Átgondolt volt-e a keleti nyitás stratégiája? Tartható-e a kormány azon célkitűzése, hogy hazánk exportjának egyharmada az Európai Unión kívülre irányuljon? Hogyan illeszkedik a déli nyitás – ennek afrikai irányáról itt írtunk – a keleti mellé? Ezekre a kérdésekre próbált választ adni a Political Capital és a Common Sense Society közös rendezvényén Hóvári János korábbi ankarai, Íjgyártó István volt moszkvai és Pandur József egykori szarajevói nagykövet.
Globális nyitásként indult 2010-ben hazánk új külpolitikai irányvonala, amelynek alapjait Martonyi János fektette le. Magyarország célként tűzte ki, hogy felmelegítse elhanyagolt – indiai, török, argentin – kapcsolatait, igazodjon a megváltozott világ igényeihez és felélénkítse gazdasági jelenlétét egyebek között Ázsia irányába, ahogy az USA is felismerte Kína gazdasági pozíciójának erősödését, és a csendes-óceáni térség felé irányította külpolitikai figyelmét. Nagyjából így foglalható össze Hóvári János és Íjgyártó István felvezetése. Utóbbi arra is kitért, hogy korábban rendezni kellett a külgazdasági tárca helyét, és meg kellett teremteni a keleti irányvonal mögött álló emberi hátteret.
A volt szarajevói nagykövet arra helyezte hangsúlyt, hogy a keleti nyitás – amely elnevezést sokan szembeállíthatják a nyugat felé tett gesztusainkkal – elszigetel minket a régiós szövetségesektől. Fontos, hogy új piacokat keressünk, de ezt úgy kell megtenni, hogy „ne öntsük ki a vizet a gyerekkel együtt”.
Hóvári szerint is túldimenzionáltságról és szerencsétlen kommunikációról van szó. Íjgyártó pedig úgy fogalmazott, hogy korai még az értékelés, két-három év alatt nem lehet messzemenő következtetést levonni, hiszen egyelőre a politikai infrastruktúra kiépítése folyik, és az, hogy a Magyarországra érkező államfők száma nő, nem azt mutatja, hogy elszigetelődünk.
Elszigetelődés ide, helytelen kommunikáció oda, a magyar gazdaság továbbra is ki van szolgáltatva az uniós gazdaság alakulásának, az euróövezet bizonytalansága pedig komoly kérdéseket vet fel – hangzott el a beszélgetés során. Pandur József szerint a magyar kis- és közepes vállalkozások nem tudnak érvényesülni, nem tudják, hogyan kell üzletelni. Mint mondta, ha exportnövekedést szeretnénk elérni, meg kell tanítani a kicsiket, hogyan adjanak el.
Íjgyártó István azt emelte ki, hogy a hazai, erősen az Európai Unióba integrálódott piacot ki kellett nyitni és új kihívás elé állítani. Erre erősítve hozta fel Hóvári azt a tényt, hogy hazánknak egymilliárdos exporttöbblete van – főképp az autóalkatrész-ipar miatt – Törökországgal szemben.
És hogy a déli nyitás miképp illeszthető be az eddigi, keletorientált külpolitikai stratégiába? A siralmas helyzetet megváltoztatva emelni kell a személyes jelenlétet Afrikában, pótolni az elmaradt látogatásokat. De ahhoz, hogy több lábon tudjunk állni, meg kell teremteni a megfelelő személyi hátteret. Íjgyártó István az MNO-nak elmondta, hogy komoly fiatalítás zajlik a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, illetve a diplomataképzést is a céloknak megfelelő módon alakítják ki. Hozzátette, hogy a felsőoktatásban nagy az érdeklődés a külpolitika iránt, így meglesz az a bázis, mely hosszú távon képviselni tudja a magyar diplomácia érdekeit.
