„A migráció szétfeszítheti az uniót”

Herencsár Lajos szerint a bevándorlók importálják saját társadalmuk problémáit.

– A hírek szerint Szíriában Oroszország igazán aktív. Moszkvának mik az érdekei?
– Egy hír még nem jelenti azt, hogy orosz katonák állomásoznának ott. Tény, hogy Moszkva teljes mellszélességgel támogatja az Aszad-rezsimet. Az oroszok több szempontból is érdekeltek Aszad hatalmon maradásában. Az egyik, hogy megerősítsék pozícióikat a térségben, ahol bár korábban hagyományosan jelen voltak, az események kisöpörték őket az országból. Talán Szíria az utolsó hely, ahol még viszonylag erősek a pozícióik, ráadásul az utolsó földközi-tengeri bázisuk a szíriai Tartúszban van, ezért ez a konfliktus számukra geopolitikai okokból különösen fontos. Szíria és Irán politikai helyzete hatással van az olajárakra is, Oroszország ezért az energetikai piacon betöltött szerepe miatt is motivált. A szélsőséges iszlám ráadásul északra is továbbterjedhet. Mindössze 600 kilométerre van a szír határtól a Fekete-tenger, ahonnan csak egy ugrás a feszültségekkel terhes csecsen terület. Megjegyzem, csecsenek nagy számban harcolnak az Iszlám Állam csapataiban, és külön egységük is van a területen. A föderáció egységét veszélyeztetheti, ha a terrorszervezet itt felszegi a fejét, ezért Moszkva fegyverrel és szakértőkkel támogatja Aszadot. Igaz, ha nem tenné, a damaszkuszi rezsim azonnal összeomlana. Ez pedig csak rontana a helyzeten: az Iszlám Állam jelentette veszélyt tetézné, hogy ellenfelei között is ellentétek feszülnek. Csak példaként említem a síita államot, Iránt és a szunnita Szaúd-Arábiát, amelyek közé még beékelődik az USA és Izrael is, ezek szintén az Iszlám Állam ellenfelei közé tartoznak. Egy ilyen „csapatban” közös nevezőt találni az együttműködésre nagyon nehéz lenne. Meg merem kockáztatni, lehetetlennek tűnő vállalkozás.

– Úgy tűnik, Európa teljesen kiszorult a térségből. Tényleg elvesztettük minden működő kapcsolatunkat az arab régióban?
– Létezik együttműködési rendszer – a bilaterális kapcsolatokon túl –, például az EUMed (Az EU és a mediterrán térség országai közötti együttműködés – a szerk.). Ebben a mediterrán térség államai, így Libanon, Líbia, Izrael vagy Jordánia is benne van, kétségtelen azonban, hogy ez az együttműködés is jelentős sérüléseket szenvedett. Az események hatására újra kell pozicionálni a célját, tartalmát. Létezik a biztonsági szolgálatok közötti együttműködés is a térség azon országaival, amelyek aktuálisan alkalmasak erre. Ez részben bi-, részben multilaterális megállapodások alapján működnek, igaz, még gyerekcipőben jár. A korai előrejelzés a titkosszolgálatok feladata is, ebben egyébként – úgy tűnik – mi, magyarok jól teljesítünk. Erre utal legalábbis, hogy a magyar kormány elsőként vetette fel a migráció problémáját, még a koszovói bevándorlás kapcsán.

– Mozifilmekben azt látni, hogy a nagy nyugati szolgálatok műholdak, drónok segítségével egy-egy embert követnek végig az egész Földön. Most viszont mintha senki nem tudott volna arról Európában, hogy embertömegek indultak el felénk.
– Azon túl, hogy a valóság és a mozi alig fedi egymást, megállapítható, hogy Európa vezetői sem a mostani jelenséggel, sem annak kezelésével, sem hosszú távú következményeivel nincsenek tisztában. Egymásnak ellentmondó kijelentések hangzanak el, a politikusok rendkívül felelőtlenül, a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak sokszor ellentmondó vagy rosszul kommunikált nyilatkozatokkal. A jelenséget elsőként felvető és cselekvő magyar kormányt viszont igen sokszor bírálják, pedig a magyar lépések az EU érdekeit is szolgálják a nemzeti érdekeken túl. Felkészületlenül érte őket a migrációs helyzet, amit az is jelez, hogy az uniónak nincs egységes menekültpolitikája, de még egységes, működő külpolitikája sem. Nem járható út, hogy az uniós bürokrácia különböző bizottságok szintjén hónapokig, akár évekig tárgyalja az egységes megoldást, ezt az időszakot operatív lépésekkel kell áthidalni. Ezeket már rég ki kellett volna dolgozni, jóval azelőtt, hogy a migránsok áradata az ajtónkon kopogtatna. Az EU apparátusa nincs felkészülve határozott, gyors és felelősségteljes döntések meghozatalára. Pedig most erre van szükség, és nem egyik bizottságból a másikba tologatni a papírokat. Érthetetlen, hogy a görög államcsőd idején hetente, olykor naponta üléseztek vezető politikusok, a menekültválság pedig a nyakunkon van, mégis csak a kommunikációs zajt hallani. Elfogadhatatlan, és rövidlátásra vall, hogy egyes EU-vezetők megelégednek azzal, hogy talán decemberre kidolgozzák az egységes migrációs politika tervezetét, miközben ezrek özönlenek be naponta az unió területére.

– Mi lehetne a rövid távú megoldás?
– A határzár például ennek része lehet. Megnehezíti ugyanis az átvonulást, ezzel lassítja a folyamatot. Ezeket a lassító intézkedéseket hullámtörő módjára a migrációs útvonallal érintett valamennyi országnak alkalmaznia kellene, kombinálva az előzetes szűréssel. Az egész folyamatot kontrollálni kellene minden pillanatban, minden országban. Fontos, hogy közben legyenek olyan csatornák, ahol az átvonuló százezres tömeget hatékonyan ellenőrizni tudják. Jelenleg ugyanis ezek az emberek ellenőrzés nélkül mozognak Európában, miközben senki sem tudja, kik is ők. Iratok nélkül érkeznek, sokan ellenállnak a regisztrációnak, nem engedik az ujjlenyomatvételt, vagy hogy lefotózzák őket. Ezt az Európai Unió nem engedheti meg magának. Németország, Ausztria kormánya, illetve a nyugat-európai sajtó mégis éppen azt kifogásolta, hogy Magyarország feltartóztatja a menekülőket. Aki sérelmezi, hogy Magyarország a dublini egyezményben előírtaknak megfelelően ellenőrizni akarja a bevándorlókat, egész Európának árt. A probléma kettős. Részben morális természetű: ezek az emberek otthonukat maguk mögött hagyva, hosszú utat tettek meg. A szívünk szakad meg a nyomorúságuk okán. A másik kérdés azonban saját biztonságunk. Láthattuk már, miként importálják a bevándorlók saját társadalmuk problémáit. A debreceni menekülttáborban egy korán felett veszett össze két menekült, konfliktusuk átterjedt az egész táborra. Múlt héten a Keleti pályaudvar előtt páran szír zászlót kezdtek lengetni, azonnal megverték őket olyan szírek, akik nem szimpatizálnak Aszad elnök regnálásával. Jogosan merül fel az utca emberében a kérdés: miként kerül a budapesti pályaudvar elé egy szíriai belpolitikai probléma vagy Debrecenbe egy mozlim vallási vita? Hozzáteszem, az arab világban hétköznapi esemény, jó buli, hogy emberek csoportokban kiállnak az utcára, s elkezdenek ordibálni. Csakhogy ahogyan a Keletinél vagy a napokban Röszkénél és más helyeken is történt, ez egy pillanat alatt vallási demonstrációba csaphat át. Amint a bevándorlók valamelyik hangadója az Allah akbar! jelszót kezdte kiabálni, az addig heterogén, különböző országokból érkezett tömeg egységgé kovácsolódott össze. Csak remélni lehet, a hangadó nem egy szélsőséges szervezet embere volt a menekültek között.

Itt jelenik meg a legfontosabb biztonsági motívum. Amíg mi igyekszünk őket politikai alapon szétválasztani menedékkérőkre és bevándorlókra, egy vallási jelszó hirtelen egységet teremt. Egy keresztény Európában ez hosszú távon nagy veszélyeket rejt. Főleg úgy, hogy közben százezreket engedünk a kontinensre, iratok nélkül, bemondásra. A szírek, afgánok, pakisztániak mellett már feltűntek az afrikai bevándorlók is. Eritreából, Burundiból, Szudánból is növekvő számban érkeznek csakúgy, mint Bangladesből. Minden népcsoport hozza a maga tradícióit, szokásait, hitvilágát.

– A magyar kormány kommunikációjában régóta azt sugallja, hogy a migránskérdés és a terrorizmus ugyanaz a jelenség. Jogos-e a kritika, miszerint az ilyen durva általánosítás alaptalan?
– Feltételezni, hogy ezt a folyamatot az Iszlám Állam tudatosan irányítja, erős túlzás. Az viszont biztos, hogy a terrorszervezetek felismerték az ebben rejlő lehetőséget, hiszen ellenállás nélkül nyomulhatnak be Európába. Ha ellenőrizni lehetne a bevándorlókat, akkor talán ki lehetne szűrni a veszélyes elemeket, így azonban lesznek a kontinensen „alvó ügynökök”, s az idő nekik dolgozik. Ahogy a menekültekben összeomlik a szép új világ képe, ahogy rájönnek, hogy Európában nem tudnak érvényesülni, élni a filmekben látottak szerint, egyre többen lesznek hajlamosak és fogékonyak a szélsőséges fanatizmusra. A közel-keleti térség szélsőségesei olyan lehetőséget, meg merem kockáztatni, fegyvert kapnak, amit a jövőben lehet majd élesíteni. Látni kell azt is, hogy az európai régióban a menekültek és bevándorlók asszimilálása nemigen sikerült az eltelt évek, évtizedek alatt. Az Egyesült Királyságban korábban merényleteket elkövető iszlám fanatikusok is harmadik, negyedik generációs bevándorlók voltak, Franciaországban is sok zavargás vezethető vissza erre a problémára.

– Ugyanakkor a sajtóban gyakran hallani a „szírorvos-elméletet”, miszerint az ide vándorlók többségében jómódú, középosztálybeli emberek.
– Nem valószínű, hogy szír orvosok vagy részecskekutatók tömegével érkeznének Európába. Hozzá kell tenni, a szakmai tudást igazoló dokumentumokat, diplomákat nem véletlenül kell honosítani. Egy vízvezeték-szerelőnek is más körülmények között kell dolgoznia itt, mint Szíriában vagy Afganisztánban. Észre kell venni, hogy a Keleti pályaudvaron vagy Röszkén tüntetők gyakran még az angol Hungary vagy Germany szót sem tudták helyesen kiejteni. Azon túl, hogy a többségnek egyáltalán nincs szakmája, vagy ha igen, az nem eurokonform tudást jelent. Többségükben nem beszélnek európai nyelveket, márpedig ha befogadunk egy migránst, a legfontosabb, hogy megtanítsuk a nyelvet ahhoz, hogy később szakmát tanulhasson. Ez többéves folyamat. Addig rengeteg pénzt kell erre szánnia a befogadó államnak.

– Nem véletlenül merül fel a kérdés, hogy miért tétlenek az öböl menti, gazdag arab államok.
– Jordániában, Libanonban milliók élnek menekülttáborokban, ezek az országok kapnak anyagi támogatást az öbölállamoktól. A gazdag arab államok kimondva, kimondatlanul arra rendezkedtek be, hogy csökkentsék a rájuk nehezedő migrációs nyomást. Ugyanakkor az iszlám hit öt pillérének egyike a zakát. Ez a szabály pedig kimondja, hogy a hívő köteles anyagi nyereségének egy részét adó formájában a rászoruló hittestvérei számára befizetni. Ezen az alapon az unió akár tárgyalhatna is Európa tehermentesítéséről, például magukra vállalhatnák a bevándorlók élelmezését. Vagy arról, hogy a török–szír határon menekülttáborok létesítéséhez és fenntartásához járuljanak hozzá. Nyilván utópisztikusan hangzik, de az EU is beszállhatna egy ilyen megoldásba. Akár már ott, távol az unió határaitól megkezdődhetne a befogadás folyamata, ott is megtörténhetne az elsődleges szűrés. Ennek nyilván lenne ára. Törökország valószínűleg felhasználná politikai céljai érdekében ezt a pozícióját.

– Milyen gazdasági nyomással, következménnyel jár a migráció?
– Amikor Ausztria bevezette a fokozott ellenőrzést, a szállítmányozási iparág azonnal megérezte. Ahogy egyre több határszakaszon vezetnek majd be hasonló intézkedéseket, úgy válik a probléma egyre látványosabbá. A virágzó magyar turizmus is megtörhet, ahogy Budapest utcáit lassan ellepik a bevándorlók. Nagy anyagi teherrel jár majd az idei tél is. A táborokban tartózkodók elhelyezéséről, a fűtésről, a meleg ruházatról, élelmezésről, orvosi ellátásról, és még sorolhatnám, a fogadó országnak kell gondoskodnia. A hajléktalanjaink biztonságos elszállásolása eddig is minden évben problémát jelentett, most itt lesznek még a migránsok is, akik között sok gyerek és nő van. Meg fogja terhelni a gazdaságot, hogy bevonjuk őket az egészségügyi és oktatási ellátásba. Hamarosan pedig egyre több bevándorló kapja kézhez a kiutasításáról határozó bevándorlásügyi végzést. Ezzel kapcsolatban az első kérdés, hogy hova küldjük vissza, melyik ország fogja befogadni őket, a következő pedig, hogy hogyan. Repülőgépek bérlése óriási költséggel jár, különösen ha tömegeket kell majd a kibocsátó országokba szállítani. Ez még Németországot is megterhelte, amikor az év elején beérkező koszovói hullámot bérelt repülőgépekkel visszaszállította. Megjegyzem, kézenfekvő megoldásnak látszik Szerbia felé visszairányítani a kiutasítottakat. Szerbia viszont sokáig nem bírja majd ezt, és ellen fog állni. Arról nem is beszélve, hogy a folyamat destabilizálhatja a balkáni térséget, amiben a szélsőséges iszlám nyomokban már jelen van. A kibocsátó térség országainak gazdaságára is hatással lesz a mostani folyamat. Szíria olajkitermelése gyakorlatilag leállt, vagy a szélsőségesek ellenőrzése alatt áll. Néhány arab ország GDP-jében korábban jelentős tétel volt a turizmusból származó bevétel. Ez nem mérhető szintre süllyedhet. A térség nem túl iparosodott, de az itt folyó termelés jelentősen visszaesik. Sorolhatnám még. Ezek további belső feszültségeket eredményeznek majd a meglévők mellett, ez pedig nem kedvez a kiútkeresésnek.

– Tegyük fel, az európai vezetők is megértik ezeket a problémákat, és üzengetés helyett, hozzálátnak a megoldásukhoz. Mit javasol nekik?
– A középtávú cél, hogy az elvándorlók regisztrálása, szűrése lehetőleg az Európai Unión kívül, már a kibocsátó országok szomszédságában megtörténjen. Arra kell törekedni, hogy csak a valóban rászorulók indulhassanak el Európába. Ehhez közös uniós külképviselettel tárgyalni kell az öbölországokkal, és meg kell nyerni a térségben befolyásos Törökországot. A végső cél azonban, hogy a menekültek visszatérhessenek hazájukba, ez ugyanis mindenkinek érdeke. Az ottani életfeltételek megteremtésének alapja a viszonylagos rend mellett a fejlesztésekre fordítható segélyezés politikája. Ennek a módját már az ENSZ mellett az EU-ban is megteremtették, minden uniós tagállam köteles nemzeti össztermékének egy bizonyos százalékát a fejlődő országok támogatására elkülöníteni, nemzetközi fejlesztési célokra költeni. Ezt a legtöbb tagállam azonban nem teljesíti, igaz, magas százalékban is határozták meg. Ha ezekre a kérdésekre Európa nem tud választ adni, a bevándorlás hamarosan szétfeszítheti az uniót, és beláthatatlan következmények elé nézünk.