Ha még mindig nem volna elegendő, az utolsó kanyar előtt belebotlunk az első sikeres magyar óceánrepülés (1931) emlékébe, a „Justice for Hungary” (Lockheed Sirius) csillagmotorjába, aminek különleges történetével szintén megismerkedhetünk a kiállításon. Igazi esztétikai kuriózumok még a míves fa légcsavarokból összerakott képkeretek, asztalok és székek, amelyek szintén a határtalan magyar kreativitás tanújelei. Nemkülönben egy pár éve egy magyar magánszemély által otthon épített repülőgép, ami azért nem szállhat fel, mert ennek az volna a rendje, hogy már a gyártási folyamat kezdetén jelentkezni kell a légügyi hatóságnál. Szerencse, hogy a gép építője elkeseredésében nem gyújtott alá a gépnek (Egy korábbi honi lángész svédországi disszidálásához épített egy szúnyogirtó-hasonmást, de szakmai tanácsra végül elállt az útjától, pedig izgalmas história lett volna egy sikeres repülés a dupla Trabant-motoros csodával.)
Az alsó szinti kiállítótérben az űrhajózási-űrkutatási gyűjteményben egy Farkas Bertalan által is használt Szojuz-kabinba ülhetünk bele – éppen az első magyar űrhajós eredeti, 1980-as űrszkafandere és a vitrinben kiállított Hold-por között. Nem kevésbé különleges a még ma is használatos Pille dózismérő-kiértékelő, amit Charles Simonyi is magával vitt az űrbe néhány éve.
A vitorlázórepülő csörlésszimulátorába pedig bárki beülhet egy szoktató iskolakörre, és egy kis videón átélheti a pipishegyi (Mátra) repülőtéren végrehajtott 5 perces próbarepülés élményét a Rubik-féle Góbé ülésében.
A mindent kipróbálni akarók kíváncsiságát nyilván megmozgatja majd az An-2-es repülőket máig levegőbe emelő, 1000 lóerős csillagmotor, amit egy kurbli segítségével magunk is „működésbe hozhatunk” – legalábbis láthatjuk, milyen messze vagyunk akár egyetlen ló erejétől is.
