Kassán a dokumentum elfogadásának hetvenedik évfordulóján tiltakozók „Hetven éve háborús bűnösök vagyunk, most már békét akarunk”, „Le a kassai kormánypogrommal”, valamint „Rehabilitációt Esterházynak!” feliratú táblákkal fejezték ki véleményüket. Az összegyűltek a mellükre tűzve viseltek egy sárga M betűt arra emlékezve, hogy a kitelepítés előtti napokban a felvidéki magyaroknak ilyen megjelölést kellett hordaniuk. Sokan a mártír gróf Esterházy János egykori rabszámát is viselték ruhájukon.
Esterházy János, a felvidéki magyarság vezetője a mindenkire egyaránt vonatkozó szabadságjogok, az önrendelkezés, a szólás- és sajtószabadság kivívásáért folytatta politikusi munkásságát. Arisztokrata származása ellenére sosem kereste az úri kiváltságokat, a könnyű és sikeres élet valószínű reményében sem hagyta el a trianoni Magyarország határain kívül eső szülőföldjét, a nehézségek ellenére is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást választotta.
Politikai pályáján tanúsított jellemes, egyenes, megalkuvást nem ismerő magatartása, mély istenhite joggal váltotta ki az utókor elismerését. A Gulag poklát és a Csehszlovákia szinte valamennyi börtönét megjáró Esterházy életében nem győzedelmeskedett az igazság, az egyik legkegyetlenebb csehszlovákiai börtön kórházában halt meg tizenkét év rabságban eltöltött szenvedés után.
Sneider Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője kérdést is intézett a külgazdasági és külügyminiszterhez: „Hol tart az 1947-ben a Szlovák Nemzeti Bíróság által halálra ítélt, végül rabságban elhunyt Esterházy János rehabilitálása?” Sneider szerint a gróf szellemisége erkölcsi iránytű a magyarságnak. – Megítélésének helyreállításáról, történelmi szerepének tisztázásáról nem mondhatunk le! – hangsúlyozta a jobbikos képviselő. Kifejtette: ahogy a kollektív bűnösség terhe nyomja a mai napig az ottani őshonos magyarság vállát, úgy Esterházy rehabilitálása is még várat magára. A politikus véleménye, hogy az Esterházy-kérdést széles körben meg kell ismertetni az európai közvéleménnyel, a koncepciós bírósági ítélet semmissé tételét pedig minden magyar–szlovák fórumon napirenden kell tartani. Az ellenzéki képviselő ezért az iránt érdeklődött a külügyminiszternél, hogy a kormány mit tett az elmúlt évben és mit kíván tenni a jövőben a felvidéki magyarság egykori vezetőjének, a rabságban elhunyt Esterházy Jánosnak a rehabilitálása érdekében.
– Esterházy Jánost 1947-ben a Szlovák Nemzeti Bíróság ítélte halálra, a háború utáni népbírósági ítélkezés keretében. Az ítélet megváltoztatása ezért a szlovák igazságszolgáltatás hatásköre – mutatott rá válaszában Szijjártó Péter. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is ezzel az indoklással adta vissza a fellebbezést. A rehabilitációt meghiúsítja továbbá, folytatta, hogy a szlovák törvényes jogrend szerint a második világháború utáni népbírósági ítéletek ellen nincs fellebbezési lehetőség. A kommunizmus áldozatainak rehabilitációjára vonatkozó törvény jogilag csak az 1948. február 25. (kommunista hatalomátvétel) utáni időkre és esetekre terjed ki. – A kérdés megoldása a szlovák politikai elit szándékán múlik, nekünk pedig ennek az elősegítése és támogatása a feladatunk – magyarázta Szijjártó. – A rehabilitáció napirenden tartása és a történelmi kutatások eredményeinek prezentálása a reményeink szerint el fogja érni, hogy a szlovák hatalom posztumusz igazságot szolgáltasson Esterházy Jánosnak – tette hozzá.
A rehabilitálást célul kitűző úton a külügyi tárca felkarolta az Esterházy emlékezetével kapcsolatos hazai és külföldi civil és más kezdeményezések egész sorát, így például az életrajzát bemutató kötet szlovák és angol megjelentetését. A kormány fontosnak tartja, hogy az Esterházy-kérdés az egymástól alapjaiban eltérő magyar és szlovák megközelítéstől tágabb nemzetközi síkra terelődjék.
– A lengyel államfő által 2009-ben Esterházy Jánosnak posztumusz adományozott magas rangú állami kitüntetés után egyre több tudományos publikáció jelenik meg a lengyel gyökerekkel is bíró magyar mártírpolitikusról, és lengyelországi emlékhelyeket is állítottak neki. A cseh kormánynál el tudták érni, hogy megjelöljék azt a helyet, ahol Esterházy földi maradványait a kommunista diktatúra alatt elhantolták. Számos publikáció is bizonyítja, hogy a cseh történetírás fokozatosan átértékeli az Esterházy Jánossal kapcsolatos eddigi elutasító álláspontját. Nemcsak a lengyel szejmben, az amerikai szenátusban, de a brüsszeli Európai Parlamentben is elhangzott már érdemeit méltató felszólalás – hívta fel a figyelmet a külügyi tárcavezető.
Mindettől függetlenül az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára a Rákóczi Szövetség által szervezett legutóbbi budapesti megemlékezésen azt mondta: Esterházy János élete vértanúság. Soltész Miklós szerint akik Esterházy Jánost életében ismerték, tetteit és bátorságát csodálták, azok vallják: igaz, szent életű ember élt közöttünk a huszadik században. – Akik még mindig félnek kimondani, hogy nem háborús bűnös, hanem embermentő hős volt, azok is bevallják előbb-utóbb tévedésüket – emelte ki.
Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője ugyanott azt mondta: egyetlen nemzet sem állhat meg a világon a történelem előtt, amelyik nem becsüli önmagát.
