A gépen szolgálatot teljesítő légiutas-kísérő, Tallér Ágnes férje évtizedeken át küzdött azért, hogy a katasztrófában elhunytak földi maradványait szeretteik visszakapják és tisztességes körülmények között eltemessék, ám nem járt sikerrel. Németh László a Magyar Nemzet megkeresésére úgy fogalmazott: lehet, hogy egy menetet elvesztett, de a mérkőzést sosem fogja feladni.
– Az igazság ebben az ügyben már régen kiderült, nem is azzal van a baj, hanem az elkövetővel. Úgy mondanám inkább: abban a helyzetben az elkövető törvénytelenül védekezett egy törvénytelenül rátámadó féllel szemben. De a legnagyobb döbbenetet és mélységes megrázkódtatást okozó hozzáállást az egymást követő magyar kormányok produkálják, amelyek sem akkor, sem később nem tettek semmit – jelenti ki Németh László. Elmondása szerint korábban minden frakcióvezető politikusnak levelet küldött, amelyben kérte, hogy emlékezzenek meg kegyelettel az MA–240-es járat ártatlan áldozatairól, és tisztázzák, mi lett annak a pénznek a pontos sorsa, amelyet 2005-ben – a parlament által egyhangúlag megszavazott törvénymódosításnak köszönhetően – azért különítettek el az államkincstárban, hogy a Földközi-tenger mélyén pihenő repülőgéproncsokat a felszínre hozzák. A költségvetési törvényt módosító indítványt a szocialista Kékesi Tibor terjesztette be az Országgyűlés elé, és százmillió forintról szólt: akkor adott nyilatkozatai szerint tisztában voltak vele, hogy ez a pénz kevés ahhoz, hogy felhozzák a Tu–154-es roncsait, de mint kiderült, Magyarország e felajánlásával csupán kezdeményező szerepet vállalt volna egy esetleges expedíció elindításában. A feltáráshoz szükséges összeget az érintett többi országnak, civil szervezeteknek és az áldozatok hozzátartozóinak összefogásától remélték, ami végül nem jött össze. 2009 nyarán született egy rendelet, amely áldozatonként négymillió forint kifizetését rendelte el az 1975-ben Bejrútnál lezuhant Malév-járaton halálukat lelt magyar állampolgárok hozzátartozóinak ebből a kegyeleti alapból.
