– Amikor kimondta a Hajdú-Bihar megyei bíró, hogy ön bűnös, megölte Balla Irmát, amiért 12 év fegyházra ítélte, mi járt a fejében?
– Amikor mentem be a tárgyalóterembe, felmentést vártam, hiszen az iratok alapján más nem is lehetett volna. Odajött hozzám egy újságíró és mutatta a laptopján a kész cikkét, hogy felmentettek, csak a gombot kell majd megnyomnia, és küldheti a tudósítást elsőként a sajtóból. Újraírhatta a cikket. Két választásom volt akkor, vagy összeomlok, vagy keményen végigcsinálom és bebizonyítom, hogy nem a gyilkost ítélték el. Ez a célom most is. A tárgyaláshoz még annyit, hogy amikor a hozzátartozóim, a barátaim, ismerőseim tanúként arról beszéltek, milyen jó kapcsolatunk volt édesanyámmal, a vádat képviselő ügyésznő beleszólt, és elfogultságot kezdett emlegetni.
– Az ügyésznő azóta a megyei főügyész helyettese lett. Önt megbilincselték és elvitték. Hova?
– Úgy, ahogy voltam, öltönyben bilincsbe vertek és Balassagyarmatra szállítottak a 150 éves fegyházba, ami ugyanolyan, mint 150 éve volt. Amikor beléptem a kapun, az első elítélt, akivel találkoztam, egy fehérgalléros főnök volt. Azt mondta: végigkövettük itt bent a történetedet, és tudjuk, nem ölted meg anyádat, bármi problémád van, szólj, segítek. Pozitív visszajelzés volt, sokat segített lelkiekben. Odabent soha nem ért fizikai atrocitás. Persze be-be-szólogattak, hiszen az anyagyilkos odabent olyan, mint a pedofil, mindenki hajt rá. A cellafőnök egy visszaeső rabló volt, hosszú idős, már régebben ült akkor is. Állandóan sakkozott és mindig nyert. Kihívott egy partira, és örült, hogy végre méltó ellenfele van. Utána rendszeresen játszottunk, hol ő nyert, hol én, de a többi rab előtt respektem támadt, hiszen a „főnök” velem sakkozik.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!