Boross Péter: A 20. század a magyar tragédia százada

Az exminiszterelnök ma Siófokon beszélt a magyarság legsúlyosabb veszteségeiről.

A Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) 25. jubileumi találkozóján a volt miniszterelnök hozzátette: a Trianon utáni nemzedékbe mélyen beleégett a két világháború közötti fő gondolat, a revízió eszméje, ebben akkor egységes volt az ország. Egy egész generáció készült arra, hogy visszaszerezze az elcsatolt területeket; a Szovjetunóba hurcolt politikai elítéltek és kényszermunkások áldozata ezzel függ össze – mondta.

A kort és azt a nemzedéket „évtizedeken át gyalázó történetírás” elnyomja az igazságot. A haza szellemileg még nem egészséges, de a levegő már tisztább, küzdeni kell azért, hogy az „igaz” szó igazságot jelentsen – fogalmazott.

Boross Péter a jelenlévők között külön köszöntötte az idén századik évébe lépett vitéz békei Koós Ottó alezredest, aki 1944 és 1955 között volt politikai elítélt a Szovjetunióban, majd azt követően politikai okokból hat évre Magyarországon is bebörtönözték. A veterán tisztet levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök is. A kormányfő azt írta: Koós Ottó életével példát mutat a katonai akadémia mai növendékeinek és minden magyarnak.

Kun Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára azt mondta, hogy a Szorakész tagjai „életükkel győzték le a kommunizmust azzal, hogy bár a diktatúra akarta kettétörni életüket, azt nem hagyták. Sem bűnösek, sem hibásak nem voltak egy elveszett háborúért”.
Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) tagja Szolzsenyicin a Gulagról írt művét idézve a kommunizmust értelmetlen, hazug és az erőszakra alapozott rezsimnek nevezte. „A magyar tragédia hátterében mindig ott állt a kommunizmus, marxizmus, a szocializmus, a bizottság feladata, hogy szerezze vissza a múltat, hogy ki tudjunk bújni a marxista hazugságok hálójából” – mondta. Kitért arra is, hogy 2015-öt a kormány a Szovjetunióba hurcoltak emlékévének nyilvánította; ennek kapcsán a NEB együttműködést kezdett a Szorakésszel, amely többek közt a szervezet irattári részlegének őrzését, feldolgozását és történeti interjúk rögzítését tartalmazza.

Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke arról szólt, hogy 2012-től a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja keretében lehet beszélni arról, ami több mint 800 ezer magyar állampolgárral történt. Bár anyagi kárpótlást kaptak az érintettek, pénzzel nem lehet életeket megváltani – mondta, hozzáfűzve, hogy „a sebek begyógyítása a múlt valódi feltárása most kezdődik”.

A Szorakészt a 2011-ben elhunyt Menczer Gusztáv, a Gulagot túlélők egyike alapította 1990-ben. A szervezetnek 597 tagja van, többségük az elhurcoltak özvegyei és gyermekei, mára csak 70-en tartoznak a túlélők közé. A siófoki Erzsébet Szállóban tartott jubileumi találkozóra mintegy százan jöttek el, 12-en a szovjet börtönök és munkatáborok túlélői közül.

Magyarország területéről a második világháború alatt mintegy 800 ezren estek szovjet hadifogságba, átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek haza, a kivégzettek, éhezésben, betegségben elpusztultak száma 200-250 ezerre tehető. A jóvátételi kényszermunkára – málenkij robotra – hurcoltak számát történészek 120 ezerre becsülik az ország 1947-es határain belülről. Egyharmaduk a volt Szovjetunió területén nyugszik, a túlélők nagyobb része 1949-re hazatérhetett. A Gulagon 1949-től politikai elítéltként raboskodó mintegy 80-85 ezer magyarból öt-hatezer élte meg a szabadulást, ők többségükben 1953-ban térhettek haza.