ha neki tartozik valaki, úgy rendezi-e a dolgot, hogy nem fizetés esetén elveszi a másik fél tulajdonát vagy inkább bírósághoz fordul.
Ezután hosszas telefonálgatás kezdődött, a nyomozó a felettesével beszélt, majd az adós is beszélt a rendőr felettesével, s újra elmondta, mi történt. Ezután a nyomozó előtt is világossá vált, hogy nem a levegőbe beszél, s nyilván nem autólopás céljából hozta el az autót, hanem valós sérelme van. Hiszen ha ellopta volna, akkor nyilván nem a rendőrségre ment volna vele.
A hosszas magyarázkodás után előkerült egy ügyészségi határozat is, amely egy hasonló ügyben született, s arról szólt, hogy egy adósnak hasonló körülmények közt tulajdonították el autóját, feljelentést tett, amit azonban a rendőrség elutasított. Az adós abban az esetben sem nyugodott bele az elutasításba, s panasszal élt az ügyészségnél, ahol viszont elrendelték a nyomozást, s a rendőrség elutasítását helyezték hatályon kívül. A dokumentumban az állt, a pénzintézet és az adós között fennállt szerződés felmondásának a ténye nem azt jelenti, hogy az adós a továbbiakban nem tulajdonosa az autónak. Abban az ügyben a Merkantil Bank volt a finanszírozó, az ügyészség pedig úgy döntött, megalapozottan gyanúsítható a bank azzal, hogy jogtalanul eltulajdonította adósa gépjárművét, ezért nagyobb értékű lopás bűntettének gyanúja miatt a nyomozás elrendeléséről határozott.
A Lombard adósának ügyében, miután az intézkedő nyomozó elolvasta az említett dokumentumot, rádöbbent, hogy ugyanaz történt abban az esetben is, mint ami miatt a Lombard adósa megjelent náluk. Ezért némi gondolkodás után úgy döntött, bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt lefoglalja az autót a rendőrség, s nyomozást indítanak.
Amíg a nyomozó az adós feljelentését rögzítette, kint várakoztunk, s figyeltük, történik-e valami az autóval. Egy-két óra múlva megjelentek az autókereskedés munkatársai is a rendőrségen. Dühösen kérték számon az adóst, s közölték, hogy „72 órára be fogják őt záratni”, továbbá azt is, hogy elrontottuk az egész hétvégéjüket. Haragjuk később sem enyhült, s az intézkedő nyomozó jelenlétében fenyegették meg a tulajdonost. Mint mondták, „nem a megfelelő emberekkel kezdett ki, aminek következményei lesznek”. A kereskedők dühe is érthető, hiszen fizettek az autóért, ugyanakkor csakúgy, mint a tulajdonost, őket is a Lombard tette hintába.
A nyomozó eközben beszámolt lapunknak, hogy kollégái napközben arról tájékoztatták, hogy egy hasonló ügyben zajlik eljárás a székesfehérvári kapitányságon, amiben egy, a Merkantil Bank által hitelezett gépjármű érintett. Információink szerint utóbbi ügyben is szintén az az autókereskedés árulta az autót, ahol a Lombard ügyfele megtalálta a kocsiját. Az autó rendőri kísérettel visszakerült a kereskedésbe, ahol zár alá helyezték, jegyzőkönyvezték állapotát, fényképek készültek, majd hatósági matricák kerültek rá, a kereskedők pedig nem nyúlhatnak hozzá.
A teljes cikk a Magyar nemzet hétfői lapszámában olvasható.
