Kilakoltatások: a szomszéd is tudja, mi az igazság

Hosszú, akár évekig tartó út vezet a kényszerű csomagolásig.

Vagy ott a legkritikusabbnak nevezett Hős utca, ahol egyszer a tetőn dolgoztak a szerelők (áramlopás miatt voltak kint) közben lent kirabolták a kocsijukat, majd mikor ennek hírére a földszintre siettek, addig a fennhagyott szerszámaikat lopták el. Itt történt az is, hogy egy gázrobbanás helyreállításának árát beépítették a közös költségbe, ami a mostani lakóknak így már szinte megfizethetetlené vált. És a polgármester számít arra is, hogy hamarosan kopogtatni fognak az ajtaján a MÁV-telepen és a Lóversenypálya közelében élők is, itt is vagy szanálás lesz, vagy a tulajdonosi viszonyok változnak.

Szerencsére világos a terem, folytatja Kovács, így nem látszik, hogy milyen állapotok uralkodnak a kilakoltatások után. A levert csempék és az eltűnt tűzhely helyét látjuk azért, pár képpel arrébb már azt mondja, sajnos nem látszik jól a fénytől, hogy a felújítás után hogy festenek ezek a lakrészek. Hozzáteszi, hogy sikernek örvend az a programjuk, amely szerint a bérbevevőt terheli a felújítás, elég egy pár százezres önrész, és így könnyebben jutnak lakáshoz a rászorulók.

Kizárja magát viszont az, aki a bérleti díjjal tartozik (a közös költséget, ami sok esetben magasabb, mint a bérleti díj, átvállalta az önkormányzat), közüzemi tartozása van, önkényes lakásfoglaló vagy korábban kilakoltatták. A polgármester elmondta, hogy az első idők a legkritikusabbak: az önkormányzat a legtöbbet a viharfelhők megjelenése utáni 15 napban tud segíteni, ahogy múlik az idő, úgy válik ez egyre nehezebbé. Kovács Róbert elmondta például, hogy a közüzemi tartozásoknál most sikerült elérni, hogy a szolgáltatók ne krízishelyzetben tájékoztassanak, hanem már annak beállta előtt.

Igen ám, de egy kilakoltatási ügy a kipattanástól a jogerős ítéletig eltarthat akár három évig is, és sokan úgy gondolják: addig valami csoda folytán történhet valami, és élik tovább az életüket. Pedig ha a már említett 15 napon belül jelzi a bérlő, hogy részletekben fizetné a tartozását, akkor a vagyonkezelő megadja ezt a kedvezményt. Ha nem reagál, akkor a jogi eljárás automatikusan megindul.

És ahogy Széll Richárd, a vagyonkezelő jogtanácsosa elmondja, az ügyfelek sokszor bizony nem is veszik át a levelet, ha látják, hogy az a vagyonkezelőtől jött. „Velük nem lehet kommunikálni, pedig megpróbáljuk elmondani, hogy mi lesz, emberként is, szakemberként is” – mondja, konklúziónak azt vonja le, hogy általában azok esetében történik meg a kilakoltatás, akikkel nem tud az önkormányzat vagy a vagyonkezelő kommunikálni.

Viszont ha már jogerős ítélet van egy ügyben, akkor onnan nincs visszaút. Ez már a végrehajtók és a bíróság terepe, ahol az önkormányzat már nem tehet semmit, csak kifizeti a végrehajtónak a kilakoltatás díját. A bérlő kap még tájékoztatókat, értesül például arról, hogy a bíróság miként döntött a végrehajtási lapjáról, de innentől kezdve nincs más hátra, mint a költözés, költöztetés.

A városvezető beszélt azokról is, akiket azért kellett kilakoltatni, mert a folyamatos nem fizetés mellett „notóriusan nem hajlandók betartani az együttélés szabályait”. Egy ilyen esetről megjegyezte: „nem akarok ironizálni, de megköszönték a szomszédok”. Weeber Tibor alpolgármester is említette a szomszédokat: szerinte a médiának a kilakoltatásos tudósításokban meg kéne kérdezni a szomszédokat is arról, hogy mi a helyzet, mi az igazság.

Beszélt ő is speciális esetekről, egy olyan lakásról például, ahol hivatalosan ugyan nem volt áram, de akkora plazmatévé állt ott, ami Weeber szerint „sokunknak nincsen”. Említette a gyerekek helyzetét is, úgy látja, hogy „ha valakinek gyerekei vannak, akkor nem mögéjük kell bújni, hanem pont fordítva: a szülőnek lehetővé kell tennie, hogy a gyerekek tudjanak mögéjük bújni”.