Az ormánsági község központjában találkozunk. Ahogy az a kis lélekszámú településeknél lenni szokott, Drávaszerdahelyen is egy telken helyezkedik el „minden”: egy épületben van a hivatal, a nyugdíjas- és az ifjúsági klub, a kultúrház, vele szemben ott áll a kocsma, rajta ott áll az ÁFÉSZ fogaskerekes, búzakerekes emblémája, a bejárat felett pedig a felirat hirdeti, hogy ez a Tanácsháza. Amire az ország egyik legelmaradottabb vidékének tartott Ormánságon átszáguldó autós felfigyelhet, az az időt és a dátumot mutató digitális kijelző a pedánsan rendben tartott faluközponton, valamint előtte egy gigantikus mozaikkút.
Ha azonban közelebb megyünk a kocsmához, akkor látjuk, hogy a nyitva tartás már tipikusan falusi: nyolctól tízig kinyit, aztán bezár, majd délután négytől este kilencig lehet újra duhajkodni. A mulatósban utazó polgármesternek meg fellépni és énekelni, hogy „Polgármestert arra kérem, egy kis segélyt adjon nékem”, de ez nincs így, két okból sem.
Alpár György nem szereti ezt a számot. Különösebb baja nincs vele, meg is hallgatja, csak énekelni nem szereti. „Nem én osztom a segélyt, az nem az én pénzem ugyanis. Aztán nem is szeretem, ha polgármester úrnak szólítanak, tudom, más megköveteli, de én nem” – mondja a polgármester. Gyurkának hívja mindenki Drávaszerdahelyen, és szerinte ő nem a falu első embere, hanem az utolsó, mert neki 223 főnöke van. Könnyen kitalálható: Drávaszerdahely lakossága 224 fő. És ahogy az az ilyen apró községeknél lenni szokott, meg is voltak a húsba vágó, pontosabban sárba hulló gondjai.
„Ha esett az eső, akkor olyan nagy volt a sár, hogy az országúton közlekedett mindenki, gyalogos, biciklis, ott tolták a babakocsit is.” Nem volt ugyanis járda Drávaszerdahelyen, ezért az akkor már föl-föllépő Polgármester lemezt adott ki, hogy legyen pénze a falunak beruházásra. Járd a dalt, ez volt az album címe. „Alig vettek belőle, leginkább reprezentációs célra ment el” – mondja, és már áll is föl, hogy egy kartondobozból mi is kapjunk egy-egy tiszteletpéldányt. A mulatós világában nagyon fontosak a kapcsolatok, és a nyomulás néha fontosabb, mint a tehetség, összegez a polgármester, mi pedig levonjuk a tanulságot: a politika világa nem is áll olyan messze a mulatósétól.
A járdáért kinyomott CD-ket egyébként a nyugdíjasklubban tárolják Drávaszerdahelyen. A helyiség most afféle raktárként funkcionál. Ásványvizes palackok és benejlonozott kondigépek vannak itt, a falon Dózsa György és Kossuth Lajos arcmása, valamint a Szózat és magyar zászlók.
Hasonló eklektika jellemzi a polgármester politikai pártjait is. SZDSZ-esként kezdte, Mali Zoltán tanácsára, pedig Alpár György jobboldalinak vallja magát, egyedül az MSZP-hez nem ment volna soha. Választását így magyarázta: vele együtt akkor tizenhét polgármestere volt a liberálisoknak, számíthatott tehát azzal, hogy figyelnek majd rá. 2010-ben aztán a Fideszbe igazolt, pedig keresték az LMP-ből is, még befutó parlamenti helyet is kapott volna, de úgy gondolta, hogy „a büfébe se jutnak majd be” a zöldek. Ciklus közben azonban kérte, hogy tegyék ki a Fideszből, mivel nem tudta tartani a száját.
„Megmondtam, hogy olyan emberek kerültek be a közgyűlésbe, akik nem tettek le semmit az asztalra. A Fideszben ezt magunknak sem tudtuk megmagyarázni” – indokol. Emiatt aztán le is kommunistázták a kormánypártban, amin csak nevet. Egyrészt mert 1978-ban született, másrészt mert a kampányban úgy támogatta Tiffán Zsolt helyi országgyűlési képviselőt, hogy 25 polgármestert hívott meg egy, a borásszal közös vacsorára. Fel is merül Tiffán korábbi, elhíresült maffiózós kirohanása, de a polgármester a szóban forgó program kapcsán csak annyit mond: „kis lyuk vagyok én a furulyán ehhez”.
Az ormánsági felzárkóztató programra viszont Drávaszerdahely nincs rászorulva. 2012 óta ugyanis a Földgázszállító Zrt. itteni telephelye annyi iparűzési adót fizet, amiről csak álmodtak abban a faluban, ahol majdnem kikapcsolták a gázt. Most viszont már arra is telik, hogy a harkányi rendőrségnek számítógépet vegyenek, vagy hogy bekamerázzák a falut úgy, hogy jelenleg nincs semmi gond a közbiztonsággal. Banálisnak tűnhet, de arra is figyelnek, hogy lefedjék azt a harkányi buszmegállót, amelyben ma még rendre megáznak a hazafele tartó szerdahelyiek.
A hirtelen jött gazdagság miatt aztán Alpár Györgynek rengeteg ötlete talonban maradt, amit szemlátomást sajnál. Azt pedig végképp, hogy a bajban lévő falvak polgármesterei túl büszkék ahhoz, hogy megvalósítsák ezeket. Úgyhogy nem lett Drávaszerdahelynek nyolc külsős alpolgármestere, pedig a felkért Irigy Hónaljmirigy jó bulinak tartotta volna. Nem kapta meg a címet más celeb sem, de ők azért, mert gázsit is kértek volna. Nem lett a faluban szerelmesek járdája, és Vaterára feltett alpolgármesteri bőrfotel sem.
Mivel nincsen riport kocsmai kérdezősködés nélkül, bekéredzkedünk oda. De zárva van, mert nincs rá igény, nincs közösség sem. Ez hát a második oka, hogy nem áll neki nótázni a bárpultnál állva, öt sör után. Alpár György panaszkodik, hogy a falu egyetlen kisboltjában sincs már élet, mindenki siet haza. Feloszlott a nótakör is, pedig annyi oklevelet kaptak, hogy ki sem fértek a kultúrház falára. Így azokon a székeken, amelyeket egy csődbe ment étteremből vett, nagyon ritkán ül bárki is, ott állnak sorba rendezve, kihasználatlanul.
Viszont két év után újra született gyermek a faluban. Ez pedig jó hír, mondhatni nagyon baba.
