Az állandó történeti kiállítás a magyar parlamentarizmus fejlődését, a törvényhozás történetének folyamatát mutatja be. A kiosztott háttéranyag szerint az előző parlamenti ciklusban módosított országgyűlési törvény tette lehetővé, hogy országos szakmúzeumként jöjjön létre az Országgyűlési Múzeum, amely a Steindl Imre Program keretében valósult meg.
A közgyűjtemény nem új kezdeményezés, 1929–49 között már működött az Országházban múzeum. A II. világháború és az azt követő változások azonban a mintegy 16 ezer darabból álló gyűjtemény felszámolásához vezettek.
A régi gyűjtemény nem része a most nyílt kiállításnak, a tárlat installációi részben korabeli tárgyrekonstrukciókból, részen audiovizuálisan megjeleníthető fotókból és képekből állnak. A régi múzeum kiállítási tárgyai közül ugyanakkor megtekinthető a Batthyány-kormány idején használt miniszterelnöki bársonyszék, Kossuth Lajos íróasztala, Deák Ferenc parlamenti ülőhelye vagy Tisza István kesztyűje. A modern technológiát felvonultató múzeum 520 négyzetméteren teremti meg a látványvilágot érintőképernyős monitorokon elhelyezett digitális tartalmakkal, nagyméretű kivetítők segítségével.
Bellavics István, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának vezetője azt mondta, hogy a kiállítás kialakításakor két szempontot vettek figyelembe: egyrészt a magyar történelem kronológiáját szoros logikával követve a törvényhozásra koncentráltak, és a kapcsolódó személyek ennek alárendelve jelennek meg. Másrészt a tárlat vizuális dramaturgiáját úgy alkották meg, hogy az élmény, a tudás befogadási lehetőséget nyújtson a magyar középiskolások számára. Őket szeretnék a kiállításon keresztül bevezetni a magyar törvényhozás „nem egészen diákbarát mechanizmusaiba”. A következő időszak legfontosabb feladata, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozások gyakorlatát és módszertanát átdolgozzák – jelezte.
