Lélekölő helyzetben a betegek

Túlzsúfoltság, ápolóhiány és sérült szabadságjogok jellemzik a pszichiátriát, a szaktárca hallgat.

Székely László azért indított vizsgálatot a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, mert az intézmény több lakója panaszbeadvánnyal fordult hozzá. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, ők az egészségügyi és a szociális intézményrendszer más szintjein már nem láthatók el önmaguk vagy környezetük veszélyeztetése nélkül. A dolgozók szerint tendencia, hogy egyre több a fiatal, a szenvedélybeteg (alkoholista, illetve drogfüggő), valamint a hajléktalanlétből bekerülő beteg.

Az ombudsman az intézménylátogatás során találkozott a szakmai stáb valamennyi vezetőjével. A szakemberek problémaként jelezték, hogy túl nagy és nem profiltiszta az intézmény. Leszögezték azt is, hogy bizonyos szabadságjogok gyakorlásának ideiglenes és kontrollált korlátozása (például kimenőtilalom, elkülönítés, pizsamaviselés nappal) egyetlen szankcionálási lehetőségként szerepel az eszköztárukban, de csak végső esetekben alkalmazzák.

Ennek teljes, végérvényes nélkülözésére nem látnak lehetőséget. A vezető ápoló szerint az intézményben ráadásul állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak.

Az intézmény üzemorvosa szerint a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat. Az ebből adódó nehézségeket fokozza, hogy a dolgozói állomány egészségügyi ellátást is kényszerül végezni, pedig a pszichiátriai otthon szociális ellátást nyújtó intézmény. (A Markusovszky-kórház igazgatója erre úgy reagált, hogy ha a beteg alapbetegsége már nem indokolja a kórházi ellátást, úgy ő elbocsátható, akár a kórokozóhordás ismeretében is, amennyiben ezt a zárójelentésben rögzítik és a fogadó környezetet tájékoztatják.)

Az ombudsman megállapította, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el. Székely leszögezte: a túlzsúfoltság a jogszabályi előírások sérelme mellett az egyéni szükségletek biztosítását és az egyénre szabott foglalkozások elvégzését is komolyan hátráltatja.

Arra is rámutatott, hogy az intézményben szokásjogi alapon alkalmaznak – a fent említett módon – szankciókat a szabályszegő viselkedési formákért. Álláspontja szerint ez nem fogadható el; egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó. Szerinte a megtorló jellegű büntetések helyett preventív megoldásokat kellene alkalmazni.

Az ombudsman szerint túl kevés a betegek jogait képviselő gondnok is: az otthonban mindössze 2 főállású hivatásos gondnok dolgozik, illetve a 10 helyi gondnokra 456 ellátott jut, ami minden, a jogszabályok által megengedett mértéket meghalad. A jelenleg kialakult törvénysértő helyzet betegek alapvető jogainak érvényesülését is veszélyezteti. Székely hozzátette azt is: az állandósuló szakdolgozói létszámhiány nemcsak a magas színvonalú és biztonságos intézményi ellátást akadályozza, de a bentlakók speciális ellátási igényeit tekintve is kifejezetten veszélyes.

Székely szerint elfogadhatatlan az is, hogy a zárt intézmény keretei között megtűrt jelenség a kiszolgáltatott ellátottak közötti, „olykor erőszakos vagy üzleti jellegű költőpénz-kiegészítési gyakorlatok jelenléte”, az „árucsere” vagy egyéb „üzletelés” – akár hallgatólagos – engedélyezése. Az ombudsman szerint az aggályos helyzet azért alakult ki, mert a költőpénz összege és az intézményi étkeztetési „nyersanyagnorma” évek óta nem nőtt, ugyanakkor az ellátottak által fogyasztott egyes élvezeti cikkek (kávé, dohányáru, édességek), élelmiszer-alapanyagok, kiegészítők (gyümölcsök) ára többszörösére emelkedett.

Az ombudsman megállapította, hogy mára sürgősen indokolttá vált a bentlakásos szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezet felülvizsgálata, ezért Székely felkérte az emberi erőforrások miniszterét, kezdeményezze a finanszírozásra vonatkozó jogszabályok áttekintését és felülvizsgálatát. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte, orvosolja a gondnokhiányt, az otthon vezetőjét pedig arra szólította fel, hogy számolja fel a méltóságsértő szankcionálási gyakorlatot, és pontosítsa a korlátozó intézkedések (különösen az elkülönítés) alkalmazására vonatkozó szabályozást. Lapunk megkereste az ügyben az Emberi Erőforrások Minisztériumát, ám a szaktárca egyetlen szóval sem reagált Székely László megállapításaira.